1944. júliusában Claus von Stauffenberg ezredes egy bombát vitt Hitler keleti fronton létesített főhadiszállására, a mai Lengyelország területén található Farkasodúba. Célja a Führer meggyilkolása volt.
Stauffenberg katonaként maga is számos nagy hadjáratban harcolt és megdöbbent a német katonák által elkövetett atrocitásokról szóló jelentéseken. Úgy határozott, Hitlernek meg kell halnia, de egyedül nem tudta volna végrehajtani a tervet.
Ő csak az egyik szereplője volt a magasabb rangú tisztségviselők által létrehozott szervezetnek, melynek tagjai egyre jobban kiábrándultak Hitlerből, és abból, ahogyan a háborút vezette. – a puccsot, amely során az összeesküvők átveszik a kormány felett az irányítást, és a lehető leggyorsabban véget vetnek a háborúnak.
Stauffenberg egy aktatáskába rejtette a bombát, és gondosan elhelyezte a padlón, miközben kiment a teremből, hogy lebonyolítsa az előre megbeszélt telefonhívást. A bomba felrobbant, négy embert ölt meg. Hitler megsérült, de túlélte, nyilván azért, mert a táskát elmozdították. Az összeesküvést leleplezték, és a puccs is elmaradt. Stauffenberget még aznap éjjel kivégezték.
Több ezer olyan embert tartóztattak le, akikről úgy hitték, hogy részt vettek az összeesküvésben, és végül csaknem ötezret ki is végeztek.
Hitler az elkövetkező tíz hónap során még több szenvedést szabadított a világra. De vajon helytálló-e az a vélemény, hogy
Roger Moorhouse
Történész, szakterülete a náci Németország, a holokauszt és a második világháború. @Roger_Moorhouse
Legfontosabb könyvei a témában:
- Killing Hitler (2006)
- Berlin At War (2010)
- The Devil’s Alliance: Hitler’s Pact with Stalin (2014)
Roger Moorhouse: Talán túlzás lenne azt sugallni, hogy „örülhetünk”, hogy a júliusi összeesküvés kudarcot vallott. De állítom, hogy ha világpolitikai léptékben gondolkozunk, akkor jobb, hogy Stauffenberg 1944 júliusában Hitler meggyilkolására tett kísérlete kudarcba fulladt. Mindezt úgy mondom, hogy semmi kétségem afelől, hogy Stauffenberg bátor ember volt, és a nácizmus pedig olyan gyűlöletes politikai rendszer, amely bőven kimerített minden ellene felhozott vádat.
Stauffenberg számára az jelentette a problémát, hogy a nácizmus egyúttal hatásos politikai hitvallás volt, amelynek a németek szinte egész nemzedékét sikerült elcsábítania és uralma alá hajtania.
A csábítás kulcseleme – és a nácik alapmítosza – volt a „hátba döfés” elmélete, miszerint Németországot az első világháború végén elárulta valami sötét zsidó és szocialista ármány, amely miatt összeomlott a Kaiser [vagyis II. Vilmos német császár] uralma.
Gyorsan előreugorva 1944-re: akármekkora volt is Stauffenberg esélye, hogy vállalkozását siker koronázza, ha tágabb nézőpontból tekintjük, a hivatalban lévő német kancellár elleni támadást a német nép csak újabb „hátba döfésként” élte volna meg, újabb bizonyítékát látva annak, hogy a gonosz erők ismételten aláaknázták Németországot.
Hitlerből mártír lett volna; a nácik pedig megmentők. Az eredmény – a merénylők tervével ellentétben – a náci uralom megerősödése lett volna. A kényelmetlen igazság az, hogy a nácizmus a német népen ülő „varázsának” megtöréséhez végig kellett járni a véres utat; meg kellett tapasztalni a bukását – végérvényesen, teljesen és katasztrofálisan.
Stauffenberg összeesküvése, minden hősiessége mellett, ennek megvalósulását kockáztatta.
