Bár már 1960 óta próbálkozunk közelebbről is megfigyelni a Marsot, az első űrszonda csak 1965-ben érte el a bolygót: a Mariner-4 július 14-én repült el mellette, és elkészítette az első fotót a felszínéről. Azóta rengeteget megtudtunk már a planétáról: többek között azt, hogy milyen a felszíne, a légköre, hogy hogyan lett ilyen kietlen világ, és azt is, hogy valaha valószínűleg víz is volt a felszínén, előfordulhat, hogy szerves anyagokkal együtt. Sok minden azonban még mindig nem tiszta – az alábbi öt kérdést a National Geographic szerint még mindenképp tisztázni kéne, mielőtt, ne adj Isten, elkezdjük kolonizálni a bolygót.
Van most is folyékony víz a Marson?
Ma a bolygó atmoszférája olyan vékony, hogy ha lenne is folyékony víz rajta, azonnal elpárologna, vagy belefagyna a talajba. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a felszín alatt nem találhatunk belőle. A Marson egykor valószínűleg patakok és folyók csordogáltak, legalább is erre utalnak azok a mederszerű képződmények, amelyek a felszínt szabdalják.
De hová tűnt ez a víz? A kutatók úgy gondolják, hogy még akkor maradhatott meg a felszínen, amikor a bolygó melegebb volt, és sűrűbb volt a légköre. A sarkkörökön még mindig találhatók vízjégsapkák, és a NASA Mars Reconnaissance Orbitere 2015-ben azt is felfedezte, hogy időszakosan még folyékony víz is lehet arrafelé. Persze ez helyi vizsgálatok nélkül eléggé bizonytalan, ezért kell tovább kutatnunk a felszíni víz jelenléte után – pláne akkor, ha tényleg emberes űrmisszióban gondolkodunk.
Miért sima az északi félteke, és kráterektől szabdalt a déli?
A Mars két féltekéje egyáltalán nem hasonlít egymáshoz: míg az északi viszonylag sima, kráter- és hegymentes, a déli hegyvonulatokkal és kráterekkel teli, ráadásul magasabban fekszik, mint az északi, sokszor akár 5-6 kilométeres különbségekkel. A kutatóknak rengeteg elméletük van arra nézve, hogy ez miért lehet így: az egyik a bolygó magjának egyenlőtlen hőelosztásával magyarázza, a másik azzal, hogy az északi féltekén egykor óceán lehetett, és a víz jobban kimosta a talajt.
Ha ezt a rejtélyt megoldjuk, az segíthet a kutatóknak abban, hogy hová tervezzék az emberes űrmissziókat, hiszen nem mindegy, hogy a közelben milyen erőforrások állnak majd rendelkezésre.
Mitől van ennyi metán a légkörben?
Óriási felfedezés volt, amikor a Mars légkörében metánt érzékeltek, mert ez akár jelenlegi biológiai aktivitásból is érkezhet az atmoszférába. Nemrég a Curiosity váltakozó mennyiséget érzékelt a gázból, ami arra enged következtetni, hogy a metántermelés még mindig folyik.
Bár a metán jelenléte a Föld atmoszférájában biológiai eredetű, a kutatók figyelmeztetnek: nem biztos, hogy a Marson is ugyanez a helyzet, de még ezt sem lehet kizárni. Egyelőre fogalmunk sincs, honnan jön ez a váltakozó, de mindig magas mennyiség a légkörbe.
A kutatók annyiban biztosak, hogy a kibocsájtás forrása a Curiositytől északra található, de hogy pontosan hol lehet, arról fogalmuk sincs – a rover pedig nem arra tart, így egyhamar nem is fogjuk tudni felfedni ezt a rejtélyt.
Van élet a Marson?
Jelenlegi tudásunk szerint az élet legfőbb építőköve a víz, erre pedig, mint már feljebb is említettem, valószínűleg valaha volt a Marson, és az is lehet, hogy még most is van – bár elég valószínűtlen. A bolygó ugyanis elég kietlen táj: a légköre olyan vékony, hogy alig véd az ultraviola sugárzástól, az időjárás ugyanezért extrém meleget és extrém hideget produkál. A legjobb esélyünk az, hogy a kiszáradt folyó- és tómedrekben maradt valamilyen mikrobiális élet, de ennek is legalább
A kutatók egyébként nemcsak a jelenlegi élet nyomait kutatják, hanem az egykor jelenlévő szerves vegyületekét is, de azt egyelőre nem lehet teljesen kizárni, hogy ne lenne most is valamilyen kezdetleges élet a bolygón.
A NASA néhány év múlva elindítja a Mars 2020 roverét a vörös bolygó felé, ennek kifejezetten az lesz a feladata, hogy egykori élet fosszíliáit keresse. Az pedig, hogy a saját bolygónkon léteznek olyan életformák, amelyek akár mélyen a planéta belsejében is túlélnek, reményt adhatnak arra, hogy a Marson is találunk valami hasonlót.
Tud majd ember élni a Marson?
Az űrkutatás egyik slágertémája most az, hogy kolóniát kellene telepíteni a vörös bolygóra – csakhogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, hiszen a Mars annyira messze van, hogy az űrhajósok teljesen magukra lennének ítélve. Még a kommunikáció is majdnem fél órás késéssel zajlik, így a vészhelyzeteket nagyon nehezen oldhatnák meg földi segítséggel, ráadásul az utánpótlás sem ér oda egyhamar, a legjobb esetben is nagyjából 150 nap alatt.
Az asztronauták ezért nagyrészt magukra lesznek utalva, ha egyszer eljutnak a bolygóra, és minél több helyi erőforrást kell felhasználniuk. Persze a kutatók rajta vannak az ügyön: egyrészt minél jobban feltérképezik a felszínt és a bolygó összetételét is, így a legjobb helyszínt tudják kijelölni a landolásra is, másrészt újabb és újabb innovációkkal rukkolnak elő, hogy könnyebb legyen majd az élet a planétán.
A legfontosabb megoldandó kérdések közé tartozik az, hogy hol fognak élni ezek az emberek a bolygón (a sugárzás ugyanis sokszorosa a földinek, ami miatt vagy védett házakban, vagy a föld alatt kell meghúzniuk magukat), honnan fognak energiát előállítani, és növényeket termeszteni is kihívás lesz, mert a Curiosity mintáiból már tudjuk: a talaj tele van mérgező anyagokkal.
Persze nem lehetetlen a dolog, de egyelőre még nincs minden kérdésünkre válasz – a NASA nagyjából a 2030-as évekre várja, hogy először embert tudjon küldeni a bolygóra, a privát űrszektor pedig folyamatosan dolgozik a legolcsóbb és leggyorsabb technológiákon.
Kiemelt fotó: Pixabay
