Tudomány bbc history
A tattered flag flies along the U.S.-Mexico border wall in Campo, CA on Wednesday, May 11, 2011. (Photo by Sandy Huffaker/Corbis via Getty Images)

Ezer kilométernyi falnak semmi köze Trumphoz

Az amerikai–mexikói határon az első kerítés a kullancsok megállítását szolgálta, de azóta csak nőtt a határ északi oldalán élők félelme a déli veszéllyel szemben. A BBC History 2018. júniusi számában két történész tekintette át Trump elnök megosztó fal-, illetve kerítésépítési tervének történelmi előzményeit.
Korábban a témában:

Az amerikai–mexikói határra szövetségi finanszírozással felhúzott első kerítést 1911-ben az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) építtette azzal a céllal, hogy megakadályozza a szarvasmarhák testén élősködő kullancsok átjutását a határon – kezdi az elején a történetet Mary E. Mendoza, a Pennsylvania Állami Egyetem történésze. A Babesia bigemina nevű élősködő által kiváltott, kullancsok terjesztette „texasi láz” nagy pusztítást végzett az Egyesült Államok szarvasmarha-állományában.

Miután egy sikeres kampány során sikerült a betegséget visszaszorítani, a döntéshozók attól tartottak, a fertőzött kullancsok déli irányból visszatérhetnek. Ennek megelőzésére épült meg összesen nagyjából 80 kilométernyi kerítés a kaliforniai határ több különálló szakaszán.

Az 1940-es évektől

A határt lezárni szándékozó építmények változtak az idők során, a szögesdróttól eljutottunk a ma látható nagy betonfalakig, a kerítések magasabbak lettek és mélyebbre nyúlnak a talajba. Az eltelt több mint egy évszázad alatt ezek az építmények az egykori szabad legelőket olyan tájjá változtatták, amely a hatalom, az egyenlőtlenség és a kirekesztés üzenetét sugározza magából.

Azonban e kerítések soha nem működtek tökéletes hatékonysággal, az emberek feltartóztatására épült első akadályokat például szinte azonnal szétbontották a határon átjutni akarók. A közelmúltban épült kerítéseket is rendszeresen rongálták meg, átvágták, megmászták, aláásták az akadályokat az emberek. A kerítések miatt az illegális bevándorlók egy része veszélyesebb útvonalakra kényszerült,

ennek eredményeként emelkedett  a határátkelés közben életüket vesztők száma – Mendoza ezt sokkal nagyobb problémának tartja, mint az ellenőrizetlen migrációtEmberek feltartóztatására már az 1940-es évek épülnek e határvidéken kerítések, de a migráció kontrollálásának első, igazán erőteljes kísérletei az 1970-es évekre tehetők, amikor az Egyesült Államok egy vállalkozót bízott meg azzal, hogy áthatolhatatlan, pengeéles tüskékkel felszerelt kerítést tervezzen a határ sűrűn lakott területeken húzódó szakaszaira. A nagyüzemi kerítésépítés az 1990-es évek elején kezdődött, miután Clinton elnök meghirdette a Gatekeeper-műveletet Dél-Kaliforniában, illetve a Hold the Line-műveletet Délnyugat-Texasban.

Ezek keretében sűrítették a határt felügyelő őrjáratokat, és fémből készült fallal zárták le az amerikai–mexikói határ hosszú szakaszait.

A construction worker pulls steel mesh into place on a section of the galvanized steel fence being built along the border between the United States and Mexico in 1979. The fence, intended to keep illegal aliens from crossing into the US, is known as the "Tortilla Curtain." (Photo by © Stephanie Maze/CORBIS/Corbis via Getty Images)
Kerítésépítés a határon 1979-ben. Fotó: Stephanie Maze/Corbis/ Getty Images

Ezer kilométernyi fal

2001. szeptember 11-e után George W. Bush, aki korábban egy vendégmunkásprogram elindítását tervezte Mexikóval, 180 fokos fordulatot tett, és végül aláírta azt a 2006-os törvényt, amely közel 1200 kilométernyi határkerítés építését irányozta elő. Donald Trump ígéreteit leszámítva ez volt a határ lezárására tett utolsó nagyszabású kísérlet.

Ma bő ezer kilométernyi „fal” áll az amerikai–mexikói határon, ez mind korábbi kormányzatok alatt épült fel, és semmi köze nincsen Trump elnökségéhez.

Trump eredetileg a határ teljes lezárásával kampányolt, és ez valóban nagy változást jelentett volna a korábbi politikához képest. Az utóbbi időben azonban már csak amellett kardoskodik, hogy a könnyen átjárható területekre épüljön fal, máshol a természet akadályozza majd meg az illegális határátlépést. Ez az 1990-es években meghirdetett „elrettentéssel történő megelőzés” módszerének a folytatása, amely hatalmas ugrást hozott a határon átszökni igyekvőknél a halálesetek számában.

Miután „határszakértőktől” megtudta, hogy egy átlátszatlan fal megnehezítené az őrjáratok dolgát, Trump elvetette a korábban szóba kerülő és a médiának bemutatott impozáns falprototípusokat is. Most éppen egy acélkerítést ígér – pont olyat, amilyen már a határ számos szakaszán most is áll.

