A száz éve, 1918. december 11-én született Alekszandr Szolzsenyicin már egészen kis gyermekként elhatározta, hogy író lesz. Mivel megfelelő irodalmi kurzusok nem voltak a közeli Rosztovi Egyetemen, végül mégis inkább matematikát tanult, így történhetett, hogy a második világháborúban tüzértisztként került a frontra.
Annak rendje és módja szerint letartóztatták, a következő 11 évet börtönökben, munkatáborokban és internáltként töltötte. 1956-ban rehabilitálták, sőt 1962-ben megjelenhetett első regénye, a saját Gulag-élményei alapján írt Ivan Gyenyiszovics egy napja.
Hruscsov kiállt mellette
Szinte hihetetlen, hogy a sztálini munkatáborok kegyetlen világát bemutató írást kiadták a Szovjetunióban (1963-ban egyébként magyarul is megjelent), ehhez Hruscsov személyes, határozott utasítása kellett, aki a Politbüro ülésén állítólag a következő szavakkal indokolta döntését:
Mindegyikőtökben ott lakozik egy sztálinista, még bennem is. Gyökerestül kell kiirtanunk ezt a rémséget.
A hruscsovi olvadás hívei ünnepelték a könyvet, a főtitkár ellenfelei a fogukat csikorgatták, de a szellem ezzel kikerült a palackból, az Ivan Gyenyiszovics Nyugaton is sokaknak villantotta fel a sztálini Szovjetunió valódi arcát.
Azonnal tiltólistára került
Hruscsov viszont 1964-ben megbukott, Szolzsenyicin pedig azonnal tiltólistára került, 1965-ben a titkosrendőrség is házkutatást tartott nála. Ugyan ekkor már dolgozott nagyszabású dokumentumregényén, a Gulag-szigetvilágon, szerencsére elővigyázatos volt, a készülő írás nem került illetéktelen kézbe.
Ezután még óvatosabb lett, a lassan végleges formát öltő kéziratot több darabban, barátainál tárolta, a kész verziót pedig több másolatban, sőt mikrofilmen is elrejtette, majd részletekben nyugatra juttatta. Fenyegetett helyzetén nem sokat enyhített az 1970-es irodalmi Nobel-díja sem, ezt át sem vette, mert attól félt, többet nem utazhat haza.
Száműzték
A vaskos, a Gulag működését, a sztálini és szovjet rendszer szörnyűségeit adatokkal is bemutató könyv először 45 éve, 1973. december 28-án jelent meg Párizsban, de orosz nyelven. Azonnal versenyfutás kezdődött a fordításokkal, a következő hónapokban, években egyre-másra jelent meg újabb nyelveken.
Arról persze szó sem lehetett, hogy ezt is kiadják a Szovjetunióban (vagy akár Magyarországon), és Szolzsenyicin a szovjet vezetés maradék türelmét is eljátszotta: Nobel-díjasként ugyan börtönbe már nem zárták, de 1974 februárjában letartóztatták, és kiutasították az országból, állampolgárságát is elvették, csak 1994-ben költözhetett haza.
Bár legnagyobb szabású munkáját ő maga nem tartotta igazi irodalomnak, mások pedig azt kifogásolták, túl sok ellenőrizetlen anekdota, légből kapott adat szerepel benne, a Gulag-szigetvilág mérhetetlen csapást jelentett a Szovjetunió ekkorra már igencsak megtépázott renoméjára, és elsőként mutatta meg, hogy az elnyomás, a rettegés és a kényszermunka nem elszigetelt félresiklása, hanem alapvető társadalompolitikai eszköze a rendszernek.
Illusztráció: Szolzsenyicin 1974-ben/ Dutch National Archives
