A francia forradalom idején nagyüzemi mértekben folytak a kivégzések, ami több kérdést is felvetett. Először is az egyenlőség nevében sokan méltatlannak találták, hogy míg az arisztokratákat lefejezik, addig a közembert akasztják – a halálban is jár az egyenlőség. Többen szót emeltek a gyors, fájdalommentes, “emberséges” halál érdekében, és morgolódtak a hóhérok is.
Az állami hóhér, Charles-Henri Sanson panaszkodott, hogy mindössze két pallosa van, amelyeket minden használat után élezni, fényezni kell, ráadásul a műveletlen, egyszerű gazfickók izegnek-mozognak a bárd alatt. Így nem lehet szakszerű, komoly munkát végezni – fogalmazott beadványában a régi hóhérdinasztia szaktekintélynek számító tagja.
Remegtek az ajkai és a szemhéja
Mindezek együttesen járultak hozzá, hogy a nemzetgyűlés 1792 márciusában elfogadta Joseph-Ignace Guillotin javaslatát, hogy a halálraítéltet a lehető legkegyesebb és leggyorsabb halált biztosító nyaktilóval végezzék ki. Guillotin orvos volt, híres emberségéről, valóban “jó szándékkal” alkotta meg a gépezetet. Magát a nyaktilót nem ő fejlesztette ki, azt már – különböző változatokban – az ókortól alkalmazták.
XVI. Lajos franciakirály kivégzése guillotine-nal (Wikipedia)
A szerkezet egyszerű: egy élesre fent, 40 kilogramm súlyú bárd 2,3 méteres zuhanás után egyszerre és pontosan vágta ketté a megkötözött elítélt szűk vájatba szorított fejét. Az első szerkezetet egy zongorakészítő alkotta, állatokon és halottakon próbálták ki, majd 1792. április 25-én végrehajtották vele az első kivégzést. Néhány változtatással 1977-ig használták Franciaországban, ám egy 1905-ös eset kételyeket ébresztett a guillotin okozta azonnali halállal kapcsolatban.
Ekkor történt ugyanis, hogy egy kivégzés után dr. Beaurieux életjeleket fedezett fel a levágott fejen. “Egy Languille nevű elítélt guillotine-nal levágott fejét vizsgálta meg közvetlenül a lefejezés után: megfigyelte, hogy a szemhéjak és az ajkak még remegnek maguktól 5-6 másodpercig, illetve amikor a fejet nevén szólította, a szemek kinyíltak és fókuszáltak az előttük álló személyre. Beaurieux ezt kétszer tudta megismételni, harmadjára a fej már nem reagált semmilyen külső ingerre” – szól a korabeli beszámoló.
Pár másodperc az eszméletvesztésig
És mit mond erről a tudomány? Egy francia neurológusnak 1857-ben állítólag véradagolással sikerült egy kutya levágott fejét néhány percig “életben tartania”. Évtizedekkel később – és ugyancsak állítólag – egy kivégzett bűnöző fejével is végrehajtani, ám a “fej” nem ébredt tudatára. Paul Loye több száz kutyát fejezett le házilag, de csak annyit állapíthatott meg: a száj és az orrlyukak még percekig mozoghatnak, a lefejezett alanyok tudata viszont szinte a nyakazás pillanatában megszűnik.
Brutális képsorok egy brutális kísérletről:
Szovjet tudósok hátborzongató kísérleteiről felvételek is vannak. Szergej Brukhonenko a ’20-as években primitív szív-tüdő készüléket tervezett a humán orvoslás számára, működését kutyákkal demonstrálta. Egy kongresszuson 1928-ban egy kutya levágott fejét kapcsolta össze a géppel, a lényeg az volt, hogy a bemutatóasztalon fekvő fej rövid ideig “életben maradt”.
Vladimir Demikhov emberi tüdő és szív transzplantációján dolgozott. Kisebb testű kutyákat gyakorlatilag kettévágott keresztben, a válluk alatt. A fejet is magában foglaló részt pedig összekötötte egy méretes kutya szerveivel, végezetül pedig a csonkolt állatot összevarrta az ép kutyával. Több mint egy évtized alatt összesen 20 ilyen Frankensteint hozott létre sikerrel, a két fej önállóan cselekedett. Csakhogy egyik sem volt hosszú életű, egy hónapnál tovább egyik sem maradt életben.
Ha nincs mesterséges beavatkozás, a modern tudomány szerint a halál gyakorlatilag abban a pillanatban beáll, ahogy a fejet elválasztják a törzstől. Az áldozat két-három másodperc alatt elveszti az eszméletét. Holland tudósok patkányokon kísérleteztek: az eszméletvesztés négy, a halál 17 másodperc múlva állt be.
