A Cambridge-i Egyetem oldala szerint az első ismert díszített tojáshéjak 60 000 évesek, és Afrikában kerültek elő. Az ősi emberek strucctojások héját dekorálták apró vágások segítségével.
A keresztény tojásfestés hagyománya feltehetőleg a perzsa kultúrából ered, ahol a tavaszi napéjegyenlőség környékén festették meg a termékenységi szimbólumnak számító tojásokat. A szokást a Mezopotámia területén élő őskeresztények vehették át, akik a díszítéshez vörös festéket használtak, amely a hagyomány szerint Jézus vérét jelképezi.
Utóbb a tojásdíszítés gyakorlata több keresztények lakta területen is megjelent, igaz, főként Kelet-Európában vált igazán jellemzővé. Az egyes régiókban aztán más-más színezőanyagok és technikák terjedtek el.
A Magyar néprajzi lexikon szerint
A technika lényege, hogy egy pálca vagy tollcséve segítségével méhviaszt visznek fel a nyers vagy főtt tojásra, kialakítva a kívánt formákat. Ezután a tojást festékbe mártják, esetleg ki is főzik a színezőanyagban. Miután a tojás megszáradt, óvatosan ledörzsölik róla a viaszréteget.
A folyamat megkezdése előtt sokszor lyukat ütnek a tojáson egy tű segítségével, és kifújják a belsejét. Így később akár egy cérnát is átvezethetnek rajta.
A fő technika mellett azonban további díszítő eljárásokat is ismer a hazai népművészet. Az ország nyugati felén, illetve a németek lakta területeken gyakran előbb egyszínűre festik a tojásokat, majd savval rajzolják rá a kívánt alakzatokat.
Magyarországon jól ismertek a fémdekorációval ellátott úgynevezett patkolt tojások, de gyakran karcolások vagy textildíszek is felfedezhetőek a húsvéti tojásokon.
A húsvéti tojás színe eredetileg vörös – innen a kifejezés, a piros tojás.
A színezőanyagok hagyományosan növényi eredetűek, hazánkban a legkedveltebb festőalapanyag a vöröshagyma héja volt. Utóbb az újabb festékkészítési módszerek kiszorították a hagyományos színezőanyagok többségét.
(Kiemelt kép: MTI/ Szigetváry Zsolt)
