Négynapos hosszú hétvége utolsó napja virradt ránk, a többség megjárta már a temetőket, letette a krizantémcsokrot szerettei sírjára – mára nagyjából elhunyt szeretteinkre való emlékezést jelenti ez az ünnep. A fejekben pedig halottak napja, mindenszentek és halloween adja egymásnak a kilincset olyan összevisszaságban, hogy az ember nem is tudja, épp hol tart.
Kezdjük azzal, hogy a “pirosbetűs ünnep” idén a kedd, november 1., azaz mindenszentek napja. Előtte a hétfő pihenőnap volt, hogy meglegyen a négynapos hétvége öröme – még csak nem is “ajándékként”, október 15-én, szombaton ledolgoztuk. Halottak napja pedig november 2. szerda, mindenki munkával ünnepel.
Átjáró a túlvilágról
Kezdjük az elején. A halloween eredete az ókorba nyúlik vissza, a mai Írország és Skócia területén élő kelták ünnepe volt október 31-ének éjjelén. Búcsúztatták a nyarat, ez volt az év utolsó napja, ezen az éjjelen a fizikai és a szellemvilág határai elmosódnak. A holt lelkek visszatérnek, megkeresik korábbi lakhelyüket, és megpróbálnak visszatérni az élők közé.
Vérfagyasztó lehetőség, így természetesen az embernek mindent el kellett követnie, hogy elűzze a szellemeket. Jelmezbe bújva zavarták össze a köztük bolyongó holtakat, a konyhában eloltották a tüzet, nehogy az otthon melege vonzza őket. A kelta papok pedig a szent tölgyfa alatt új tüzet gyújtottak, annak parazsát vitték haza a tűzhelybe, ez már nem vonzotta, hanem elűzte az ártó árnyakat.
Ez a hagyomány mosódott össze később római ünnepekkel, majd találkozott a keresztény mindenszentekkel, és angolszász területeken az azt megelőző éjszaka ünnepévé vált.
Küzdelem, szenvedés, diadal
Mindenszentek napja november 1., a megdicsőült egyház ünnepe. Ez nyilván némi magyarázatra szorul. A keresztény tanítás szerint az élő és holt hívek titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyességében: egymásért könyörögnek, helyt állnak. Hármas egységről van szó. A küzdő egyház a földön élő lelkek közössége, a szenvedő egyház a meghalt, de még a tisztítótűzben szenvedő lelkeké, míg a diadalmas egyház a már üdvözült, a mennyekbe jutott hívek társasága.
A névtelen embereket, az üdvözültek seregét ünnepli a katolikus egyház: nemcsak azok a szentek ugyanis, akiket az egyház kanonizált, hanem minden ember, aki az evangélium szerint élt. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 884-ben, a XX. században lett halottak napja vigíliája, vagyis előestéje.
Halottak miséznek ma éjjel
A mai napig élő szokás, hogy ezen a napon is megtisztítják a sírokat, friss virágot tesznek rájuk, gyertyát gyújtanak a temetőben. A múlt pedig kifejezetten gazdag hiedelmekben és népszokásokban, csak néhány magyar nyelvterületről:
- A halottak ezen a napon hazalátogatnak, ezért sót, vizet, kenyeret tesznek nekik az asztalra.
- Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát kell gyújtani.
- Akinek a gyertyája a leghamarabb leég, az fog a legkorábban meghalni a családból.
- A temető kapujában kalácsot “kóduskalácsot” adtak a koldusoknak, hogy ők is imádkozzanak az elhunytakért, illetve azok ne térjenek haza.
- Míg a család a temetőben volt, otthon is égve hagytak egyet, hogy a hazalátogató holt lelkek körül tudjanak nézni: “míg a harang szól, a halottak otthon vannak”.
A legfélelmetesebb néphit mindenszentekről halottak napjára virradó éjszakához kapcsolódik:
Halottak napján nem lenne szabad dolgozni
Halottak napja, november 2. a szenvedő egyház ünnepe, a földön küzdő egyház megemlékezése a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. Ugye, emlékszünk még, a földön küzdő egyház az élő hívek közössége. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte a X. század végén, hogy miután mindszentekkor megemlékezünk a mennyország szentjeiről, másnap emlékezzünk az összes megholtról.
A clunyi bencések hatására a XI. századra már széles körben elterjedt, a XIV. században vált hivatalossá – egyházi ünnepből pedig fokozatosan vált a halottakról való megemlékezés felekezettől független napjává. Természetesen ez a nap is a temetőlátogatással a sírok rendbetételével, virágozásával és gyertyagyújtással telik.
Persze ennek a napnak is megvannak a hiedelmei és hagyományai, az egyik például – gondoljunk majd rá szerdán, munka közben, hogy halottak napján tilos dolgozni, mert ezzel megzavarjuk a halottak nyugalmát. Mosni sem volt szabad, félő volt ugyanis, hogy a hazalátogató halott vízben állna.
(Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt)
