Napjainkban nehéz elképzelni, hogy milyen is lehet az úgynevezett melegház Föld, ahol a globális átlaghőmérséklet 4-5 Celsius-fokkal melegebb, mint az iparosodás előtt, a tengerszint pedig 10-60 méterrel magasabb a mostaninál. Egy új tanulmány szerint ugyanakkor meglepően könnyen elérhetjük ezt a szélsőséges állapotot – írja a Live Science.
A publikációban a szerzők azt írják, hogy van egy olyan küszöbhőmérséklet, amely felett azok a természetes rendszerek, melyek jelenleg hűtik a Földet, haszontalanná válnak. Ettől a ponttól kezdve az egymást követő klimatikus események hatására beállhat a melegház állapota.
A párizsi klímaegyezmény fő célja pedig éppen az, hogy az iparosodás előtti szinthez képest 2 Celsius-fok alatt tartsák a felmelegedést.
Felboruló természet
A Föld egy természetes ciklushoz igazodva bizonyos időközönként hol lehűl, hol felmelegedik. Jelenleg bolygónk épp egy melegebb korszakát éli, de így is rendelkezik olyan természetes rendszerekkel, melyek segítik a hőmérséklet stabilizálását. Sok kutató szerint ugyanakkor az emberi tevékenység már olyan súlyos hatással van a Földre, hogy ezek a hűtő folyamatok egyre kevésbé éreztetik hatásukat.
Amennyiben a szén-dioxid-kibocsátás változatlan marad, a jégkorszakot és a felmelegedést előidéző ciklus megszűnhet, és a Föld önmagát kezdheti el fűteni.
Abban a pillanatban, amikor a bolygó velünk, emberekkel együtt válik az üvegházhatású gázok kibocsátójává, akkor, ahogy el lehet képzelni, a dolgok nagyon gyorsan kezdenek el gyorsulni a rossz irányba
– nyilatkozta Johan Rockström, a Stockholmi Egyetem munkatársa és az új tanulmány társszerzője.
Az új vizsgálatban a kutató kollégáival korábbi tanulmányokat elemzett, hogy felmérje azokat a természetes reakciókat, melyeket a természet adhat az éghajlatváltozásra.
Az esőerdők például normál állapotukban maguk állítják elő a nedvességet. A fakivágás és a hőmérséklet emelkedése miatt ugyanakkor ez megborulhat, és az erdők idővel saját magukat kezdhetik el szárítani. Az egykori esőerdők végül szavannákká alakulnak, a folyamat pedig hatalmas mennyiségű szén-dioxid felszabadulásával jár együtt. Ez aztán más rendszerekre, például az óceáni áramlásra is hatással lehet.
Az egészet nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy sor dominót: ha egyszer az első folyamat megkezdődik, az beindítja a többi folyamatot is.
Rockström szerint szerencsére van megoldás. Az első és legfontosabb dolog az lenne, hogy 2050-re állítsuk meg a szén-dioxid-kibocsátást. Ez azonban önmagában nem lenne elegendő: globális összefogásra is szükség van, hogy világszerte minden szektort fenntarthatóbbá tegyünk.
Ennek eléréséhez az kell, hogy ne rövid távú nemzeti célokban gondolkozzunk, hanem együtt dolgozzunk a bolygó megmentésén.
Kiemelt kép: Thinkstock
