Január végén tartotta éves Vándorgyűlését a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT), az európai társadalom rohamos korosodására reagálva a fókuszban idén az időskor mentális egészsége állt. A pszichiátria modern orvoslásban betöltött szerepét mutatja, hogy a társszakmák érdeklődése okán évek óta ez az egyik legnépesebb orvoskongresszus Magyarországon.
A háromnapos rendezvény témái nyilvánvalóan köteteket töltenének meg, itt és most néhány kevésbé szakmai, a laikus számára is fontos, hasznos részletről kérdeztük Dr. Molnár Károlyt, az MPT elnökét. Hogy mennyire életbevágó, közvetve vagy közvetlenül mindenkit érintő témáról van szó:
700 ezer depressziós magyar
Napjainkban a mentális zavarok gyakorisága folyamatosan emelkedik, a WHO adatai alapján a tartós munkaképesség-csökkenés 21,2 százalékát világszerte a mentális zavarok okozták. A depresszió betegség gyakorisága 1990 és 2013 között több mint másfélszeresére nőtt, a magyar mutatók valamivel rosszabbak az európai átlagnál: ma Magyarországon a depresszió a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka. Az előfordulást tekintve a depresszió, a szorongás, majd a szenvedélybetegségek és demencia a leggyakrabban előforduló betegségek.
Ha a depressziót emeljük ki, hazai adatok szerint szerint a magyarok 7,1 százalékát, vagyis évente több mint 700 ezer embert érint évente. A megdöbbentően magas szám, időzített gazdasági bombát is jelent, csak a a depresszió az európai GDP 1 százalékát emészti fel
– emeli ki a 24.hu-nak Molnár Károly.
Hozzáteszi, hogy ennek 88 százaléka a betegség miatti termelékenységcsökkenésből adódó gazdasági veszteség és csak a maradék kis rész az egészségügyi költség. A depresszió itthon és a fejlett országokban is népbetegség, a számok pedig azt mutatják, kezelése gazdasági szempontból sokkal kifizetődőbb lenne, mint elkönyvelni a következményeit.
Sajnos jelenleg Magyarországon, a megdöbbentő számok ellenére a mentális betegségek egyike sem került be a kiemelt figyelmet igénylő népbetegségek körébe.
Nem gyengeség, hanem betegség
A kezelés nagyon fontos eleme, hogy az érintett minél hamarabb orvoshoz forduljon, és ebben a környezet szerepe legalább annyira fontos, mint a betegé. Semmi újat nem árulunk el azzal, hogy Magyarországon még mindig ciki, a gyengeség jeleként felfogott tett „lelki problémákkal” segítséget kérni, ne adj’ Isten orvoshoz fordulni. Ezt a stigmát egyszer s mindenkorra el kellene felejteni, mindjárt mondjuk, miért.
A család, barátok, munkatársak rengeteget segíthetnek abban is, ha felhívják az illető figyelmét megváltozott viselkedésére, az általuk észlelt problémára, és segítenek neki szakértő kezekbe jutni. Ne menjünk messzire, a depresszió markáns tünetei a rossz hangulat, lehangoltság, kedvetlenség, örömtelenség, alvászavar, megélt teljesítménycsökkenés, sajnos nagyon gyakran öngyilkossági gondolatok. Ezeket a jeleket az ember környezete gyakran élesebben érzékeli, mint maga a beteg.
Ha valami rossz történt velem hétvégén, amitől pár napig lehangolt, „depis”vagyok, nem kell a betegségre gondolni hiszen ez teljesen természetes. Azonban ha a rosszkedv ok nélkül jelentkezve a többi tünettel társulva elhúzódik, heteken keresztül tart, orvoshoz kell fordulni
– teszi egyértelművé a pszichiáter.
Tíz évvel rövidebb élet
És hogy miért felelőtlenség lecikizni azt, aki segítséget kér, sőt miért kéne inkább bátorítani erre? A kezeletlen depressziót nem csak szorongás, befelé fordulás, izolálódás követheti, a nem kezelt betegek 5-10 százaléka öngyilkosság következtében hal meg és több mint egyharmaduk kísérel meg öngyilkosságot. Annak ellenére, hogy az utóbbi 15 évben felére csökkent az öngyilkosságok előfordulása hazánkban, sajnos Magyarország még mindig a világ élvonalába tartozik öngyilkosságok terén.
