A legborzasztóbb szúnyogcsípés boka környékén, a láb vagy a kéz ujjainak közén érheti az embert: a legszebb álmot is messze űzi, ráadásul már ébredés előtt borsónyira vakarjuk. Másnap persze minden lehetséges szúnyogriasztót magunkra kenünk és beüzemelünk, majd irány a katasztrófavédelem honlapja, hátha nemsokára jön a repülő és megszabadít a vérszívóktól. Pedig bárcsak ne jönne.
A hazánkban bevett szúnyoggyérítési módszer a közösségi média és a sajtó egyre gyakoribb témája, ezernyi véleményt, tényként közölt információt hallani és olvasni róla ugyanúgy, mint ezek ellenkezőjét. Ezért a tudományhoz fordultunk: Kemenesi Gábor virológussal, a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpont kutatójával, a szúnyogalkatúak szakértőjével beszélgettünk.
Ütős, néha már-már ijesztő állítások hangzanak el a kémiai szúnyogirtásról, először címszavakban:
- Egyetlen egy csípőszúnyog lemérgezésével több mint 1000 egyéb rovart pusztítunk el, a jelenlegi módszer ökológiai katasztrófához vezet.
- A szúnyogok ellenállóvá válhatnak a kémiai méregre, ami akkor üt vissza, amikor járvány fenyeget.
- Az irtás hatékonyságát a célra alkalmatlan, szubjektív módszerrel mérik.
- Ha hatásos is volt, napok múlva ugyanannyi szúnyog lepi el a környéket, mint az irtás előtt.
- Létezik sokkal olcsóbb és hatékonyabb biológiai módszer, ami csak és kizárólag a szúnyogokat öli meg.
- Feltehetően az erős lobbiérdek miatt Magyarország területének 98 százalékán kémiai irtószert alkalmaznak.
Földön, vízen, levegőben is öl
Nézzük a részleteket. A repülőgépekről kipermetezett szerek idegmérget tartalmaznak, és mivel az engedélyezés során nem elvárás, hogy csak szúnyogokat pusztítsanak, gyakorlatilag minden rovart megölnek. Méhekre például biztosan halálosak, de nincs arra vonatkozó felmérés, mely fajok egyedeit veszélyeztetik még – a Pécsi Egyetem épp most készül ilyen jellegű kutatásra, amelynek eredményei tudományos hivatkozási alapot jelenthetnek majd.
Az idegméreg potenciálisan minden repülő rovart elpusztít, ökölszabályként egyelőre azt mondhatjuk, egy csípőszúnyogra több mint ezer egyéb megmérgezett rovar jut, ami hosszú távon ökológiai katasztrófával fenyeget
– fogalmaz a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.
Terméknév említése nélkül a ma hazánkban alkalmazott irtószerek hatóanyaga halakra ártalmatlan, ezért vizek, vízfolyások partjától öt méteres védősávon túl használhatók, ám a termékeken ott a figyelmeztetés: „mérgező a vízi szervezetekre, a vízi környezetben hosszan tartó károsodást okozhat”. Ehhez csak három költői kérdést fűzünk:
- Repülőről, a „magasból” permetezve hogyan lehet ezt az öt métert tartani?
- Hallott már valaki táplálékláncról, amelynek csúcsán vízi környezetben általában a halak élnek?
- És a tápláléklánc összeomlásának következményeiről?
Találkozunk olyan véleménnyel is, miszerint a kemikáliák emberre is károsak lehetnek, többek között allergiát okozhatnak. Utóbbi nem igaz. A kipermetezett mennyiség kevés ahhoz, hogy ember vagy meleg vérű állatok számára problémát okozzon, és ezek az anyagok hamar lebomlanak a környezetben. Annak hatását viszont nem ismerjük, hogy ha valaki akár évtizedekig van téve a mérgeknek.
A csípésszámlálás semmit nem ér
A vegyszeres módszer hatékonysága is kérdéses, a kutató felületi kezelésnek nevezi. Az idegméreg ugyanis csak a kifejlett szúnyogot öli meg, pontosabban azokat az egyedeket, amelyek épp repülnek vagy a „szabad ég alatt” tartózkodnak és nem a levelek fonákján bújnak meg. Néhány nap múlva azonban a tenyészhelyekről lárvák milliói kelnek ki, a létszám ismét teljes lesz. Az irtás akkor számít hivatalosan sikeresnek, ha 24 órán belül a csípőszúnyogok legalább 80 százaléka eltűnik a kezelt területről.