Nigel Jones
Történész, életrajzíró, szakterülete a két világháború története.
Fontosabb publikációi:
A Brief History of the Birth of the Nazis (2004)
Countdown to Valkyrie: the inside story of the July Plot against Hitler (2009).
Kép forrása: georginacapel.com
Nigel Jones: Bár bizonyos fokig osztom azt az elméletet, hogy Stauffenberg bombamerényletének kudarca és Németország későbbi végső pusztulása meggátolta a nácizmus újjáéledését a háború utáni Németországban, de ennek az érvelésnek a számok jelentik a gyenge pontját.
A második világháborús Európában a halottak száma az összeesküvés 1944. júliusi meghiúsulása és Németország 1945. májusi kapitulációja között meredeken emelkedett. A halottak között voltak
- nyugati szövetségesek, akiket Franciaország, a Benelux államok és Németország felszabadítása, illetve elfoglalása közben öltek meg;
- a keleti fronton elesett szovjet és német katonák;
- civilek, akiket a kelet-európai harcok, illetve Németország bombázása közben öltek meg, és
- például azok is, akik a Nagy-Britanniát ért V-rakétatámadások következtében haltak meg.
- Mindezek felett volt még az a több millió zsidó, akik a háború utolsó hónapjaiban lelték halálukat a haláltáborokban.
Mindezt a rengeteg halálesetet meg lehetett volna előzni, ha Stauffenberg bombája végez Hitlerrel és a Valkűr-hadművelet nevű puccs ugyanaznap sikeresen véget vet a náci rezsimnek.
Ráadásul az összeesküvés kudarca csaknem bizonyosan katasztrofális hatást gyakorolt a háború utáni Európa történelmére. Lehetővé tette a Vörös Hadsereg számára, hogy egész Kelet-Európában sztálini kommunizmust vezessen be; egy olyan elnyomó rendszert, amely kettéosztotta a kontinenst, és csupán 1989-ben omlott össze.
A totalitárius uralom alatt sokáig sínylődő országok szegénysége még mindig visszahúzó erőt képvisel a kontinensünkön.
Roger Moorhouse: Valójában nagyon valószínűtlen, hogy ha Stauffenberg sikerrel jár, 1944 nyarán szépen véget ért volna a háború. Egyszerűen túl sok akadálya volt a gyors békekötésnek – és itt nem csupán a megrögzött nácik ellenállásra gondolok.
További zavaró tényező, hogy Stauffenberg összeesküvőtársai némelyikének furcsán irreális nézőpontja volt. Például Carl Goerdeleré, akit a pénzügyminiszteri szerepre szántak, és aki egy olyan háború utáni Németországot képzelt el, amely magában foglalta volna mind Ausztriát, mind a Szudéta-vidéket.
Azon kívül 1944 nyarán a német fegyverletétellel Európa szovjet megszállását aligha lehetett volna megállítani; legfeljebb felgyorsultak volna az események. Ha a német csapatok letették volna a fegyvert, nem lett volna semmi, ami megállíthatta volna a Vörös Hadsereg akadálytalan előretörését Németországon át Franciaországba, ahol a még viszonylag csekély brit és amerikai erők álltak volna szemben Sztálin csapataival.
Furcsa módon lehetséges, hogy csupán Stauffenberg kudarca és a keleti fronton Németország sok pénzbe és vérbe kerülő kemény ellenállása tette lehetővé a szövetséges hadseregek számára, hogy felszabadítsák Nyugat-Európát, és így biztosították, hogy megerősödhessen a szabadság és a demokrácia Európa nyugati felén, ahogyan ez 1945 után történt.
Ez még egy ok, ami miatt, szerintem, üdvözölhetjük, hogy a bátor gróf kudarcot vallott.
A teljes vita a BBC History magazin februári számában olvasható.
Kiemelt fotó: Bundesarchiv
