Húsvéthétfő, vagy vízbevetőhétfő a húsvét liturgikus ünnepei, a böjt után már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak ünnepe. A legismertebb szokás ilyenkor locsolás, innen a vízbevető hétfő elnevezés. Eredete részint a keresztelésre, részint arra a legendára utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is.
Senki nem menekült
A ma legelterjedtebb gyakorlat, a “kölnis locsolás” rövid versikékkel újabb keletű szokás. Hagyományosan Szeged vidékén például a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek.
Az Ipoly mentén a legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól, másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután elindultak locsolni.
A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján személyesen vagy leánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták. Erdélyben egyes helyeken a ház ormára helyezett feldíszített zöldág és nyitott ajtó jelzte, hogy várják a köszöntő locsolókat.
Nem piszmogtak kölnivel és versikékkel:
Sidiridi váltsd ki magad!
A Dunántúlon a locsolás helyett inkább a komatálküldés és a húsvéti korbácsolás volt jellemző. Fejér megyében sibának nevezik a négyszögűre font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat, e szavak kíséretében: Keléses ne légy,/Bolhásos ne légy,/Esztendőre frissebb légy! A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket.
A Bakonyban ugyancsak húsvéthétfőn jártak korbácsolni: Sidiridi jó légy,/Friss légy,/Keléses ne légy,/Ha valahová küldenek, fuss! (a lábra ütnek)/Kezeid jó mosogatók legyenek (kézre üt)/A fejed ne fájjon (fejre üt)/ Sidiridi váltsd ki magadat! Utoljára a legény a lány hátára üt és várja a jutalmat, a tojást.
A komatálküldés elsősorban egynemű, de néha különböző nemű fiatalok barátságának megpecsételésére szolgált ajándékcserével. Ilyenkor a barátságot kötni kívánó fiatal szülei, rokonai segítségével ajándéktálat készített főleg húsvéti ételekből: koszorú alakú kalács vagy egyéb sütemény, hímes tojások, gyümölcs, szeszes ital. Az ajándékot személyesen vagy küldött által volt szokás eljuttatni a kiszemeltnek.
Erdélyben ismert a hajnalozás: a Nyárád mentén a 19. sz. végén minden valamirevaló székely legény kötelességének tartotta, hogy húsvét napjára virradóra kedvesének kapujára fenyőágat tűzzön. Ha a falunak nem volt fenyvese, elmentek érte a negyedik, ötödik határba is, ha pedig pénzért vagy szép szóért nem kaphatták meg, ellopták. Két-három fenyőágat szépen összekötöttek, és papírszalagokkal, tojásokkal díszítették föl.
