Régészek egy csoportja a jég olvadásának köszönhetően fedezte fel a fából készült tárgyat. A lelet kémiai analízise felfedte, hogy mit is tartottak a dobozban utoljára: olyan gabonaféléket, melyekből teljes kiőrlésű kását főzhettek a bronzkori emberek.
A szerves anyagokból, például fából és bőrből készült kosarak, hordók és egyéb tárolók maradványai ritkán maradnak fenn, néhány Alpokban található régészeti lelőhelynél azonban előkerültek már efféle tárgyak. A híres Ötzi, a jégember teste mellett például két nyírfakéreg-edényt is felfedeztek. A szakértők úgy vélik, hogy a hosszú hegyi utakon kényelmesebb lehetett efféle eszközöket használni, mint agyagból létrehozott tárolókat.
Az utóbbi időkben a régészek a fokozatos felmelegedés miatt számtalan olyan leletre bukkantak, melyeket régóta jég takart. Az új kutatásban elemzett fadoboz is az olvadásnak köszönhetően került elő még 2012-ben a Lötsch-hegyen, 2650 méteres magasságban. A tárgy kerek alapját havasi cirbolyafenyőből, oldalát pedig fűzből hozták létre, a szerkezetet európai vörösfenyő-vesszőkkel fogták össze. A tárolóban rejtélyes lerakódásokat is azonosítottak.
Az Andre Carlo Colonese, a Yorki Egyetem munkatársa által vezetett kutatócsapat most új kémiai módszerekkel elemezte a dobozt. A szakértők tanulmányukban azt írják, viszonylag ritkán találni a régészeti leleteken gabonaféléktől származó lipideket, pedig az efféle növények – a búza, az árpa és a rozs – kulcsfontosságúak voltak a mezőgazdaság megjelenése után.
Colonese úgy véli, az egyik legnagyobb kihívás a régészeti lipidanalízisben a növények biomarkereinek felfedezése.
Csak nagyon kevés van belőlük, és nem őrződnek meg túl jól az ősi leletekben
– tette hozzá a kutató.
Éppen ezért voltak izgatottak a szakértők, amikor a bronzkori dobozban egy gabonafélékre jellemző lipidcsoport maradványaira bukkantak. A tárolóban talált fehérjék vizsgálata később megerősítette, hogy a tárgyban két típusú magvat, búzát, illetve árpát vagy rozsot tartottak.
Jessica Hendy, a Max Planck Humántörténelmi Tudományos Intézet kutatója szerint a gabonafélék molekuláris jelének azonosítása a korai mezőgazdaság tanulmányozására is hatással van. A felfedezés lehetővé teszi a szakértők számára, hogy meghatározzák, hol és mikor terjedtek el az ilyen növények Európában.
Colonese szerint a következő lépés az lesz, ha agyagedényekben is felfedezik a fontos összetevőket, ez ugyanis bebizonyíthatja, hogy a biomarkerek valóban jól használhatóak a korai gabonamaradványok kimutatására, amikor a régészek más módszert már nem tudnak segítségül hívni.
