Mikor a Cassini űrszonda 2015 októberében keresztülhaladt a hold fagyos fellegein, nagy mennyiségű mintát gyűjtött be. Az anyagok közt később molekuláris hidrogén formájában végre kimutatták a kémiai reakció nyomát. A Science-ben megjelent tanulmány azt bizonyítja, hogy az Enkeládusz környezete nagy valószínűséggel megfelelő a mikrobiológiai élet fenntartásához.
Maga az égitest egy viszonylag kicsi objektum, átmérője mindössze 502 kilométer. A hold felszíne jeges, belsejében viszont szilárd kőzetek találhatóak. A két réteg közt egy folyékony vízből álló óceán helyezkedik el.
A Cassini még 2005-ben fedezte fel, hogy az Enkeládusz felszíni repedésein keresztül kiszökő jégkristályokként vizet pumpál az űrbe. Nagyjából egy évtizeden át csak ezen a holdon tudtak hasonlót megfigyelni, 2016-ban azonban a Jupiter kísérőjénél, az Európénél is sikerült hasonlót megfigyelni.
Miközben a Cassini keresztülrepült az Enkeládusz fellegein, nemcsak a vízgőz, de a metán, az ammónia, a szén-monoxid, a szén-dioxid, illetve egyszerű szerves molekulák és sók nyomát is megtalálta.
A kutatók úgy vélték, hogy az óceán vize a kőzetekbe bekerülve kémiai reakciót kiváltva felmelegszik, majd a folyadék hidrotermális kürtőkön keresztül visszaáramlik az óceánba. Hasonló jelenség zajlik a földi óceánok mélyén is, ahol a kémiai anyagokban gazdag víz miatt a repedéseknél valósággal burjánzanak a mikrobák és a bonyolultabb létformák.
Az Enkeládusz vize és kőzetei közti kémiai reakció egyértelmű kimutatásához azonban eddig hiányzott egy fontos bizonyíték: a hidrogénmolekula, amely a folyamat mellékterméke lehet. Az űrszonda 2016 decemberében megkezdődő utolsó küldetésének egyik legfontosabb célja éppen ezért ezen nyom azonosítása volt.
Az új tanulmányban a szakértők azt írják le, miként fedezte fel az űrszonda a hidrogént az alatt az őrült fél perc alatt, amíg nagyjából 120 kilométerre repült a hold felszínétől – a szerkezet ekkor megközelítőleg 8,5 kilométer per másodperces sebességgel száguldott. A szonda egyik eszközének segítségével egyenesen érzékelőkamrájába terelte a helyi felhőzet anyagát, így kerülve el, hogy a hidrogén a Cassini fém alkatrészei és a víz közti reakcióból szülessen meg.
Érdemes lehet új missziót indítani
A hidrogén felfedezése hatalmas jelentőséggel bír, a meleg víz és a szilárd kőzetek melletti megjelenése ugyanis biztosíthatja a mikrobák életben maradását. Amikor az oldott hidrogén az oldott szén-dioxiddal reagál, metán és víz keletkezik. A folyamattal olyan anyagok szabadulnak fel, melyeket bizonyos élőlények hasznosítani tudnak.
Az ilyen mikroorganizmusok, például a metanogének egyes képviselői, nagy számban fordulnak elő a Földön. Most, hogy kiderült, hogy a Szaturnusz holdján minden adott az efféle élet kialakulásához, már “csak” a mikrobák nyomát kell megtalálni.
Ehhez egy új misszióra lesz szükség. Ilyen projekt lehet az Enceladus Life Finder (ELF), mellyel a tervek szerint a kutatók a felhők komplex szerves molekuláiból begyűjtött mintákat elemezik majd.
Amennyiben sikerülne valamilyen létformát azonosítani a távoli holdon, az feltehetőleg azt is jelentené, hogy a helyi élet a földitől függetlenül alakult ki. Ez nem csak az idegen élet felfedezése miatt lenne szenzációs, hanem azért is, mert azt bizonyítaná, hogy az élet akár hemzseghet is a galaxisban – hiszen ha egy bolygórendszerben külön-külön megjelent az égitesteken, akkor bármely lakható világban kifejlődhet.
Az Enkeládusz viszonylag kicsi objektum, így a felhasználható tápanyagokban sem bővelkedik. Emiatt a szakértők többsége nem tartja valószínűnek, hogy az égitesten a mikroorganizmusoknál bonyolultabb létformák laknak. Ha a jóval nagyobb Európén is van élet, az jóval fejlettebb lehet.
Hogy a hold világát megóvják a Cassinin utazó potenciális földi szennyeződésektől, a tudósok nem engedik, hogy az űrszonda a felszínbe csapódjon. Az űreszköz pályafutása végét a Szaturnusz és a bolygó legbelsőbb gyűrűje közti körözés jelenti majd. A nagy kaland a Cassini Szaturnusz atmoszférájában történő elégésével fog befejeződni, 2017 szeptemberében.
