Egyes történelmi események, anekdoták még ezredévek távlatából is meghatározzák mindennapi beszélgetéseinket, szóhasználatunkat. Beépültek, hivatkozunk rájuk sokszor anélkül, hogy a pontos történetet ismernénk. Ilyen köztudott tény például, hogy az ókori Spártai államban nem kívánt, beteg, életképtelennek ítélt gyermekeket egyszerűen ledobták a Tajgetosz szikláiról. Pedig nem így történt, ám egy fordítási hiba mára szinte kitörölhetetlenné tette ezt a változatot.
Nemkívánt gyerek a Tajgetoszon
Az újszülöttekkel nem az apa, hanem a közösség rendelkezett, a csecsemőket be kellett mutatni a törzsek véneinek. Ha egészséges volt, a bölcsek utasították az apát, hogy nevelje fel. “De ha idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taügetosz Apotheia nevű szakadékába” – idézi Plutarkhosz elterjedt szövegét Németh György a Rubicon történelmi folyóiratban. A görög eredetiben azonban nem ez szerepel, hanem “kivitték a Taügeton Apothetai nevű, szakadékos helyére”.
Forrás: Wikipedia
És ez az óriási különbség, ami máris felmenti a spártaiakat a gyermekgyilkosság vádja alól. Az Apothetai a kitevés helyét jelenti, ahová a nem kívánt gyermeket vitték. Ha valakinek gyerekre, rabszolgára volt szüksége, innen válogathatott. Ha Zeusz úgy akarta, a gyermeket valaki “örökbe fogadta”, ám ha nem, valóban meghalt. A szakadékba hajítás gyilkosság lett volna a spártaiak szemében is, ám így egyfajta istenítéletnek tekintették.
Egész Hellaszban bevett gyakorlat volt a gyerekek “kitevése”, nem csak Spártában. Sőt. Máshol nem a közösség, hanem egyedül a családfő döntött a kicsi sorsáról, így gyakran anyagi okból szabadultak meg ily módon a babától. Ahogy Poszeidipposz írta: “Mindenki fölnevel egy fiút, még ha szegény is, de kitesz egy lányt, még ha gazdag is”. Mai szemmel rettenetes szokás, az ókorban viszont ez volt a bevett gyakorlat.
Egy egész hadsereg futhatott
Hasonló tévhit az ókori görög világból a marathóni futó, akinek történetét nemcsak betéve ismeri mindenki, de olimpiai sportág tiszteleg előtte. A marathóni ütközet túlélője ugye teljes nehéz fegyverzetben futotta le a csatatér és Athén közötti távot, hogy megvigye a győzelem hírét. Annyit mondott, “Örvendezzetek, győztünk!”, majd kilehelte a lelkét.
A forrásokban azonban igen sok az eltérés, ráadásul teljesen jogos a kérdés, miért futna egy hírnök teljes fegyverzetben? A fegyveres futás Kr. e. 520-tól olimpiai versenyszám volt, ám a versenyzőknek jóval szerényebb távot, mindössze 400 métert kellett megtenniük. Talán ezt mosta össze az emlékezet egy valódi hírnök személyével, aki igen jó futó hírében állt, és Athén Spártába küldte segítséget hívni a perzsák ellen.
Egy másik lehetőség, hogy a csata után a teljes görög hadsereg “futott” vissza Athénba, mert attól tartottak, a perzsa flotta a tengerről, a kikötő felől intéz támadást a védtelen város ellen. Ez esetben 9000 harcos tehette meg a távot erőltetett menetben, ám a végén senki nem esett össze holtan.
“Győztünk!” (Wikipedia)
Apróság, de az Athén és Marathón közti távolság 40 kilométer, az olimpiai táv pedig 42 kilométer. Ezt az 1908-as londoni olimpia óta kell teljesíteniük a sportolóknak. Épp ekkora volt a távolság a stadion és a windsori kastély királyi páholya között, ahol az uralkodó üdvözölte a versenyzőket.
