Egy vulkán nem csak a közvetlen környezetére jelent potenciális veszélyt, egy-egy nagy kitörés hosszú időre megváltoztathatja az egész bolygó klímáját. Ezért is fontos, hogy a kutatók tisztában legyenek a tűzhányók működésével és minél pontosabban jelezhessék előre, ha működésbe lépnek. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport munkatársai a székelyföldi Csomád vulkán kőzeteit fogták vallatóra, eredményeik pedig a nemzetközi szakma figyelmét is felkeltették, miután eredményeiket az egyik legrangosabb szakmai lap, a Contributions to Mineralogy and Petrology publikálta.
Évente 50-60 lép működésbe
A vulkánkitörések jellege, például a nagyobb veszélyekkel fenyegető heves robbanásos vagy csendesebb, lávaöntő lefolyása nagymértékben a tűzhányók alatti magmakamrában lejátszódó folyamatoktól függ. Ma már egyre inkább elfogadott, hogy a magmakamra még az aktív vulkánok alatt sem nagy, olvadékkal kitöltött üregként képzelhető el, sokkal inkább egy, a földkéreg kőzeteit szétrepesztő, több-kevesebb kristályt is tartalmazó kőzetolvadékként, egyfajta “magmakása”-ként fogható fel – írja Tűzhányó blog.
A Földön jelenleg mintegy 1500 potenciálisan aktív tűzhányó van, ezek közül évente mintegy 50-60 lép működésbe. A vulkáni veszély előrejelzés sikerének kulcsa, hogy a kitörés előtti mélyből érkező jeleket időben lehessen észlelni, ebből következtetni lehessen a vulkáni működés várható lefolyására és időben meg lehessen tenni a szükséges intézkedéseket a tűzhányó környezetében. Vajon melyik tűzhányó fogja produkálni a következő évtizedek legnagyobb kitörését, ami esetlegesen globális klimatikus kihatással is jár?
A tettest nem biztos, hogy a jelenleg aktív vulkánok között kell keresnünk, sokkal inkább a hosszan szunnyadó, hosszú idő óta kitörést nem mutató tűzhányók között. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy a történelmi idők nagy vulkánkitöréseit jórészt olyan vulkánok okozták, amelyekről már nem sokan gondolták, hogy még aktívak lehetnek, történelmi időbeli kitöréseik ugyanis nem volt. Ebben a “detektívmunkában” kiemelkedően fontos tanúk maguk a vulkáni kőzetek és az abban lévő ásványok. A tudósok hosszúideig vizsgálták a székelyföldi Csomád kőzeteiben gyakori amfibolt.
Sok mindent elárul a Csomád
Az amfiboloknak különleges jelentőségük van, kémiai összetételük kristályon belüli, akár mikrométeres felbontású meghatározásával fontos információkat kapunk arra, hogy hány magmakamra lehetett a vulkán alatt, milyen mélységben, mi történik ott közvetlenül a vulkánkitörés előtt és mindez mennyi idő alatt zajlik. Az amfibolok kémiai összetétele alapján ugyanis kiszámolható, számszerűsíthető, hogy milyen hőmérsékleten és milyen nyomáson történt a kristályosodás.
A csomádi vulkáni kőzetekben lévő amfibolok tanulmányozása során a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az amfibolok összetételén alapuló, általánosan használt hőmérséklet és nyomás becslések sok esetben téves következtetésre vezetnek, ami befolyásolhatja akár a vulkáni veszély előrejelzés munkáját is. A frissen publikált eredmények újragondolásra késztetheti az olyan tűzhányók alatti magmatározó rendszerről alkotott modelleket, mint a Pinatubo, a Mt. St. Helens, a Redoubt, az Unzen, a Mt. Pelée és a Soufriére Hills. Mind olyanok, amelyek vulkánkitöréseikkel felhívták magukra a figyelmet, és amelyekhez hasonló volt a Csomád működése is.
A szunnyadó Csomádon folytatott további kutatások nem csak e tűzhányó állapotát, esetleges felújulási lehetőségét segít megérteni, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a hosszú ideig szunnyadó, illetve a látszólag inaktívnak tűnő vulkánok viselkedését jobban megismerjük.
