Tudomány

Vulkánkitörések okozhatták az ókori egyiptomi dinasztia bukását

A Yale Egyetem munkatársai által vezetett új kutatás szerint több ezer évvel ezelőtt tűzhányók hozhatták el egy meghatározó egyiptomi dinasztia hanyatlását.

A Ptolemaida dinasztia korában (i. e. 305–30) Egyiptom jóléte attól függött, hogy a Nílus áradásai mennyire támogatták a helyi növénytermesztést. Ha a folyó nem biztosított elegendő vizet, az problémát okozott a mezőgazdaságban, ez pedig a társadalomra is hatással volt.

Az új tanulmány szerint a korabeli vulkáni aktivitás befolyásolta az afrikai monszun csapadékának eloszlását.

A szárazabb szezon csökkentette a Nílus áradásának mértékét, ez pedig hosszú távon a dinasztia összeomlásához vezetett.

Amikor egy tűzhányó kitör, kénben gazdag gázokat bocsát a légkörbe. A gázok aztán oxidálódnak, szulfát-aeroszolokat hozva létre, melyek jelentősen befolyásolhatják az időjárást.

Francis Ludlow, a tanulmány társszerzője és a Yale Éghajlati és Energiai Intézetének munkatársa a Live Science-nek azt mondta, az aeroszolok rendkívül hatékonyan verik vissza a napfényt az űrbe. Mivel így kevesebb hő éri a talajt, csökken a párolgás mértéke, ez pedig a potenciális csapadék mennyiségére is hatással van.

A kutatók a korabeli vulkáni aktivitásra utaló bizonyítékokat, illetve a Nílus éves áradására vonatkozó információkat elemezték. A folyó ingadozását évszázadokon át nyomon követték nilométerek segítségével.

Ludlow szerint már eddig is tudták, hogy a Nílusra komoly hatással volt a nyári monszun, illetve, hogy utóbbit a tűzhányók is befolyásolhatták. A nilométerek vizsgálata most alátámasztotta, hogy a kitörések évében kevesebb vizet hozott a Nílus áradása.

A kutatók a Ptolemaida dinasztia időszakából származó forrásokat is tanulmányozták. A csapat olyan feljegyzéseket keresett, melyek társadalmi nyugtalanságra utaltak. Az adatok alapján a dinasztia bukását megelőző évtizedben jelentősen csökkent a jólét Egyiptomban. A korszakban a kisebb áradások mellett az éhínség, a pestis, az infláció, a korrupció, a földek elnéptelenedése és a migráció is problémát okozott.

A szakértők arra jutottak, hogy a korszak vulkanikus aktivitása időnként tovább növelte a nyugtalanságot. Az északi félgömbön időszámítás előtt 44-ben történt óriási kitörésről még az egyiptomi források is megemlékeztek.

A gyakori rossz termés hatalmas nyomás alá helyezte az egyiptomi társadalmat. A térséget emellett egyéb problémák is sújtották, ez pedig elegendő volt a rendszer összeomlásához.

Ludlow úgy véli, hogy a kutatás olyan veszélyekre is rámutat, melyek napjainkban is fenyegetőek lehetnek.

Bár hasonló események az utóbbi időkben nem következtek be, a hatalmas kitörések manapság is súlyosan érintenék a monszuntól függő mezőgazdasági területeket. A folyamat a bolygó teljes népességének mintegy 70 százalékát sodorná veszélybe.

(Kiemelt kép: solarseven/Thinkstock)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik