Bár a 90-es évek óta egyre ritkábban van napirenden, a földi élet védelmét jelentő ózonréteg fogyatkozása továbbra is problémát jelent: a NASA legújabb kutatása szerint a légkör meglepően nagy mennyiségű olyan vegyületet tartalmaz, amely károsítja az ultraibolya sugárzás elleni pajzsunkat.
A tanulmány szerint a többi CFC gázzal együtt 1987-ben betiltott szén-tetrakloridból például még mindig 39 ezer tonnányit engedünk szabadon – méghozzá évente. Ugyan ez harmadával kevesebb, mint amennyivel egykor szennyeztük a levegőt, továbbra is borzasztóan sok, hiszen a nemzetközi egyezmények szerint a mennyiségnek a nullához kéne közelítenie.
A Montréali Jegyzőkönyvet aláíró országok például nem számoltak be újabb kibocsátásokról 2007 és 2012 között, mégis négyszer lassabban csökken a vegyület jelenléte, mint amivel eredetileg kalkuláltak.
“Immáron egyértelmű, hogy vagy azonosítatlan ipari szivárgásokról, vagy szennyezett területekből származó kibocsátásokról vagy ismeretlen eredetű forrásokról van szó” – fogalmazott Qing Liang, a NASA kutatója, aki szerint az még a jobb eset, ha az államok egyszerűen nem jelentik be a kibocsátást. Rosszabb, ha nem is tudnak róla.
