Lugosi Béla igazi világsztár volt, az egyetemes filmtörténet egy önálló fejezete lett, míg itthon filmjei általában tiltólistán szerepeltek. Magyar származású amerikai filmszínészként tartották számon, színházi berkekben pedig a legjobb esetben is úgy beszéltek róla:
Egy átlagos magyar színpadi színész nagy mázlival
– idézi Takács István a színészről írt életrajzban.
Önerőből vitte sokra
Blaskó Béla néven született Lugoson 1882-ben egy tehetős bankárcsalád negyedik gyermekeként. Még gyerek volt, 12 éves, amikor az apai szigor elől szökve elhagyta a szülői házat. Különböző, sokszor nehéz fizikai munkákból tartotta el magát, míg végül csatlakozott egy vándor színi társulathoz, amivel gyermekkori álma teljesült.
Tehetségesnek bizonyult, kezdetben minden képzettség nélkül lépett fel vidéki városokban, majd Budapesten, és lassanként megszerezte a megfelelő képesítést is. Általában hősszerelmest játszott, 1912-től már a Nemzeti Színház társulatában találjuk.
Háborús hős
Az első világháború kitörésekor önként jelentkezett szolgálatra, pedig mint a Nemzeti színésze, felmentést kaphatott volna. Hat hónappal később az orosz fronton súlyos lábsérülést szenvedett, ami élete végéig kínozta. Ezért kapott később Amerikában morfiumot, ami csak fokozta akkori problémáit.
Ahogy felépült, visszatért a frontra, de ismét kórházba került:
Ekkor gyalogsági hadnagyként leszerelték, és a háborús hősöknek kijáró, magas rangú kitüntetéssel, a Bíbor Szívvel jutalmazták.
Lábadozása után visszatért a színpadra, ahol a kritikusok fanyalogtak rajta, de a közönség imádta:
Lugosi Béla délceg jelenség, a frakk úgy áll karcsú termetén, mintha ráöntötték volna, s láttára a nézőtér hangosan felsóhajt.
Elűzték, elmenekült
Filmes karrierje a Star Filmgyárban kezdődött, a stúdió állandó gárdájának tagja lett, de hogy színházi szerepeit ne zavarja, Olt Arisztid álnéven. A háború után részt vett a szakszervezeti mozgalomban, amit a később, a Horthy-korszakban nem vettek jó néven. A fehérterror idején pert indítottak ellene, majd kirúgták a Nemzeti Színháztól. Hogy a további meghurcolást elkerülje, Lugosi Béla 1919-ban úgy döntött, elhagyja Magyarországot.
Bécsbe, majd Berlinbe ment, 37 évesen új életet kezdett. Moziszínészként kereste a kenyerét, majd hamarosan – hajógépészként – Amerikába “szökött”. Úticélja New York volt, angolul nem tudott, egy kinti magyar színtársulattal járta az országot, emigráns közösségek előtt lépett fel.
Karakteres arca, hűvösen elegáns megjelenése tette közkedveltté, 1927-ben megkapta a Drakula című Brodway-darab címszerepét. A kritika így írt róla:
Eleganciáján, megjelenésén, atmoszférateremtő képességén átsütött a klasszikus európai műveltsége.
Nem ismerjük
Közben számos némafilmben kapott szerepet, majd jöttek a hangosfilmek – Lugosi (sok kollégájával ellentétben) itt is megállta a helyét még erős akcentusa ellenére is. A világhír pedig 1931-ben jött el számára a Drakula című film főszereplőjeként, amire a Universal stúdió vezérkara választotta ki.
Ezután számos rémtörténetben játszott még, amelyeket a cenzúra nem engedett a magyar mozikba. A háború után már nem a horror borzalmaitól féltették az embereket, hanem azért tiltották, mert a szocialista ideológusok a kapitalista rendszer túlkapásaként, a valódi problémák elfedéseként tekintettek a műfajra.
Ezért van az, hogy bár tényleg valódi világsztárról van szó, itthon nem ismerték, nem ismerjük.
Lugosi magánélete cseppet sem volt annyira fényes, mint a karrierje. A korabeli bulvár nőügyeivel volt tele, ő egyedül többszerelmes levelet kapott, mint az akkori romantikus filmhősök együttesen. Négy felesége volt, a harmadik élete nagy szerelme, tőle született egyetlen gyermeke is 1938-ban, Lugosi Béla György.
Frank Sinatra segítette
A Drakula hozta siker és gazdagság és számtalan felkérés kissé elvakította. Nem is kissé. Arrogáns lett, olyan embereket haragított magára teljesen feleslegesen, akiket nem kellett volna. Egyre kevesebb szerepre kapott felkérést egyre kevesebb pénzért. Anyagilag is lejtőre került, ráadásul a háborús sérülésére kapott gyógyszerektől morfinfüggővé vált.
De kapott egy második esélyt igaz, “csak” B-kategóriás hollywoodi filmekben. Ezekből nyugodtan megélhetett volna, de függősége és életstílusa nem engedte a kitörést. lassan ismét leírta magát a szakmában, életét mély hullámvölgyek és kiemelkedések jellemezték.
Anyagi gondjai állandósultak, függőségét – elsőként a hollywoodi sztárok közül – nyíltan beismerte.
Drakula…
Frank Sinatra a TV-ből értesült Lugosi problémájáról, komoly összeggel segítette kórházi ápolása költségeit, meg is látogatta őt, de a színész már fel sem ismerte. Szívroham vitte el egy olcsó apartmanban 1956. augusztus 16-án.
Fia, és fiának édesanyja kérésének megfelelően a Drakula filmből jó ismert köpenyében temették el, hogy így maradjon meg az emberek emlékezetében.