Másrészt a pszichés betegséggel küzdő ember nem tudja mozgósítani belső tartalékait, nem tud teljes erővel lelkileg is a gyógyulásra koncentrálni, ezért esélyei rosszabbak. Bizonyított tény, hogy ezek a problémák rombolják az immunrendszer hatékonyságát is – miáltal kiszolgáltatottabbá tesznek fertőző betegségekkel szemben –, emellett növelik egyes tumoros megbetegedések kockázatát. Megint megdöbbentőek a számok:
Időskor
Napnál világosabban látszik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tömör megfogalmazásának igazságtartalma: „nincs testi egészség lelki egészség nélkül”. És itt jutottunk el a testi és lelki egészségben megélhető időskorhoz, vagyis annak második eleméhez.
Örömteli, miszerint a fejlett országokban soha nem látott mértékben növekszik a várható élettartam, ám ezzel mind többször szembesülünk időskori mentális zavarokkal A világon az Alzheimer-kórtól szenvedők száma rohamosan emelkedik, a becslések szerint ez a szám 2050-re megháromszorozódik, ami 130-150 millió beteget jelent. Magyarországon 250-300 ezer demens betegről van tudomásunk, 70 százalékuk Alzheimer-kórral érintett.
Hatvanöt éves korban az Alzheimer-kór előfordulása egy, a 85 évesek körében viszont már 50 százalék. Ahogy kitolódik az átlagos életkor, annál sürgetőbb felkészülnünk a demencia megelőzésére és kezelésére
– mondja Molnár Károly.
Ismerjük be, segítsünk
Utóbbi a szakemberek feladata, a megelőzésben viszont itt is sok múlik az egyénen és környezetén. Nem az a baj, ha valaki elfelejt egy találkozót, ha 20-30 éve nem használt dolgok nem jutnak eszébe, ezek az időskor természetes velejárói. Ha viszont már zavaróan sok minden „kiesik”, zavar jelentkezik a tájékozódásban , mindenképpen orvoshoz kell fordulni. A korai felismeréssel nagyon jó eredményeket lehet elérni az életminőség megőrzésében.
Persze az érintett szégyelli, később már meg sem éli, a környezetében lévők pedig „nem merik” figyelmeztetni, pedig kellene. Sajnálatos tapasztalat, hogy az emberek többsége már középsúlyos demenciával jut el orvoshoz, és ez nagyban rontja a betegség lassításának, megállításának esélyeit.
Nem tudunk rá kitérni, de mindenképpen meg kell jegyezni, mennyire fontosak a szociális kapcsolatok: minél inkább izolált egy idős ember, annál komolyabban fenyegeti a demencia, a depresszió és egyéb pszichiátriai betegségek.
A korai felismerés és megelőzés érdekében Molnár Károly háziorvosok bevonását, továbbképzését tartja a legcélravezetőbbnek azon teljesen logikus okból, hogy az egészségügyi ellátórendszerben ők azok, akik először találkoznak a beteggel. Gyanú esetén egyszerű tesztmódszerekkel el lehetne dönteni, hogy a beteget tovább kell-e küldeni szakorvoshoz, vagy sem.
Nincs elég orvos
A szakterületre nehezedő nyomás hatalmas és egyre súlyosabb lesz, de a küldetés nem teljesíthetetlen, a kulcsszó a sokat emlegetett korai felismerés. Már ha van, aki felismerje és kezelje a pszichiátriai problémákat – ma Magyarországon a szaktudás megvan, de az orvosok hiányoznak.
Hivatalos nyilvántartás nem létezik, saját becsléseink szerint országos szinten 600-650 pszichiáter praktizál. Jelen állapotok közt ennek duplájára lenne szükség
– fogalmaz az MPT elnöke.
A pszichiátria az utóbbi 30-40 évben kimaradt a fejlesztésekből, miközben a betegségek és az érintettek száma is meredeken növekszik, az ellátórendszer stagnál és pusztul, miközben egyre inkább túlterhelt. Emellé jönnek ugye a magyar egészségügy ismert gondjai, az orvos és szakszemélyzet hiánya.
Csak a skandináv országokban százas nagyságrendben dolgoznak magyar pszichiáterek, sajnos jelenleg a fiatal szakembereknek nem tudunk kiszámítható, biztos életpálya modellt nyújtani. Bár az elmúlt években történtek ígéretes fejlesztések , Molnár Károly úgy véli, nem is az alacsony anyagi és erkölcsi megbecsülés, hanem a sok esetben az alulfinanszírozott ellátást jellemző túlterheltség, a sokszor riasztó infrastruktúra, ami külföldre csábítja orvosainkat. Sokat lehetne még erről beszélni, de cikkünket úgy zárjuk, ahogy kezdtük: a tudomány talaján.
Kiemelt kép: iStockhphoto
