Amikor az Opportunity ikertestvérével, a Spirittel 2004-ben megérkezett a Marsra, a NASA JPL kutatói arra számítottak, hogy 3 hónapig fogja járni a bolygó felszínét, ránézve a kőzetekre és a talajra, hogy rájöjjön: volt-e valaha víz a Marson. A rover 2004. január 25-én érkezett meg a számára kijelölt helyre, a Meridiani Planumhoz, miközben testvére, a Spirit már január 4-e óta koptatta a Gusev-kráter kőzeteit.
Mivel már két hónapnyi munka után komoly sikerekkel büszkélkedett, a NASA kutatói teljesen elégedettek voltak a teljesítményével, hiszen a számára előírt 90 nap alatt már biztosan elvégezte a küldetését.
egy igazi túlélő, ami 15 évig szó szerint maratoni távokat fog legurulni a marsi buckákon – azért szó szerint, mert 2010-ben átlépte a maratoni távot (45,16 kilométert tett meg addigra), ezzel a leghosszabb utat lejáró eszköz lett egy másik bolygó felszínén.
15 years ago #OTD, Opportunity landed on Mars: https://t.co/wkUohJdLYU pic.twitter.com/wYFtZ8vE2V
— Spirit and Oppy (@MarsRovers) 2019. január 24.
A VÍZ NYOMÁBAN A MARSON
Az ikergeológusok a Mars Exploration Rovers (MER, Mars Felfedező Roverek) gyűjtőnév alatt futottak a NASA-nál, a bolygó különböző területén landoltak, de az közös volt bennük, hogy olyan helyen értek földet, ahol az előzetes számítások szerint a Marson valaha víz lehetett.
Ez volt ugyanis mind az Opportunity, mind a Spirit első számú célja: felderíteni, hogy vajon léteztek-e valamikor az ősi Marson olyan környezeti feltételek, amelyek lehetővé tették, hogy élet alakuljon ki a felszínén. A roverek munkája előtt a szakemberek nem tudtak túl sok konkrétumot a bolygó múltjáról, nagy esély volt arra, hogy a Mars mindig is ilyen kihalt, barátságtalan, kietlen hely volt.
Bár a roverek számára nem álltak rendelkezésére műszerek az élet vizsgálatához, az általuk vizsgált kőzetekből és talajból már rengeteg mindenre következtetni lehetett.
A MER-eszközöknek további céljuk volt a Mars klímájának pontos vizsgálata, méghozzá nem is csak a jelenlegi, hanem a múltbéli időjárási jelenségek karakterizálása is. Ezen kívül azt is kutatták, hogyan alakult ki a vörös bolygó jelenlegi felszíne, számításba véve a szelet, a tektonikus mozgásokat, a vulkanizmust és a becsapódási krátereket. Végül pedig egy
Az Opportunity már a landolást követő két hónapon belül komoly felfedezést tett: kristályokat, kénvegyületeket azonosított, valamint olyan, gömb alakú, vörösvasérc-tartalmú kőképződményeket, amikről a kutatók feltételezik, hogy folyó víz hozhatta őket a mostani helyükre. Ez volt az első igazi eredmény arra nézve, hogy a Marson volt valaha víz, és hogy a bolygó tényleg nem volt mindig ilyen sivár, mint amilyen most.
MEGVÁLTOZOTT A MARSRÓL ALKOTOTT KÉPÜNK
Az Opportunity legfontosabb tudományos felfedezése tehát az, hogy vörösvasércet talált a vörös bolygón: ez jellemzően vizes környezetben jön létre, ami azt jelenti, hogy a Marson ezen a területen tényleg víz lehetett. Csakhogy az is kiderült, hogy ez a víz az élethez nem éppen ideális körülményekkel rendelkezett, ugyanis túl savas volt, ami nem teszi ugyan lehetetlenné, hogy valami megéljen benne, de lényegesen megnehezíti a földi vízhez képest.
A nedves Mars teóriáját támasztotta alá az is, amikor a rover az Endeavor-kráterben gipsszerű anyagot talált a sziklák közé ékelődve. A NASA kutatói szerint ez annak a jele, hogy a sziklák között valaha víz folydogált, és így rakódott le ez az üledékes anyag.
