A nagyközönséget általában az olyan dolgok érdeklik, hogy mikor lesz újabb magyar műhold, és mikor lesz magyar űrhajós. Ezekre lát esélyt a közeljövőben?
Reményeink szerint már az idén startol a magyar SMOG műhold, és valódi mérésekkel fogja gazdagítani az emberiséget. A magyar űrhajós kérdése sokkal nehezebb. Egyrészt legyünk nagyon büszkék arra, hogy már volt saját űrhajósunk, nem minden nemzet mondhatja el magáról. Nemcsak Farkas Bertalanra gondolok és a jövőre 40 éves történelmi űrutazására, hanem Simonyi Károly fiára, ifj. Simonyi Károlyra (Charles Simonyi) is, aki kétszer is járt fenn, és vitt fel magával címeres magyar zászlót, és aki nagyon fontosnak tartotta vállalni a magyar identitását. Az űrállomáson magyar középiskolásokkal lépett rádiókapcsolatba, a Puskás Tivadar Szakközépiskola diákjaival, és végzett kutató tevékenységet is.
Viszont ő magánfinanszírozásban jutott fel az űrbe.
Igen, ő saját magát fizette be. Viszont az az igazság, hogy
Az Európai Űrügynökségnél elvileg nyitott a verseny, bárki küldhet kiképzésre embert, azonban sok-sok szempontot figyelembe kell venni, mire egyáltalán a gyakorlatig el is juthat egy űrhajósjelölt. Egyelőre arra kell fókuszálnunk, hogy lépésről lépésre felerősítsük az űrtevékenységünket, aztán majd ráérünk ezen gondolkozni, ha az alapok megvannak. Nyilván nagyon nagy álom ez minden nemzet számára, de nekünk nem a közeljövőben fog megvalósulni.
Készül a magyar űrkutatási stratégia. Hogy áll a munka jelenleg?
A szakma szereplőit kértük fel, hogy lehetőleg minél szélesebb bázison írják le a gondolataikat. Egy sorvezetőt adtunk csak, hogy az ESA stratégiájához hasonló szerkezetben haladjanak, de persze ez sincs kőbe vésve. Korábban is készültek már tervek, de nem jutottak el a döntéshozókig. Most szeretném, hogy ezek eljussanak, és lehetőleg minél szélesebb politikai konszenzussal kerüljenek elfogadásra. Ezt fontosnak tartom, pont amiatt, hogy a mi munkánk, egy eszköz fejlesztése hosszú távú feladat.
Volt már negatív példa az Egyesült Államokban: az Apollo program leállítása például politikai döntés volt. És hogy mekkora jelentősége van ennek, azt most látjuk, ötven évvel később, hiszen ma az Egyesült Államok még mindig nincs annak a képességnek a birtokában, hogy embereket juttasson a Hold felszínére. Ezzel szemben már rég Holdbázisnak kellene üzemelnie, aminek a tudományon túl nemzetgazdasági jelentősége is lenne. A Holdért ugyanis nem azért folyik versenyfutás, mert mindenki hóbortos Jules Verne rajongó, hanem azért, mert hasznosítható. De sok ilyet mondhatnék, mikor az űrkutatás és az űrtevékenység megváltoztatta az emberiség életét.
Jöhet néhány ilyen példa.
Ilyen például a globális hírközlés. Az, hogy ma egy globalvillage-ben élünk, és ha bárhol történik valami, akkor perceken belül az egész emberiség értesül róla, egy óriási dolog. Érdemes belegondolnunk, hogy a hírközlés hol tartott pár száz évvel ezelőtt, és hogy az a helyzet milyen történelmi folyamatokat indukált, vagy akár egy tévedés milyen eseményeket okozott. Ehhez képest ma már átláthatóbbak vagyunk pusztán a gyors információáramlás miatt. A másik a navigáció, amit fel szoktam hozni példaként, hiszen olyan sűrű a légi és a hajóforgalmunk, amit ma már nem tudnánk a műholdas navigációs háttértámogatás nélkül irányítani. Tehát az emberiség mozgásának alapköve az űreszközeink használata. Egyébként pontosan ezért tudomásul kell venni, hogy ez a terület robbanásszerűen nőni fog.
A politika a döntéshozatali mechanizmusok miatt mindig ott állt az ilyen tevékenységek mögött. Az Egyesült Államok is hozott egy döntést, akkor anyagi indokokkal, arra hivatkozva, hogy túl drága az Apollo-program, leállította a Hold-programot. Ugyanez igaz a Space Shuttle program leállítására is 2011-ben. Amerika képességeket vesztett. És ez egy verseny. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet behozni a lemaradást.
