A legerősebb rakéta? Nem éppen
A Falcon Heavy kétségtelenül elképesztő erejű. A 70 méter magas rakéta 63,8 tonnányi hasznos terhet tud alacsony Föld körüli pályára állítani. Ez több mint kétszerese az utóbbi években használt legerősebb rakéta, a Delta IV Heavy teherbírásának.
Az 1960-as és 1970-es években az Apollo-programban használt, 110 méter magas Saturn V 118 tonna rakományt tudott alacsony pályára állítani. A közeljövőben ráadásul újabb monstrumok készülhetnek.
A NASA már fejleszti a Space Launch System azon verzióját, amely akár 130 tonna hasznos terhet is elbírhat. Sőt, a SpaceX egy ideje egy újabb nagy teherbírású rakétán is dolgozik, melyet Musk egyelőre csak Big F*cking Rocket (BFR) néven emleget. A vállalat olyannyira komolyan veszi a rakéta fejlesztését, hogy a következő hónapokban nem is a Falcon Heavy emberes tesztjeinek előkészítésére, hanem a BFR megalkotására fognak koncentrálni.
Ez azt jelenti, hogy a február 6-án debütált rakéta jó darabig nem fog embereket szállítani az űrbe.
A lényeg a pr
A Falcon Heavy első tesztrepülése űrtechnológiai szempontból csupán egy apró lépés volt. A felbocsátás sokkal inkább értelmezhető reklámfogásként – vagy erőfitogtatásként.
Az utóbbi években egyre fontosabb szerep jut az űrtechnológiában a magánvállalatoknak, a SpaceX pedig a piac egyik legmeghatározóbb szereplője. A cégnek helyzetéből adódóan időnként szüksége van egy-egy nagyobb dobásra.
A Falcon Heavy tesztje is inkább az imidzs építésről szólt. A rakéta teljesen abszurd módon egy átalakított Tesla Roadstert szállított, az autóban pedig David Bowie Space Oddity-je szólt. A furcsa repülést élőben közvetítette a SpaceX. Hogy az autó végül képes-e Nap körüli pályára állni, még kérdéses – elvégre nem űrutazásra tervezték.
Ha már Muskék nem a szokásos értéktelen teszttömeg mellett döntöttek, tudományos szempontból minden bizonnyal értelmesebb lett volna valamilyen alapvető mérőeszközt helyezni a Falcon Heavy szállítókapszulájába. Persze, ha egy tudományos berendezés utazott volna a rakétán, a publikum lemaradt volna az űrben száguldó meggyvörös autó látványról.
Azonban nem csupán a rakéta rakománya miatt érte kritika Muskékat. Vannak, akik szerint a február 6-i indítás kissé korai volt, a SpaceX-nek kicsit több időt kellett volna fordítani a rakéta fejlesztésére – a rakétatestek leválását például nem is tesztelték a Földön.
A kritika jogosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy maga Musk is csupán 50 százalékos esélyt jósolt a sikerre, illetve, hogy az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság kifejezetten magas biztosításra kötelezte a SpaceX-et a felbocsátás előtt.
A Falcon Heavy tehát a Falcon 9-nal ellentétben nem jelent valódi áttörést a rakétatudományban.
Ne vitassuk el az érdemeit
A fentiek ellenére persze nem szabad leírni a Falcon Heavyt, hiszen bizonyos szempontból előrelépést hozott.
A SpaceX szerint egy-egy Falcon Heavy indítása „csupán” 90 millió dollárba fog kerülni, míg a Delta IV Heavy felbocsátásai 300-500 millió dollárosak. Ez elképesztő különbség, főleg, ha hozzávesszük, hogy a SpaceX eszköze mennyivel több hasznos terhet tud szállítani. A Falcon Heavy ráadásul a SpaceX másik rakétájánál, a 22,8 tonna teherbírású Falcon 9-nál is költséghatékonyabb. A kisebbik űreszköz indítása 62 millió dollárba kerül.
Mivel a SpaceX és a hozzá hasonló cégek egyre olcsóbb rakétákat tudnak előállítani, idővel jelentősen könnyebbé válik majd az űrutazás.
(Kiemelt kép: SpaceX)