Tudomány

Eltolták Szent István ünnepét

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 08. 20. 09:00

A bevett gyakorlattól eltérően Szent István ünnepe nem halálának napja. Politikai okból kellett „elhalasztani” csaknem ezer évvel ezelőtt.
Korábban a témában:

A katolikus szentek közösségébe hosszas és komoly procedúra után lehet csak bekerülni. Az illetőnek szent és feddhetetlen életűnek kell lennie, akinél az evangéliumi erények hősies fokon vannak jelen. Ezen túl szükség van hozzá köthető természetfeletti jelekre, csodákra, amelyek mindezeket igazolják, ezeket egyedül az evangéliumi értékekért vagy Jézusért, az emberiségért mártírhalált halt személyek esetén lehet kihagyni.

Nagyon hosszú, akár több évszázados folyamatról van szó, az egyetemes római egyház akkor avatja szentté a korábban boldognak nyilvánított embert, ha kultusza átlép az országhatárokon, ha emlékét más területeken is ápolják, vagy külföldről érkeznek zarándokok a sírjához. Ünnepét végül felveszik a naptárba, általában a halála napjának dátumával. Jogos, hiszen esetükben nem a gyászról szól, hanem ünnep: haláluk napja egyben égi újjászületésük időpontja.

A magyarok első királya, Szent István esetén ebből adódott némi probléma, hiszen augusztus 15-én hunyt el, mégsem akkor, hanem augusztus 20-án ünnepeljük.

Boldogasszony anyánk

István mély vallásosságát, Mária-kultuszát nehéz lenne kétségbe vonni, a németek ellen vívott nagy ütközet előtt is hozzá imádkozott, sőt halála előtt népét és királyságát is a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Hartvik püspök XI. század végén keltezett sorai szerint nem csak a király kötődhetett erősen Máriához:

Az említett király pedig hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát s királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e Szűz mennybevételének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Úrnő napjának emlegetik.

Itt jön a képbe az ősi magyar mitológiából ismert Boldogasszony vagy Nagyboldogasszony nevű istenség: ő az egek királynője, a csángók szerint lámpása a Hold. Egyes vélemények szerint a kereszténységből származik és Máriát jelöli, míg mások úgy vélik:

Boldogasszony lehetett az az ősi alak, akivel idővel Mária összemosódott.

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése/Wikipedia

A magyarok lelkére próbált hatni

Közismert, miszerint az egyház az tudatosan helyezte nagy ünnepeit a régi, pogány ünnepek időpontjára, esetenként meghagyva, megtűrve azok egyes elemeit is. Magába olvasztotta azokat, segítve a kereszténység elfogadását és terjedését. Így dolgoztak és dolgoznak a hittérítők is, a „módszert” kultúrába ágyazásnak nevezzük.

Ha Boldogasszony valóban ősi magyar mitológiai alak, miért ne járhatott volna el István is ugyanígy? Rajta keresztül próbálhatta meggyökereztetni a hitet és Mária tiszteletét a nép fiaiban, ezt szolgálta a felajánlás is. Sokkal egyszerűbb, mint mindenki mellé katonát állítani…

Csodák a sírnál

Ő maga halála óráját érezve közeledni buzgó imádságokkal, könnyel és könyörgéssel kérte, a legnagyobb Mária-ünnepen, Mária mennybemenetelének napján, azaz augusztus 15-én távozhasson az árnyékvilágból. Így is történt, a király 1038. augusztus 15-én hunyt el.

Budapest, 2017. december 5.
Szent István lovas szobra takarja ki a Holdat a Halászbástya előtt 2017. november 28-án.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
A mai napon akart meghalni, így is lett
Amikor az Úr 1038. esztendejében végzetes betegség döntötte le a lábáról a magyarok első királyát, már csak egy kérése maradt: Mária mennybemenetelének ünnepén távozzon az árnyékvilágból. Imája meghallgattatott, ma 980 éve hunyt el Szent István.

Az általa alapított fehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra fehér márvány szarkofágban az épület közepén. Sírját már ekkor sok zarándok kereste fel, bénák, vakok, betegek nyertek ott gyógyulást, a templomban édes illat terjengett, éjjelenként angyalok kórusát lehetett hallani.

Öt nap csúszás

Szentté avatását László királyunk járta ki VII. Gergely pápánál, aki elrendelte:

emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék.

Ez azt jelentette, hogy István sírját megbontják, testét oltárra emelik, ami valójában a szentté avatás gyakorlati követelménye. A ceremóniát 1083. augusztus 15-ére tűzték ki, de a legenda szerint a koporsót fedő követ. Nem segített sem az erő, sem a háromnapos böjt, mígnem egy Karitas nevű apácával isteni látomás közölte: mindaddig nem férhetnek hozzá a szent király testéhez, míg Magyarországon testvérviszály dúl.

László és unokatestvére Salamon ugyanis hosszú ideje harcolt már a koronáért, utóbbi ekkoriban a később maga is szentté avatott király börtönében ült. István az égből is megbocsátásra, békére intette a magyarokat, és miután Salamon kezéről lehullt a bilincs, a sír is megnyílt. Szent István testét így augusztus 20-án emelték oltárra.

Szent István ábrázolása a Képes Krónikában/Wikipedia

Politikai döntés volt

Ha nem hiszünk a legendának, könnyen találunk politikai okot is a háttérben, vagy inkább fogalmazzunk úgy:

Szent István ünnepe I. László király és a korabeli egyháznagyok akaratából került augusztus 20-ára.