Hogy látja, be fogják tudni hozni? Donald Trumppal az élen, aki jócskán átalakította a NASA költségvetését?
Donald Trump szerepe sem nagyobb vagy kisebb, mint bármely más elnöké. Ő azt a döntést hozta, hogy az űrtevékenységet az Egyesült Államok fokozni kívánja. De jelenleg még az oroszokat kérik meg, ha fel akarnak menni a Nemzetközi Űrállomásra, illetve Kínának van még képessége, hogy embereket vigyen a világűrbe, de ők más nemzet űrhajósát egyelőre nem szállítják. Dönthet úgy az emberiség, hogy több energiát és több pénzt fordít arra, hogy a világűrben az aktivitását növelje, és dönthet úgy, hogy kevesebbet, és másra koncentrálja az erőit. Fel szoktam hozni a hollywoodi filmgyártást, mint példát, kétségkívül arra is lehet még több forrást áldozni. De az ember nem tesz relációjelet ezen mondatok közé, hanem az olvasóra bízza, szerinte miben van a jövő.
Az biztos, hogy ha a Földön kialakult problémáinkat meg szeretnénk oldani, abban a világűrnek része lesz, mint ahogy már most is van. Ha most a Nap produkálna egy akkora kitörést, mint az 1859-es Carrington-esemény, akkor az komoly és közvetlen világgazdasági károkat okozna, és beleszólna akár biztonságpolitikai folyamatokba is.
Gondolja, hogy Magyarország még időben szállt bele ebbe az űripari versenybe?
Szerintem igen, mert igazából nem is szálltunk ki, 70 éve benne vagyunk. De valóban, a hangsúlyok nagyjából 30 évig kevéssé helyeződtek erre a területre, ez nyilván azt a nyomást helyezi ránk, hogy próbáljuk mérsékelni a lemaradást. De mivel
és mivel ez a terület nagyon innovatív, ezért ez egyáltalán nem reménytelen. A ráfordított pénzmennyiségről pedig azt tudom mondani, hogy messze nem tekinthető óriási összegnek ahhoz képest, mit jelent az országnak a szakembergárda képzésben és ipari kapacitásban, és talán az elmúlt 30 év leginkább előremutató kormányzati döntése volt a területen. Aki itt képességek birtokába jut, az nagyon komolyan részt tud venni és megfelelni az űrversenyben. Ezt a tudást visszahozzuk az országba, mint ahogyan az Európai Űrügynökségbe betett forintjainkat is.
Mikor legutóbb beszéltünk, a 2,3 milliárd forintos állami támogatásról volt szó, amit a kormány az űrkutatás fejlesztésére ad. Mennyit költ Magyarország így összesen űrkutatásra, és mire elég ez a pénz?
Nagyjából 4,5 milliárd forintnál tartunk. Eddig volt 2,2 milliárdunk, ezt emelte meg a kormány további 2,3 milliárd forinttal. Ez nem egy rossz összeg, ha azt vesszük, hogy a korábbi ráfordítás duplája, de ha azt nézzük, hol áll a régió, hogyan állnak a környező országok, akkor látszik, van hova fejlődni.
Körülöttünk mennyit költenek az űrtevékenységre?
A románokat, a cseheket és a lengyeleket szoktam példának hozni. A románok 45 millió eurót fizetnek be csak az Európai Űrügynökségbe, mi most 8 millió euró körül leszünk összesen. A lengyelek szintén 34 millió euró körül járnak, a csehek ugyanúgy, utóbbi a miénkhez hasonlóan szűk tízmilliós ország, tehát van értelme összemérni magunkat velük.
Nagyságrendileg mire elég a magyarországi 4,5 milliárd forint?
Abban mindenképp segít, hogy az Európai Űrügynökségnél meg tudjunk nyitni az eddigi két opcionális, azaz választható terület mellett további hármat. Az ESA úgy működik, hogy van egy kötelező befizetési tagdíj, ami az egyes országok méretéhez és GDP-jéhez igazított, nekünk ez 1,6 milliárd forint. Ezen felül, ha valamilyen területen szeretne Magyarország kompetenciához jutni, vagy a saját űriparát helyzetbe hozni, mondjuk például a földmegfigyelés vagy a kommunikáció területén, akkor az ehhez nyitott opcionális programokhoz kell csatlakozni. Nekünk eddig csak két, tudományos missziókhoz és eszközfejlesztéshez hátteret adó szekció volt nyitott. De a földmegfigyelés, az űridőjárás és űrszemét figyelés, és a telekommunikációs programokat magába foglaló terület zárva volt. Ezeket szeretnénk első körben megnyitni.
