Ferde toronyról manapság mindenkinek a világ leghíresebb épületei közé tartozó pisai építmény jut eszébe, ez azonban egészen a 19. század végéig nem volt ilyen egyértelmű. Állt ugyanis Európában egy másik, látványosan megdőlő torony is Zaragozában, amely szintén messze földön híres volt, és a turizmus születése idején festők és fényképeszek tucatjai örökítették meg,
Ahogy a pisait, eredetileg persze ezt sem ferdének tervezték, amikor nem sokkal az Ibériai-félsziget keresztény visszahódításának, azaz a reconquistának a befejezése után építeni kezdték. Bár a mór államiság 1492-ben megszűnt Hispániában, maguk a mórok nem tűntek el egy csapásra, hanem sokuk folytatta muszlim életét az új, keresztény urak alatt is – ameddig hagyták, ugyanis a 17. század elején elüldözték azokat, akik továbbra is megtagadták az áttérést.
Ameddig azonban léteztek, a keresztény uralom alá kerülő mórok, azaz a mudéjarok egy sajátos építészeti stílus létrejöttéhez járultak hozzá. A mudéjarok között sok nagy tudású mesterember és építész volt, akiket meg is bíztak új épületek vagy épületrészek tervezésével és megvalósításával, így a mór elemek és formák utat találtak a keresztény építészetbe is.
ám feltehetőleg az elsietett alapozása miatt hamarosan dőlni kezdett. Ugyan talapzatát utólag igyekeztek megerősíteni, az épület végül a tornyánál mintegy három méternyivel tért el a függőlegestől. A látványos építménynek hamar híre ment, és nemsokára már a város jelképének számított. A napóleoni háborúk idején a francia ostrom alá vett városban innen figyelték az ellenséges hadmozdulatokat, a 19. század második felében pedig már messze földről is csodájára jártak.
A 20. századot mégse érte meg. Miután 1878-ban először jellegzetes tetejét bontották el, 1892-ben a városi tanács veszélyesnek ítélte és a lerombolása mellett döntött. A tiltakozások ellenére erre sor is került a következő évben, így ma csak a talajon jelölt körvonalai, illetve egy a sziluettjének hűlt helyét szemlélő fiú szobra emlékeztet arra, hogy valaha ott állt a városban.
