A Queenslandi Egyetem kutatói szerint a tengeri emlősök populációja mindössze néhány száz egyedből állt az 1960-as évek elején, ám az elmúlt években csaknem 25 ezerre nőtt az állatok száma. „A megfigyeléseink alapján a kelet-ausztráliai hosszúszárnyú bálnák populációja átlagosan 10,9 százalékkal növekszik évente” – idézi Michael Noadot, az egyetem docensét az MTI. A Population Ecology című folyóiratban publikált tanulmány szerint azonban
Nem értik
Az ausztrál kormány 1962-ben tiltotta be a hosszúszárnyú bálnák vagy púpos bálnák (Megaptera novaeangliae) kereskedelmi célú vadászatát, miután a tengeri emlősök száma 500-ra csökkent. A queenslandi környezetügyi és tudományos minisztérium szerint az 1952 és 1962 között nagyjából 40 ezer egyedből álló populáció csaknem 95 százaléka az ausztráliai bálnavadász-állomások áldozatává vált.
Noad szerint a populációk regenerálódása összetett folyamat, amely függ a táplálék elérhetőségétől, a populáción belüli betegségek előfordulásának gyakoriságától, az alacsony populációsűrűség ellenére történő szaporodástól és egyéb környezeti tényezőktől. A kutatók egyelőre nem teljesen értik, hogy amikor nagytestű emlősök populációi regenerálódnak, akkor hogyan és miért következik be idővel a populációnövekedés megakadása.
A klímaváltozás
Noad úgy véli, a kelet-ausztráliai populáció egyrészről gyorsan regenerálódik, másrészt viszont ezekre a bálnákra, valamint a legfőbb táplálékukként szolgáló sarki krillekre fenyegetést jelent a klímaváltozás. A szakember hozzátette, hogy ha a közeljövőben beindul a populáció csökkenése, akkor a kutatóknak képesnek kell lenniük észlelni és megérteni a folyamatot.
A szakemberek a Queensland állambeli Brisbane-től keletre lévő North Stradbroke-sziget északi csücskénél figyelték meg a bálnapopulációkat, amelyekről 2007-ban, 2010-ben és 2015-ben gyűjtöttek adatokat.
Illusztráció: Raphael Sane / Biosphoto