Már novemberben jeleztük az Európai Űrügynökség felé, hogy Magyarország 2019-ben várhatóan szeretne ezekbe belépni. Ez az ESA felé is egy nagyon pozitív üzenet, mert ők tisztában vannak a magyar eszközök és mérnökök képességeivel, tehát nekik is fontos, hogy Magyarország ezekben részt vegyen. Ezen túlmenően az összeg lehetővé teszi, hogy a magyar-orosz programok korábbi időszakban elmaradt finanszírozása is végre révbe tudjon érni. Ez azért fontos, mert az oroszokat az űrkutatásban most nem lehet kikerülni, Kínán kívül ők az egyetlenek, akik embereket tudnak a világűrbe juttatni, illetve emellett is széles a tevékenységi körük.
A világűr militarizálásába mi nem szólunk bele?
Magyarország az Európai Unión belül egy közepes, világviszonylatban kis országnak tekinthető. Nekünk most a legfontosabb az, hogy megerősítsük az űriparunkat és a kutatóhelyeinket. A militarizáció egy olyan dolog, amit egyrészt mindannyian látunk és bizonyos szintig az egész űrkorszakot végigkísérte, másrészt nyilván az ember békében szeretne élni, és erre kell koncentrálni a világűrben is. Szóval látjuk a folyamatokat a világban, de a mi fókuszunk most az, hogy a kutatást és az űripart erősítsük, és a világűr békés célú felhasználásában olyan sok országgal és közösséggel kössünk együttműködést, amennyivel csak tudunk.
Itthon az űrkutatás mely szegmenseit érdemes támogatni, miben igazán jók a magyar kutatók?
Vannak az állandó zászlóshajóink. Mindig a dozimetriával kezdem a felsorolást, mert ehhez kapcsolódnak a legsikeresebb eszközsorozataink, mint a Pille vagy a Matrjoska. De nemcsak az űrállomáson lévő dózismérésről beszélünk, erre épülnek műholdas sugárzásmérők is. A másik ilyen állandó dicsőségünk a fedélzeti adatgyűjtés, számítógépes és fedélzeti elektronika, illetve a tápegységgyártás, kommunikáció, fontosak a hullámméréseink, és az anyagtudományok is.
Utóbbiak annyira, hogy például a Sentinel műholdcsaládhoz szerkezeti elemeket szállít be magyar cég. Az űrélettanban is nagyon komoly eredményeink vannak, az ESA Bedrest kísérlete például a múlt héten indult el, itt az MTA TTK magyar kutatói is közreműködnek. De benne vagyunk a Sirius programban is, ami a Mars500 folytatása, ugyanennek az izolációs neurológiai és pszichológiai kísérletsorozatnak az orosz szála. Tehát elég sok érdekes kísérlet fut, szeretnénk erősíteni azokat a kompetenciákat, amelyek már megvannak, illetve pár újat is kiépíteni.
Hogy működik pontosan az Európai Űrügynökség rendszere? Mi alapján kerülhet vissza a befizetett összeg egy része a magyar kutatókhoz?
Az ESA úgy működik, hogy az országok űrszektora, űripari szereplői, kutatóhelyei tudnak részesülni visszafizetés formájában a befizetett összegekből. A mi befizetésünk is nagyrészt visszaérkezik Magyarországra.
Ez az alapvető ESA tagsági díjra is vonatkozik?
Az opcionális témákból mindenképp visszajön a pénz jelentős része, és a kötelező tagdíj egy része is vissza tud térülni az országba, de alapvetően a kötelező tagdíj a „rezsi” fizetésére szolgál.
Tehát befizetjük a tagdíjat, majd pályázunk különböző projektekre, és ha a pályázatot elnyerjük, akkor az ESA ezt visszafizeti nekünk?
Azoknak a magyar szereplőknek, akik sikeresen szerepeltek a pályázaton, a pénzt az ESA visszafizeti, ebből is látszik, hogy meg kell ugrani mindenképpen a szakmai küszöböt. Nagyon drága hiba, ha egy eszköz nem, vagy nem megfelelően működik. Láttuk, hogy tavaly az egyik Szojuz-misszió nem sikerült (bár itt azt is kiemelném, hogy 35 év balesetmentes időszak után sikeresen működött az életvédelmi rendszer, és még csak meg sem sérült senki). Malőrök mindig vannak, üzemszerű működés nincs, azt szoktuk mondani, hogy ebben a szektorban a jelszó a „working with the unknown”, vagyis az ismeretlennel dolgozunk.
