Első magyarként XV. század második felében, Nyugat-Európában járó honi utazók, zarándokok fizethették be a “bolondok adóját”. Ezekben az évtizedekben rendezték ugyanis a Német-Római Birodalom nagyvárosaiban az első tárgysorsjátékokat. A szervezők hamar rájöttek, milyen jövedelmező üzlet ez, ám népszerűségük nem tartott túl soká: sokan olyan tárgyakat nyertek, amire semmi szükségük nem volt, eladni is nehezen és csak áron alul tudták.
Nem volt telitalálat
Genovában 90 jelölt közül sorsolással választották meg a szenátus öt tagját, az eredményre először szomszédok, batárok kötöttek privát fogadásokat, később már házalók gyűjtötték be a téteket. Ahogy telt-mólt az idő, külön irodák nyíltak a fogadások lebonyolítására, lassan pedig kialakult az “öt a kilencvenből” típusú ötös lottó. A jelöltek nevét számok váltották, a játék állami monopólium lett, az első “igazi” lottósorsolást Genovában rendezték 1620-ban.
A játék egész Európában elterjedt, a Habsburgok által uralt Magyarországon császári pátens vezette be ezt az itáliai lottót 1762-ben. A magyar országgyűlés 1897-ben megszüntette a számsorsjátékot, helyére az államsorsjátékok és osztálysorsjátékok sorozata lépett. Az 1956-ban megjelent új nemzeti lottók mintájára 1956 decemberének végén kormányhatározat született a lottó magyarországi bevezetéséről – olvasható a Szerencsejáték.hu-n.
Hatvan év szünet után, 1957. március 7-én rendezték Magyarországon az első, “modern” lottósorsolást. Kilencvenből kellett öt számot eltalálni ugyanúgy, mint ma. Az öttalálatos elméleti esélye 1: 43 949 268, a négytalálatosé 1: 103 410, a hármasé 1: 1 231, a kettesé pedig 1: 44. Egy lottósorsjegy ára 3,30 forint volt, az első sorsoláson 1 505 546 darab szelvény vett részt. Telitalálat nem volt, de hét darab négyes született.
Családi számok
Az első húsz évben a tárgynyeremények virágzása is volt. Összesen 505 öröklakás, 590 gépkocsi, 224 családi ház és üdülő, 2112 motorkerékpár, 5531 mosógép, 19 04 televízió talált gazdát. A lényeg persze a pénz volt, amit az is jól mutat, hogy a nyeremények jelentős részén a “szerencsés nyertes”egy-két éven belül túladott – természetesen jelentősen áron alul.
Az első telitalálatot 1957-ben, a hatodik játékhéten érte el özvegy Ring Sándorné, az öt szám 855 ezer forintot ért. A korabeli sajtóból tudjuk, hogy a nyertes Budapesten, a XI. kerületben lakott, a szelvény kitöltése előtt sorba vette gyermekei életéveit: Misi akkor 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. Ezzel Ring Sándorné divatba hozta a családi számokat.
