Nikola Tesla 1856. július 10-én látta meg a napvilágot a horvátországi Smiljanban, születése estéjén állítólag hatalmas vihar tombolt a környéken. Apja ortodox pap volt, anyja szintén lelkészcsaládból származott. Tesla ötéves korában vesztette el bátyját, aki máig tisztázatlan körülmények között halt meg egy lovas balesetben.
A feltaláló különleges képességei már korán megmutatkoztak, hivatalos képzésben sosem részesült, anyjához hasonlóan páratlan emlékezőképességgel rendelkezett, és kivételes tehetsége volt az otthoni szerkezetek megalkotásában. Az ifjú Teslát szülei eleinte papnak szánták, ezért már gyermekkorában sokat foglalkoztak készségei fejlesztésével. Későbbi visszaemlékezéseiben arról írt, hogy fotografikus memóriával rendelkezett, és alig aludt, ami megkönnyítette a tanulást. Tesla többször is beszámolt róla, hogy ötletei gyakran egyfajta látomásként jelentek meg előtte, és sokszor már akkor elképzelte következő találmányát, mielőtt még a prototípust megalkotta volna.
1873-ban súlyosan megbetegedett, a kolera kis híján végzett vele. Apja kétségbeesésében megígérte az ifjúnak, hogy gyógyulása esetén nem kell papnak állnia, inkább beíratja a legjobb mérnöki iskolába. Tesla csodával határos módon felépült a betegségből, egyes elképzelések szerint pedig a betegsége is szerepet játszott abban, hogy a későbbiekben szigorú higiéniai szabályokhoz tartotta magát.
A horvátországi iskolai évek után 1875-ben kezdte meg tanulmányait a grazi politechnikumban, nehéz anyagi helyzete, az állandó tanulás és kialakuló játékszenvedélye viszont komoly problémákat okoztak számára. Az iskolát végül 1878-ban hagyta el.
1879-ben vesztette el apját, ezt követően nagybátyjai támogatásával jutott el előbb Prágába, majd Budapestre, ahol sikerült megismerkednie Puskás Tivadarral. A történet szerint itt, a Városligetben sétálva sikerült elérnie karrierje egyik legfontosabb áttörését. Tesla épp Szigeti Antall barátjával sétálgatott, miközben Goethe Faustját idézte, amikor hirtelen ötlete támadt, és egy bottal a homokba vázolta a forgó mágneses tér alapját, melyen évek óta sikertelenül dolgozott.
Tesla 1881-ben költözött a magyar fővárosba, ahol az American Telephone Company főmérnökeként dolgozott, egy évvel később pedig már Párizsban, a Continental Edison Companynál kapott állást. 1884-ben hajózott át Amerikába, hogy személyesen is dolgozhasson a már akkor legendás Thomas Edisonnak.
A munka azonban nem volt zökkenőmentes, Tesla visszaemlékezései szerint több, főként anyagi természetű ellentéte is adódott a vezetőséggel. Az egyik ismert konfliktusforrás az volt, hogy 50 ezer dolláros jutalmat ajánlottak fel neki, amennyiben sikerül megoldania a vállalat bizonyos mérnöki kihívásait. Miután azonban áthidalta a problémákat, közölték vele, hogy csak vicceltek a jutalommal kapcsolatban. Tesla az ehhez hasonló esetek miatt hat hónap után otthagyta a céget.
Egy rövid, sikertelen vállalkozási kísérlet után 1888-ban vásárolta meg a Westinghouse Electric Company váltakozó áramú rendszerének találmányi jogát, ezzel pedig elkezdődött az „áramok harca”, amely a Tesla-féle váltakozó áramú, illetve az Edison-féle egyenáramú rendszerek között zajlott. Végül 1893-ban Tesla rendszere biztosította a chicagói világkiállítás fényeit, ezzel igazolva a feltaláló elképzeléseit. A következő évek különböző projektek és találmányok megvalósításával teltek.
1909-ben az olasz Guglielmo Marconi fizikai Nobel-díjat kapott a rádió feltalálásáért, Tesla pedig plagizálással vádolta meg, majd pert is indított egykori kollégája ellen, igaz, a bíróság nem adott neki igazat.
Tesla 86 éves korában, 1943. január 7-én halt meg New Yorkban, halálát szívinfarktus okozta. Bár a kortársak szerint a feltaláló kifejezetten népszerű volt a nők körében, egyetlen kapcsolata sem ismert − visszaemlékezései alapján önmegtartóztatása is nagy szerepet játszott kreativitása kibontakozásában.