Itt minden egyes start óriási kockázatot hordoz magában, a rakéta borzasztóan drága eszközöket, illetve embert visz fel, és pont emiatt itt nagyon komolyak a minőségi előírások. Viszont, ha valaki ezeket teljesíti, és bizonyít az eszközével, a missziókban sikeresen dolgozik, nagyot léphet előre. A magyar eszközök ilyenek, még egy sem romlott el a világűrben – volt, ami nem kapcsolt be, de ez nem az eszköz hibája volt. Ezt az egészet flight- vagy spaceheritage-nek hívjuk, amelynek megléte nagyon komoly előírás. Az ESA Rosetta missziójába Magyarország például már azért kapott meghívást, mert a ’80-as években az oroszok által vezetett Vega misszióban nagyon sikeresen dolgoztak a magyar mérnökök.
Az oktatásban is terveznek változásokat? Van törekvés arra, hogy az űrkutatást már az alapoktól, majd később magasabb szinten is meg lehessen tanulni? Ha jól tudom, erre itthon csak a csillagászattal kapcsolatban van lehetőség.
Muszáj hangsúlyoznom, hogy bár az űrkutatás és a csillagászat egymással szorosan kapcsolódik, de nem ugyanaz a kettő. Az űrtevékenység elsődlegesen arra az emberi tevékenységre fókuszál, amit a Naprendszeren belül végzünk, legyen ez alkalmazott vagy alapkutatás, vagy gyakorlati alkalmazás. A csillagászat messzebbre tekint, az egész univerzumot vizsgálja. A területek össze tudnak dolgozni, de nem teljesen azonosak. Az űrkutatásról és az űrtevékenységről fontos lenne az alapoktól tanulni.
Már dolgozunk azon, hogy az általános iskola felső tagozatában, illetve a középiskolában valamely természettudományos képzéshez vagy konkrét tantárgyhoz hozzá tudják kapcsolni a tanárok a témát, valamint hogy legyen a kezükben egy olyan segédanyag, amiből dolgozni tudnak. De a legfontosabb a felsőoktatás, szeretnénk összehangolni az egyébként számos egyetemi képzésben már megjelenő űrkutatási képzést. Ilyen például az ELTE-n is létezik, hiszen magam is ott vagyok tudományos főmunkatárs, Msc diplomát adunk ki űrkutatásból, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem a mérnökképzésben tud számos releváns tárgyat felmutatni.
A BME-n konkrét űrkutatási eredmények vannak, onnan indult például az első magyar műhold, a Maszat.
Illetve az ESEO és a SMOG műhold is, utóbbi idén indul, és valóban kutatási és földmegfigyelési műholdnak is besorolható, hiszen az emberi aktivitás során termelt elektroszmogot fogja mérni. Azt nézi majd, mennyire veszteségesek a rendszereink, mennyire feleslegesen sugárzunk felfelé bizonyos hullámhossz-tartományokban, ami egy nagyon jogos kérdés, mert kidobott energiát jelent, ráadásul zavaró tényező is ott fenn. Ha valahol látjuk, hogy gond van, ott lehet optimalizálni a sugárzáskarakterisztikákat.
Az ESEO műhold pedig diákok által összerakott, 2018 decemberében startolt ESA-küldetés, amelyben a Műszaki Egyetem nagyon komolyan vesz részt, például az eszköznek a teljes tápellátását a diákok tervezték és építették. De vannak még más felsőoktatási intézmények is, akár mondhatom a Miskolci Egyetemet, az Óbudai Egyetemet, a debrecenit, a szegedit, ahol szintén folyik fontos tevékenység, ezt jó lenne minél inkább összeegyeztetni. Az űrstratégiának, amin dolgozunk, ez is részét képezi.
Gondolja, hogy most, amikor egy kis támogatást és nyilvánosságot kap a hazai űrkutatás, be akar majd szállni a magyar magánszektor is?
Már most azt látjuk, hogy a kezdeti rácsodálkozást felváltotta egyfajta egészséges érdeklődés a terület iránt. Ez tényleg egy magas hozzáadott értékű, nagyon innovatív terület, könnyű szerencsés kézzel nyúlni a dolgokhoz, ha valaki jól csinálja. De nyilván ehhez szaktudás is kell, tehát az utánpótlásképzésnek folyamatosnak kell lennie.
