Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, ami dátum szerint ritkán esik ugyanarra a napra. Ennek oka, hogy számítási módja nem a naptárt, hanem a Nap és a Hold „járását” veszi figyelembe: húsvét vasárnapja a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Így pedig március 22. és április 25. között változik folyamatosan, ezért hívják mozgóünnepnek.
A középpontban Jézus szenvedése, kereszthalála áll, az események ezelőtt szűk kétezer éve egy csütörtöki napon lendültek mozgásba.
„Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”
Este Krisztus és tanítványai a széder-esti vacsorához ültek, Júdás ide már úgy érkezett, hogy előzőleg 30 ezüstpénzért elárulta őt. Egyszer csak a mester felállt, kendőt kötött maga elé, levette felső ruháját: megmosta a tanítványok lábát, majd visszaült.
Tettét így magyarázta:
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
Ekkor már tudta jól, hogy elárulták, ezt meg is osztotta a többiekkel anélkül, hogy a tettest megnevezte volna. A megrendült emberek egymásra nézve némán kérdezték, kire gondolhatott a Mester, mire ő így szólt: arra, akinek a bemártott falatot adom, és a falatot Júdás szájába adta. : „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” A tanítványok nem értették a helyzetet, Júdás viszont abban a percben elment.
Új parancs
Jézus a tanítványaihoz fordulva elmondta, még egy kis ideig marad velük, majd elmegy, de oda ők nem követhetik.
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Simon Péter nem hagyta annyiban, kérdezgette miért nem mehet utána, kijelentette, hogy az életét is kész lenne érte feláldozni. Jézus csak annyit felelt, „nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem”.
Ezután megígérte a Szentlélek eljövetelét, beszélt a világ gyűlöletéről, a Vigasztaló eljövetelétől, a viszontlátás reményéről. Elmondta a főpapi imát, imát mondott az apostolokért, a hívőkért, majd együtt kimentek a Gecsemáné-kertbe.
Angyalok légiói
Gyakran jártak ott, Júdás is jól ismerte a helyet, ő is odavezette a római katonákat és a főpapoktól, farizeusoktól kapott szolgákat. A jel egy csók volt, akit megcsókol, azt kell elfogni. Oda is lépett Jézushoz, megcsókolta, kísérői pedig rávetették magukat.
Tanítványai a védelmére keltek, de a Mester leintette őket: „Aki kardot ragad, az kard által vész el. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?”
Megkötözve vitték Kalifás főpap elé, Péter és egy másik tanítvány követte, az udvaron üldögéltek.
Háromszor megtagadta
Elvegyült a palota népei között, de egy szolgáló kiszúrta, hogy Jézussal látta őt, de amikor rákérdezett, Péter letagadta. Elindult inkább kifelé, közben más is felismerte, ő pedig már esküvel fogadta, semmi köze nincs hozzá. Nem hagyták, körülfogták, ekkor már átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Ebben a pillanatban hasadt a hajnal, megszólalt a kakas, Péternek pedig eszébe jutottak a Mester szavai.
Odabent Jézust hamis tanúk vádolták, a főpapok faggatták, de ő néma maradt. A főpap folytatta:
Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?
Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.
Ez már istenkáromlás volt a fülüknek, hangosan követelték a halálát, szembeköpdösték, ököllel ütötték. Ezt látva Júdás megbánta tettét – „Vétkeztem, elárultam az igaz vért!” –, a harminc ezüstpénzt a templomba szórta, elment és felakasztotta magát.
Pilátus mosta kezeit
Krisztust a római helytartó, Pilátus elé vitték, aki tudta jól, csak irigységből adták a kezére, de hiába faggatta ő is, Jézus néma maradt. Közben levelet kapott a feleségétől, aki egy álomra hivatkozva kérte, ne legyen köze annak az embernek a halálához.
Ünnepnap volt, amikor a helytartó szabadon engedhetett egy rabot, a börtönben pedig volt még egy hírhedt alak, Barabás. Pilátus a népre bízta a döntést, de az közfelkiáltással Barabás szabadon bocsátását és Jézus kereszthalálát követelte, akárhányszor kérdezte is. Erre:
Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!
„…és kilehelte lelkét”
A Golgotára vitték, útközben gyalázták, csúfolták, köpködték és ütlegelték. Két gonosztevő között feszítették keresztre, epével kevert bort adtak neki, de mikor megízlelte, nem akarta meginni. Feje fölé táblát tettek, amire büntetésének okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya”. A két lator mellette haláltusája közben is folyton gúnyolta: ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről…
A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: Éli, Éli, lamma szabaktani? Vagyis: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? […] Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Abban a pillanatban a templom függönye kettéhasadt, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: Ez valóban Isten Fia volt – mondták.
Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. Egy József nevű tehetős ember elkérte Pilátustól Jézus testét, gyolcsba tekerve egy sziklába vájt új sírboltba helyezte. A sírkamra bejáratához egy óriási követ görgetett és elment, „Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben”. Így ért véget nagypéntek, Jézus halálának napja.
Kiemelt kép: Az utolsó vacsora Juan de Juanes festményén. Forrás: Wikipedia