Augusztus 15. ugye a legnagyobb Mária-ünnep, ezen a napon első királyunk a legjobb esetben is csak második lehetett volna a Szent Szűz mögött. Lászlóék célja pedig nem az volt, hogy valahogy beszorítsák a naptárba, hanem épp ellenkezőleg, igyekeztek jelentőségét minél inkább hangsúlyozni mind a magyarok, mind a külföld felé.

Ezért pedig nem kellett mást tenniük, mint más időpontban oltárra emelni és követni a korabeli gyakorlatot, miszerint egy szent emléknapjára kínálkozó másik legjobb dátum szentté avatásának napja.

Átdátumozták, tiltották, átnevezték

  • Ezer év hosszú idő, nem hagyta változatlanul Szent István ünnepét sem. A teljesség igénye nélkül:
  • A szabolcsi zsinat 1092-ben rögzítette ünnepnapként Szent István emléknapját.
  • Nagy Lajos uralkodása idejétől (a XIV. század második felétől) kezdve egyházi ünnep volt.
  • Ahogy az első keresztény magyar uralkodó tisztelete terjedt Európában, 1686-ban XI. Ince pápa az egyetemes egyház nevében is szentté nyilvánította. Napját pedig Buda az évi török általi felszabadulásának napjára, augusztus 16-ára rendelte.
  • XIV. Benedek pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, a magyar királyt kivette a naptárból.
  • Mária Terézia még ebben az évben Raguza városából hazahozatta a szent jobbot, a június végi ünnepségek után pedig elrendelte augusztus 20-ának évről-évre megünneplését. Ekkor kezdődött a Szent Jobb-körmenet hagyománya is.
  • Az 1848-as szabadságharc leverése után az önkény tiltotta Szent István ünnepét, nem véletlen, hogy az enyhülést kihasználva nemzeti tüntetés bontakozott ki 1860-ban ezen a napon.
  • A kiegyezés után minden visszatért a „régi kerékvágásba”, 1891-től augusztus 20. az ipari munkások számára is munkaszüneti nap volt, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását e napon.
  • Trianon után a Szent István-i birodalom, vagyis az 1000 éves Magyarország határai visszaállításának vágya mindent felülírt, augusztus 20. pedig nyilvánvalóan ennek legkomolyabb és „legnemesebb” alkalma volt. 1945-ig így is maradt.
  • Egyházi ünnepként még két évig, 1947-ig életben hagyták, de a kommunista/szocialista vezetés ekkor hosszú időre leszámolhatott a keresztény-nemzeti ünneppel. De a néppel nem, amely nem tűrte volna a tiltást, ezért az ideológusok inkább megfaragták: tiltás helyett átalakították; lett az új kenyér ünnepe, majd mint az „új, szocialista államalapítás” jelképe, az alkotmány ünnepe.
  • A rendszerváltás után ismét Szent Istvánt köszönti a tűzijáték, és a Szent Jobb is körmenettel hagyja el a Szent István Bazilikát.
  • Ezer év hosszú idő, nem hagyta változatlanul Szent István ünnepét sem. A teljesség igénye nélkül:
  • A szabolcsi zsinat 1092-ben rögzítette ünnepnapként Szent István emléknapját.
  • Nagy Lajos uralkodása idejétől (a XIV. század második felétől) kezdve egyházi ünnep volt.
  • Ahogy az első keresztény magyar uralkodó tisztelete terjedt Európában, 1686-ban XI. Ince pápa az egyetemes egyház nevében is szentté nyilvánította. Napját pedig Buda azévi török általi felszabadulásának napjára, augusztus 16-ára rendelte.
  • XIV. Benedek pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, a magyar királyt kivette a naptárból.
  • Mária Terézia még ebben az évben Raguza városából hazahozatta a szent jobbot, a június végi ünnepségek után pedig elrendelte augusztus 20-ának évről-évre megünneplését. Ekkor kezdődött a Szent Jobb-körmenet hagyománya is.
  • Az 1848-as szabadságharc leverése után az önkény tiltotta Szent István ünnepét, nem véletlen, hogy az enyhülést kihasználva nemzeti tüntetés bontakozott ki 1860-ban ezen a napon.
  • A kiegyezés után minden visszatért a „régi kerékvágásba”, 1891-től augusztus 20. az ipari munkások számára is munkaszüneti nap volt, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását e napon.
  • Trianon után a Szent István-i birodalom, vagyis az 1000 éves Magyarország határai visszaállításának vágya mindent felülírt, augusztus 20. pedig nyilvánvalóan ennek legkomolyabb és „legnemesebb” alkalma volt. 1945-ig így is maradt.
  • Egyházi ünnepként még két évig, 1947-ig életben hagyták, de a kommunista/szocialista vezetés ekkor hosszú időre leszámolhatott a keresztény-nemzeti ünneppel. De a néppel nem, amely nem tűrte volna a tiltást, ezért az ideológusok inkább megfaragták: tiltás helyett átalakították; lett az új kenyér ünnepe, majd mint az „új, szocialista államalapítás” jelképe, az alkotmány ünnepe.
  • A rendszerváltás után ismét Szent Istvánt köszönti a tűzijáték, és a Szent Jobb is körmenettel hagyja el a Szent István Bazilikát.

Illusztráció: MTI/Illyés Tibor

Bihari Dániel korábbi cikkei
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.