A főosztály megalakulásakor a magánszektor csodálkozó és megrökönyödő hozzáállása tapasztalható volt szélesebb körben a közvéleményben is. Mit gondol, mi az oka ennek?
Hangsúlyoznám, hogy újra van főosztály, hiszen valamikor ugyanígy főosztályi szinthez tartozott az űrkutatás. Amikor 1991-ben megszűnt az Interkozmosz, Magyar Űrkutatási Irodaként közvetlenül miniszteri irányítás alá került a terület Pungor Ernő miniszter úrhoz. Onnan szervezték át sorban a különböző kormányok alatt, végül osztályszintig csúszott vissza.
Most visszakerült az évtizedekkel korábbi helyére. Az egyes esetekben tapasztalható negatív fogadtatásban nyilván az is szerepet játszik, és ez részben a szakmabeliek felelőssége is, hogy az a fajta kommunikáció, amivel a közvéleményt napi szinten tájékoztatjuk arról, milyen fontos a terület és milyen sokan dolgoznak benne, valahogy elmaradt, a háttérbe szorult. Nem lehet a szakmát sem hibáztatni, hiszen nagyon nehéz volt komoly finanszírozás nélkül a területen évtizedeket végigcsinálni, nem biztos, hogy maradt energiájuk arra, hogy a közvéleményt is felvilágosítsák. Egyébként
és ebben mindannyiunk felelőssége közös. Ha a természettudományos képzésünk a megfelelő szinten áll, akkor ezek a konteók eleve nem tudnak elterjedni.
Korábban említette, hogy az űrkutatás mindig is politikamentes dolog volt, és annak is kell maradnia, ugyanakkor azt is mondta, hogy a tudományosság mellett komoly nemzetközi kapcsolatokat is takar. Hogyan lehet biztosítani, hogy a terület megmaradjon semlegesnek, és ne befolyásolhassák politikai érdekek? A Magyar Tudományos Akadémia körüli mizéria miatt ez most kiemelten fontos lehet.
Ez a téma olyan szempontból szerencsés, hogy kristálytiszta természettudományt takar. Azon nincs vita, hogy mekkora hordozórakétával mekkora tömeget lehet valahova eljuttatni, hogy mi az, hogy nap-föld fizikai kapcsolatrendszer, ezeket nehéz bármilyen más szempontból értékelni. De valóban, ez egy diplomáciai játéktér is, például az, hogy egy új ESA-központ esetleg hol épül meg. Viszont az egész űrtevékenység egy korszakokon, kormányokon, évtizedeken átívelő feladat. Hogy példát mondjak: a két Voyager szonda 1977-ben startolt el, és most lépték át a helioszféra, a Naprendszer határát. A világegyetem és a Naprendszer tanulmányozása olyan léptékekben történik, ahol nem lehet pusztán politikai ciklusokban gondolkodni, messzebbre kell tekinteni.
Másrészt az egyetemes emberiségért dolgozik mindenki, aki ezen a területen munkálkodik, mondjuk, a Föld problémáival, vagy a klímaváltozással, vagy azokkal a háttéradatbázis-összeállításokkal foglalkozik, amelyek az egész emberiségről, sőt a bioszféráról szólnak, nem csak egy nációról. A Szojuz-Apollo programot szoktam felhozni: a hidegháború kellős közepén a két nagyhatalom a Föld felszínén egészen elképesztő feszültségben volt, eközben mégis egy rendkívül sikeres programban, a Szojuz-Apollóban együtt tudtak működni a világűrben.
Az egyértelmű, hogy az űrkutatásban hosszabb távú projektek léteznek, mint bármilyen más szektorban. De gondolja, lehet biztosítani azt, hogy azok a szervezetek és azok a kutatóintézetek kapják a támogatásokat, akik szakmailag a leginkább érdemesek rá? Ebbe továbbra sem fog belefolyni a politika?
A szakmaiatlanságot nagyon megsínyli egy ennyire technológia-orientált terület, pontosan ezért itt a kompetenciát kell nézni, és nagyon tisztán elválik, hogy ki mit tud. A magyar űrszakmának évtizedek óta az a mottója, hogy „egy mindenkiért, és mindenki egyért”, és az az egy Magyarország. Eddig is így tudott mindenki együtt dolgozni, rengeteg kutatóhely, mérnök és szakember, és ez most is így van.
Akinek van képessége egy jó fedélzeti adatkommunikációs eszköz kifejlesztéséhez, az kifejleszti. Itt nincs rá sem idő, sem szükség, hogy filozofáljunk.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
