A Földet, de mindenekelőtt az emberi civilizációt fenyegető reális veszély egy űrből érkező tárgy becsapódása. Viszonylag gyakori esemény, ám a becsapódó objektumok kis méretük miatt nem okozhatnak katasztrófát. Egy méretesebb meteor viszont már igen. Nem kell annyira nagynak lennie, hogy palacsintává lapítsa a földet, ereje a sebességben van.
Még emberi léptékkel sem volt olyan régen, amikor 1908-ban egy meteot – feltehetően egy üstökös darabja – a légkörbe belépve felrobbant Szibéria fölött. Átmérője mindössze 17 méter lehetett, a felszabaduló energia mégis 10-20 megatonna TNT robbanási energiájának felelhetett meg. Ha London fölött robbant volna fel, valószínűleg elnépteleníti a brit fővárost.
A Rosetta űrszonda leszállóegységének bravúros landolása okán mostanában sokat szerepelt a hírekben a Csurjumov-Geraszimenko üstökös, ennek átmérője 4,1 kilométer. Alábbi képen elnézve az arányokat, nincs kérdés, mi lenne velünk, ha Budapestet venné célba. Ha később lenne még ember, aki képes elkészíteni, valahogy így ábrázolná a világvége előtti utolsó másodpercet:
Persze a valóságban az égitest a bolygó légkörébe érve felrobbanna, de legalább számtalan darabra hullana, és vakító fénnyel izzana fel. Budapest helyén egy olvadt ásványokkal “kikövezett” óriási lyuk maradna. Egy 1-10 kilométer átmérőjű objektumok becsapódása már az egész Földi életre komoly hatást gyakorolna. A légkörbe jutott por, a hatalmas tűzviharokkal járó füst szétáradna a légkörben, elvágná a napfény útját.
Fajok nagy tömege pusztulna ki, és az emberiség – ha túléli – egy pillanat alatt a történelem előtti időkben találná magát. De nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva. A NASA úgy véli, 2020-ra képes lesz azonosítani és eltéríteni, vagy megsemmisíteni a 135 méternél nagyobb átmérőjű meteorokat.
