Volt-e a szamurájoknak címerük? Tulajdonképpen igen. A címerpajzsnak leginkább az feleltethető meg, amit a japánok monnak, azaz jelképnek neveztek. Ezek növények, egyszerű formák, égitestek, akár állatok alapján készült ábrák voltak, amelyeket a leggyakrabban sötét alapon világos, vagy világos alapon sötét színnel festettek meg.
Az alaptéma változott
A monok létezése legalább a Heian-korra (794–1185) vezethető vissza, ekkoriban a császári család tagjai már bizonyíthatóan használtak ilyen jelképeket. A legnagyobb hírű harcoscsaládok is átvették a szokást, a jelképeket pedig továbbadták leszármazottaiknak.
Japánban nem létezett az európai negyedelés módszere (így hívják a címertanban azt, amikor két vagy több címert meghatározott szabályok szerint egyesítenek, például két família házasság útján történő egyesülését jelezve). Ehelyett a mon alaptémájának kisebb változtatásai jelölték a család egy-egy tagját vagy ágát.
Három gyémánt például
A leghíresebb monnak a császári család krizantémot formázó jelképe számít. Sokak szerint az eredetüket a sintoista napistenre, Amateraszura visszavezető uralkodók a virág napsugarakra emlékeztető formája miatt választották ezt a növényt. A 19. század második felében már szigorú szabályok vonatkoztak e mon használatára, a császár például 16 szirmú virágot használt, míg a császári hercegeknek 14 szirommal kellett beérniük.
Kereskedők, mesteremberek és mások is régóta használtak monokat, manapság pedig vendéglők, hagyományos mesterségek űzői tartják életben a hagyományt, amelynek hatása a japán világcégek logóiban is felfedezhető: a Mitsubishi háromgyémántos jelképétől a Japan Airlines piros darujáig.
Szerző: Christopher Harding kultúrtörténész, az Edinburghi Egyetem tanára
Illusztráció: Wikipedia