Mindezzel azt akarom mondani – zárja gondolatmenetét Mendoza –, hogy Trump elnök annyira nem gondolkozik eltérően a korábbi politikusoktól, eredetinek pedig végképp nem nevezhetők az ötletei. Csak éppen hangosabban adja elő azokat.

A bevándorlás mítosza

Az Egyesült Államok már az első világháború idején is épített akadályokat a mexikói határ egyes szakaszaira, de elsősorban nem a mexikói, hanem a kínai bevándorlók megállítására – mondja Kelly Lytle Hernández, a Kaliforniai Egyetem történészprofesszora. Az amerikai mezőgazdaságnak szüksége volt a mexikói munkaerőre, és az első határkerítések nem is voltak túlságosan hatékonyak. Ahogy aztán a falak egyre magasabbra nőttek, az alagutak is egyre mélyültek.

Az 1950-es években újra nagyobb figyelem övezte a Mexikóból érkező illegális bevándorlást, ennek eredménye volt a Wetback-művelet (a „vizeshátú”-ként fordítható wetback a Rio Grande folyón átúszást választó bevándorlók gúnyneve volt), amely megpróbálta ellenőrzött keretek közé szorítani a mexikói munkaerő beáramlását.

Emellett azonban az akció egyben a politikai vezetők kísérlete volt arra, hogy kielégítsék az amerikai közvélemény bevándorlóellenes érzelmeit. A határrendészet akciócsoportjainak a médiában jól tálalt rajtaütései farmokon, éttermeken és mexikói közösségi házakon mind a kormányzat erőfitogtatásának része volt, amelyekhez militáns retorika társult, olyan frázisokkal, mint a „totális háború” az illegális bevándorlás ellen. Számos bevándorló jutott a deportálás sorsára is.

Bevándorlók nemzete?

Mindezek az események az Egyesült Államok történetének egy sokkal mélyebben húzódó alapkérdéséhez tartoznak: valóban a bevándorlók nemzetének tekinthető az Egyesült Államok népe? Hernández szerintem nem, ez ugyanis egy káros, sértő mítosz, amely kimondatlanul is tagadja az Egyesült Államok benépesülésének három alapvető fontosságú – és faji töltetű – jelenségét, nevezetesen az eltávolítást, a rabszolgaságot és a deportálást.

Európai bevándorlók Ellis Islandon. Forrás: Wikipedia

Sokkal többre vezet, ha az Egyesült Államokra telepesek nemzeteként gondolunk. Olyan telepesekére, akiknek közös célja az őslakos népesség helyének elfoglalása, majd kizárólagosan fehér, illetve fehérek dominálta közösségek létrehozása volt. A rabszolgaság, egész népcsoportok rezervátumba kényszerítése, a tömeges deportálás, az angolon kívüli nyelveket háttérbe szorítani kívánó törvények, a bevándorlás különféle korlátozásai, vagy éppen most a falépítés, mind-mind a telepesállam fegyvertárának részei.

A bevándorlók nemzetének víziója – a kép, hogy a szegények és üldözöttek leszállnak a hajókról a New York-i Ellis Islanden, majd boldogan elvegyülnek a nagy olvasztótégelyben – egyedül arra szolgál, hogy tagadja az Egyesült Államok benépesülésének valódi, teljes történetét.

Sokakat kizártak a mítoszból

E mítosznak nem része az, hogy milyen virágzó társadalmakat hoztak létre az őslakos népek, ahogy az sem, közösségeik milyen fontos szerepet játszottak azokon a területeken, amelyek ma az Egyesült Államok részei. Fontos ezt megemlíteni, hiszen például a Trump diktálta falépítési terv egyik legjelentősebb akadályát a tohono o’odham nép jelenti (az őslakos törzs dél-arizonai rezervátumának területén húzódik a határ egy szakasza, és a tohonók egyelőre nem akarnak hozzájárulni ahhoz, hogy itt bármi épüljön).

A bevándorlók népének mítosza jelentéktelené teszi a rabszolgaság történelmi szerepét is. Azét a rabszolgaságét, amely az afroamerikai népesség túlnyomó többségét létrehozta. A fekete amerikaiak nem bevándorlóként érkeztek, és azóta – az ültetvényektől a börtönökig – harcolnak azért, hogy rákényszerítsék Amerikát annak az ígéretének betartására, hogy a demokrácia és az egyenlőség földje lesz mindenki számára.

A mexikói határral kapcsolatos viták arra is rávilágítottak, milyen mélyen él az a hit sok amerikaiban, hogy a latinx (ezt a nem-semleges kifejezést használják Amerikában a közép- és dél-amerikai származású emberekre) bevándorlók nem asszimilálódnak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a közösségek annyira asszimilálódnak, amennyire ezt a telepesállam által megszabott keretek hagyják. Ezek az emberek mindig is kényes helyzetben voltak: miközben tudták, milyen fontos a munkájuk az amerikai gazdaságnak, állandóan félniük kellett az amerikai politikában és közhangulatban újra és újra erőre kapó bevándorlásellenes hangulattól.

Kiemelt kép: Sandy Huffaker/Corbis/ Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Fatally dangerous ticks are arachnids on a red background. Ticks can transmit diseases such as relapsing fever and Lyme disease.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.