Az Opportunity harmadik nagy felfedezése, hogy olyan agyagásványokat talált, amik semleges pH-jú vízben jönnek létre. Ez azért nagy szó, mert ezek már nem olyan savas kémhatású vizes környezetben keletkeztek, mint a korábban felfedezett vörösvasérc, így a terület
NÉGY KERÉKEN GURULÓ GEOLÓGUSOK
A MER marsjárókat úgy tervezték, hogy négy keréken guruló geológusok legyenek – nagyjából minden vizsgálatot el tudtak végezni, amit egy ilyen szakember a rendelkezésére álló eszközarzenállal meg tudna csinálni. A kameráik 1,5 méter magasban helyezkednek el, 360 fokos képet képesek készíteni, így a látótér tényleg olyan, mintha kiküldtünk volna egy szerencsétlen sorsú geológust 15 éven keresztül marsi kavicsokat nézegetni.
Az Opportunity robotkarja könyökként és csuklóként funkcionáló forgatható részekkel rendelkezik, és a tudományos műszerei is a geológusok repertoárját idézik: a panorámakamerán kívül van neki nagyítós kamerája a kisebb kövek vizsgálatára, és szereltek rá olyan eszközt, ami képes egy kicsit reszelni, fúrni a kövekből, hogy a felszíni alatti réteg is láthatóvá váljon.
Ezen kívül van neki háromféle spektrométere, amik közül az egyik az infravörös fény különböző spektrumait vizsgálja, a másik a vastartalmú ásványok összetételét képes analizálni, a harmadik pedig röntgen és alfa-részecskék segítségével elemzi a begyűjtött minták összetételét. Szereltek rá egy mágnesességgel rendelkező köveket kereső műszert is.
Ezek az eszközök azonban soha többé nem fognak már marsi mintákat elemezni – a Spiritre szerelt darabok már 2010-ben elhallgattak, de már így is hússzor tovább bírták, mint eredetileg kellett volna nekik. Az Opportunity utoljára 2018. június 10-én adott magáról életjelet, azóta hiába próbálnak vele kapcsolatba lépni a NASA kutatói.
…and we watched the skies darken.
Ultimately, it was the most intense dust storm in recorded Martian history that brought this epic mission to a close. https://t.co/Z2Z529ECI2#ThanksOppy pic.twitter.com/2Y241Qyeoz
— Spirit and Oppy (@MarsRovers) 2019. február 13.
AZ ÖREG ELALUDT, ÉS NEM ÉBREDT FEL TÖBBÉ
2018 májusában a tudósok aggódni kezdtek, ugyanis egy nagy porvihar kezdett kialakulni a rovertől nem messze. Bár korábban is élt már túl ilyesmit a marsjáró, azzal azért szembe kellett nézni, hogy elég rendesen megöregedett: a hosszú távú memóriája már meghibásodott, a kerekek nehezebben működtek, és a robotkarral szintén akadtak problémák. Az Opportunity jócskán túlteljesítette az eredeti küldetését, de az idő rajta is kifogott.
Mivel a rover a napfényből nyeri az energiáját, a májusihoz hasonló porviharok során készenlétbe szokta kapcsolni magát, ami azt jelenti, hogy kvázi elalszik, majd ha újra napfény éri, felébred. Ez az évek során egyre nehezebben ment neki, most pedig, úgy tűnik, az időközben óriássá duzzadt porvihar kifogott rajta. Olyan sokáig takarta ugyanis a napot a porfelhő, hogy az Opportunity már képtelen volt felébreszteni magát, és örök álomba szenderült.
It’s fine, it’s fine, I’m crying over a robot on a planet I’ll probably never see. #ThanksOppy pic.twitter.com/g2Zj85uRcp
— Madalyn (@fromMadalyn) 2019. február 14.
A NASA kutatói kedden próbáltak ismét kapcsolatba lépni vele, de ez volt az utolsó próbálkozás – mivel június 10-e óta nem küldött magáról jelet, a JPL dolgozói hivatalosan is lemondtak róla. Az utolsó üzenete nagyjából annyit jelentett, mintha azt mondta volna: az akkumulátorom lemerül, és egyre sötétedik. A rekorder marsjárónak így is rengeteget köszönhetünk: teljesen megváltoztatta a Marsról alkotott képünket, és előkészítette a terepet a jelenleg egyedüli marsjárónak, a 2012-ben landolt Curiositynek.
Nyitókép: NASA/JPL-Solar System Visualization Team