Az ellenőrzés úgynevezett csípésszámlálással történik, kicsit kisarkítva: egy ember kimegy a helyszínre és megszámolja, egy óra alatt hány szúnyog csípte meg. Ha 80 százalékkal kevesebb, mint a permetezés előtt, akkor minden rendben. Mi ezzel a baj?
A szúnyog teljesen szubjektív módon választja ki »áldozatát«, eleve vannak akiket jobban kedvelnek, másokat elkerülnek. Számít, hogy az illető mit evett és ivott aznap, mennyit izzadt és még számos olyan tényező befolyásolja a csípést, amit ma még nem is ismerünk
– mondja a szakértő.
A vérszívókat leginkább a kilélegzett CO2 csalogatja a közelünkbe, ezért objektív mérési módszer lenne, ha szén-dioxidot kibocsátó, speciális szúnyogszámláló csapdával mérnék a szúnyogsűrűséget. De ilyeneket nem alkalmaznak.
Bajban leszünk, ha járvány tör ki
Laikusként nemigen gondolna rá az ember, de Kemenesi Gábor még egy fontos veszélyforrásra hívja fel a figyelmet. Régi tapasztalat, hogy a kártevők egy idő után immunissá válnak az ellenük alkalmazott mérgekkel szemben, ezeket úgynevezett rezisztenciavizsgálatokkal lehet kimutatni.
A jelenleg engedélyezett és alkalmazott szerekkel kapcsolatban nem végeznek ilyen vizsgálatot, ami később bosszulhatja meg magát. Amikor a nagyobb baj elkerülése érdekében tényleg mindent vivő kémiai idegmérgekre lenne szükségünk.
Mert ilyen is van. A biológiai szúnyoggyérítésre áttért Franciaország protokollja szerint például ha valaki szúnyog által terjesztett betegséggel tér haza külföldről, szakértői csapat vizsgálja meg az otthona környékét. Először is adott kór átadására képes szúnyogfajokat keresnek, megszüntetik a potenciális szaporodóhelyeket, majd 150 méteres körzetben erős kémiai irtószert permeteznek ki. Így előzik meg járványok kialakulását, épp a közelmúltban történt ilyen egy chikungunya lázas eset kapcsán.
Biológiailag olcsóbb, hatékonyabb és nem káros
Nézzük végezetül az alternatívaként jelentkező biológiai irtást. A hatóanyag itt egy baktériumból kivont fehérje, egy olyan toxin, ami a szúnyoglárva bélrendszerébe jutva aktiválódik és pusztítja el az állatot. De csak és kizárólag a szúnyoglárvát, minden más élőlényre teljesen veszélytelen. Célzottan kell alkalmazni, magyarán először fel kell kutatni a csípőszúnyogok tenyészhelyeit, majd a megfelelő időpontban a vízbe juttatni a granulátumot. Olcsóbb és hatékonyabb módszer, utóbbira Kemenesi Gábor ismét egyszerű, de nagyon is érthető példát hoz:
Egy pohár vízből kikel 1000 szúnyog, szétrajzik 1000 felé, ahol elvileg ismét petét rak. Mi az egyszerűbb: lepermetezni ezt az 1000 helyszínt, vagy még a pohár vízben elpusztítani őket?”
Németországban 1972 óta alkalmazzák a biológiai gyérítést olyan sikerrel, hogy mostanában a szúnyogot fogyasztó fajok visszaszorulása miatt korlátozni kell az irtást. A jövő viszont a sterilszúnyog-technológiáé: sterilizált hím szúnyogokat engednek szabadon nagy tömegben, náluk hatékonyabban senki nem találja meg a nőstényeket. Nászuk eredményeként viszont a peték életképtelenek, kiiktatható a következő generáció.
Jelenleg azonban még Nyugat-Európában a biológiai módszer a legelterjedtebb, még Szerbiában is 60 százalék az aránya. Magyarországon mindössze kettő, azaz kettő százalék, hazánk maradék nagyjából 91 ezer négyzetkilométert kémiai mérgekkel szórnak.
Miért? Olvasni olyanokról, hogy ilyen-olyan módon a szergyártók kezében van az irtás is, tehát ellenérdekeltek a változtatásban, az Átlátszón jelent meg erről cikk. Többet mi sem tehetünk, mint cikkünk folytatásaként megkeressük az érintetteket.
