A nyomok egy áradásnak köszönhetően maradhattak fenn – számol be a ScienceAlert. Az első leletet 2012-ben találta meg egy autodidakta kövületvadász, Ray Stanford, miközben kifelé hajtott a NASA Goddard Űrközpont parkolójából.
Martin Lockley, a Denveri Coloradói Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a felfedezés olyan, mint a rosette-i kő. A leletegyüttes sokat elárul arról, hogy a korszakban miként éltek az állatok. A nyomok ráadásul a jelek alapján geológiai szempontból érintetlenek, néhány órával a kialakulásuk után már be is temethette őket az áradás.
Úgy tűnik, hogy a térségben növényevők és húsevők, hüllők és emlősök, ragadozók és zsákmányaik keresztezték egymás útjait.
Stanford először nem is gondolta, hogy milyen jelentős leletegyüttesre bukkant. A felfedezés után ezért előbb hazaindult, később azonban visszatért, hogy alaposabban is szemügyre vegye a kőzetet. Tudta, hogy a terület oxidált vasban gazdag homokköve alkalmas a lábnyomok megőrzésére.
Később a Johns Hopkins Egyetem egyik paleontológusa igazolta, hogy a nyom egy nodosauridától származik, a NASA azonban építkezéseket tervezett a területre. Az űrhivatal szakértői így radarral mérték fel a térséget.
A feltárt kőlap több mint 4 tonnás, ezért könnyebben elemezhető üvegszálas öntvényt készítettek a leletről. A modell 2015-ben Stanfordhoz került, a szakértő pedig részletesebben is megvizsgálta azt.
Stanford a Goddard Űrközpontnál dolgozó informatikus feleségének segítségével összesen 70 lábnyomot azonosított, melyeket legalább 8 különböző típusú állat, többek közt emlősök hagytak hátra. A kőlapon ráadásul egy megkövesedett ürüléket, vagyis egy koprolitot, illetve egy féreg fosszíliáját is felfedezték.
Stanford úgy véli, hogy egyes therapoda- és emlősnyomok arra utalnak, hogy távoli felmenőink épp a ragadozók elől menekültek.
A lábnyomokról készült modellt végül a Goddard Űrközpontban állították ki.
(Kiemelt kép: NASA/Goddard/Rebecca Roth)