Szent György napja hagyományosan a “gazdasági tavasz” kezdete. Jeles nap volt ez minden tekintetben: ekkor hajtották ki a legelőre az állatokat, ez volt a gazdasági elszámolás napja, és egyes városokban ekkor tartották az új tisztviselők választását. Utóbbi nem ment mindig zökkenőmentesen, ahogyan Kőszeg 1695-ös példája is mutatja.
A kormányzat beleszól
A város férfi lakói a polgárjog elnyerésével váltak választókká és választhatókká, a szabad királyi városok egyik legfőbb kiváltságát pedig az jelentette, hogy életüket a maguk közül választott tisztviselőkből álló városi tanács szabályozta. E jogot igyekezett “megnyirbálni” a Habsburg kormányzat azzal, hogy a XVII. század utolsó harmadában – az osztrák tartományokhoz hasonlóan – választási biztosokat rendeltek ki a tisztújításokra.
Kőszeg 1746-ban (Wikipedia.hu)
A királyi biztos feladata az uralkodónak, mint a város „földesurának” megszemélyesítése, egyben ellenreformációs törekvéseinek képviselete volt. Másrészt ellenőrizte a városok gazdálkodását, felmérte erőforrásait, bevételeit és kiadásait. Ha úgy látta jónak, komoly kérdésekben is utasíthatta a vezetőséget. Ezzel a módszerrel tehát növelhették a városok adófizető képességét, és biztosították, hogy a városi tanácsba katolikusokat válasszanak – írja H. Németh István a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján megjelent munkájában.
Kocsma után választás
A városoknak ez nagyon nem tetszett, véleményüket pedig nem palástolták: a királyi biztosok többször közel kerültek ahhoz, hogy súlyosan bántalmazzák őket… De nézzük, mi történt a jelentős részben evangélikus polgárok által irányított Kőszegen 1695-ben. A Szent György napi tisztújítás szokott gyakorlatában Johann Fronck kamarai tanácsos, a kirendelt királyi biztos számos kivetnivalót talált. Például azt, hogy csak délután tartották, az ünnep varázsának és a nyitva tartó kocsmáknak köszönhetően pedig az urak igencsak vidáman, kapatos állapotban jelentek meg a rangos eseményen.
Elrendelte hát, hogy minden polgárnak délelőtt 10 órakor kell megjelennie, hogy leadhassa szavazatát, ráadásul aznapra bezáratta az ivókat is. E durva beavatkozás – lássuk be jogosan – feltüzelte a derék kőszegieket, és csak azért is délután jelentek meg a városházán. Ráadásul igen felajzott állapotban, evangélikus dühüket a biztos nyakába zúdították. Olyannyira, hogy szerencsétlen Froncknak a közeli jezsuita templomba kellett menekülnie testi épsége védelmében.
Kőszegen győzött a “hagyomány”, de a megelégedés nem tartott sokáig. A következő évben Fronck visszatért, kezében pedig uralkodói parancsleveleket lobogtatott. Ezek ellen már a városatyák sem tehettek semmit. A hangadókat eltávolították és örökre kizárták a városi tisztségekből, az új szokásokat pedig ettől kezdve konzekvensen alkalmazták.
H. Németh István cikkét ide kattintva olvashatja a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján
