Bár a többszörös univerzumokról sokaknak feltételezhetően valamilyen tudományos fantasztikus történet jut eszébe, valójában több tudományos érv is van a multiverzum létezésére – írja a Space.com.
Napjaink legelfogadottabb modellje szerint nagyjából 13,7 milliárd évvel ezelőtt a kozmoszra a gravitációs szingularitás volt a jellemző: ebben a világban az idő és távolság mérése értelmetlen, a hőmérséklet és a nyomás pedig végtelen volt. Azután valamilyen, egyelőre ismeretlen ok miatt hirtelen tágulni kezdett a kozmosz, háromdimenziós alakot öltve.
A tudósokat egy ideje foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon csak a mi univerzumunk született-e meg ilyen módon, vagy léteznek más világegyetemek is. Mai technológiánk mellett egyelőre lehetetlen eldönteni a kérdés, a fizikusok, csillagászok és filozófusok azonban elméleti szinten sokat foglalkoznak a problémával.
MULTIVERZUM – DE HOGYAN?
A szakértők valójában több hipotézist is kidolgoztak arra vonatkozóan, hogy miként épülhet fel a multiverzum. Az egyes elképzelések közt a különbséget általában az adja, hogy a kutatók miként is képzelik el az egyes világegyetemek megszületését.
Az egyik, a párhuzamos univerzumok elméletének nevezett gondolat szerint a tér-idő lapos formát ölt, és a végtelenbe tart, a végtelenségben pedig több univerzum is kialakul. A végtelen univerzumok ötletének egyik legizgalmasabb gondolata az, hogy mivel a részecsketípusok száma véges, így azok kombinációja is az (egészen pontosan 10¹²², azaz 122 darab 10-es szorzata).
Egy másik hipotézis szerint ha a tér-időre egy egészként tekintünk, bizonyos részeken a tágulása megtorpan, míg máshol szakadatlanul folytatódik. Ha tehát saját univerzumunkat egy buborékként képzeljük el, az további buborékok, azaz világegyetemek közé ékelődik be. Az elmélet érdekessége, hogy az egyes buborékok nem kapcsolódnak egymáshoz, így belsejükben a fizika törvényei is eltérőek lehetnek.
Egy harmadik elmélet alapján az univerzumokat döntéseink határozzák meg. Mikor az ember döntési helyzethez kerül, választási alapján további világegyetemek jönnek létre. Az egyik univerzumban az ember egy adott pillanatban nem szakít aktuális párjával, egy későbbi választás miatt azonban évtizedekkel később elválnak. A későbbi döntéshelyzetben viszont olyan elhatározásra is juthat, melynek köszönhetően párjával marad, és együtt öregednek meg. Eközben a korábban szétvált páros univerzumában szintén születhet utóbb olyan döntés, amely miatt végül a pár ismét egymás mellett köt ki.
A Stephen Hawking által megfogalmazott gondolat szerint ezzel szemben a kulcs az ősrobbanás. A kutató azt feltételezte, hogy a Nagy Bumm pillanatában több ősrobbanás is volt, így több univerzum is született. A fizikus szerint az egyes világegyetemek nyomai kimutathatóak más univerzumok kozmikus háttér-sugárzásában.
Szintén izgalmas Elon Musk azon elképzelése, ami alapján univerzumunkat egy nálunk értelmesebb létforma teremtette meg. Ez a fejlettebb faj akár több, egymástól eltérő szimulációt is létrehozhatott, így egymással párhuzamosan több világegyetem is létrejöhet. Sőt, az egyes univerzumokban a kellően fejlett civilizációk végül újabb szimulációkat hozhatnak létre saját szimulációjukban.
MÉG IDŐRE VAN SZÜKSÉGÜNK
A fenti elméletek bizonyítása természetesen nem egyszerű, jelenleg konkrétan lehetetlen. Az egyik probléma, hogy világunk kora, még ha emberi ésszel felfoghatatlan is, de véges: 13,7 milliárd éves. Így egyelőre nincs elég nagy minták ahhoz, hogy a multiverzum-elmélet bizonyos változatait, például a párhuzamos univerzumok hipotézisét érdemileg teszteljük.
Talán idővel a technológiánk kellően fejlett lesz ahhoz, hogy rábukkanjunk a többi potenciális világegyetem nyomára. Roger Penrose, az Oxfordi Egyetem munkatársa kollégáival a közelmúltban kidolgozott egy modellt, amely többek közt Hawking munkáin alapult. A hipotézis kimondja, hogy az egyes világegyetemek nem egy időben, hanem egymást követően létezhetnek.
Egy ősrobbanás után egy világegyetem egy bizonyos pontig létezik, majd az egyre gyarapodó fekete lyukak miatt végül megsemmisül, létrehozva a fent említett gravitációs szingularitást.
Ezt követően újabb ősrobbanás következik be, és bizonyos ideig ismét létezni fog egy univerzum, melyben egyelőre kimutathatatlanul, de fennmaradnak az előző világegyetemek bizonyos maradványai: a korábbi fekete lyukak által kibocsátott részecskék, a gravitionok és fotonok.
A kulcs tehát az idő. Vagy univerzumunknak kell öregednie, vagy nekünk kell még fejlődnünk, hogy eldönthessük a kérdést: létezhet-e több világegyetem. A gondolattal mindenesetre izgalmas játszania a tudósoknak, hiszen nemcsak a sci-fi alkotásoknak teremthetnek ezzel témát, hanem saját világunk működésének megértéséhez is közelebb kerülhetnek.
Kiemelt fotó: Thinkstock
