Tudomány

Talpra magyar!

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2014. 03. 15. 08:00

Ön mit válaszolna, ha valaki megállítaná az utcán, hogy mondjon három összefüggő mondatot március 15-ével kapcsolatban? Segítünk.

Korábban a témában:

Az emberek többsége azonnal rávágná, hogy kitört az 1848-as forradalom, aztán némi csend következne. Majd lassan felmerülnének az iskolai megemlékezésekről belénk égett szavak kiüresedve, kontextus nélkül: márciusi ifja, 12 pont, Landerer nyomdája és Táncsics börtöne.

Kiindulópont a Pilvax

Magyarországon a polgári fejlődés és a nemzeti önállóság szószólója a reformpárti nemesség, helyszíne pedig a reformkori országgyűlések voltak a XIX. század első felében. 1848 tavaszára a párizsi forradalom hírére az ellenzék már programszerűen fogalmazta meg követeléseit. Március 11-én a bécsi ifjúság petíciót nyújtott át a császárnak, Pesten pedig másnap az Ellenzéki Kör elfogadta az Irinyi József által fogalmazott 12 pontot.

Miután Bécsben március 14-én megérkezett a hír a bécsi forradalomról, az események irányítását a radikális ifjúság vette át. A márciusi ifjak Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál vezetésével a Pilvax kávéházba mentek és elhatározták, másnap városszerte kihirdetik a 12 pontot. Tizenötödikén kora reggel össze is gyűltek a vendéglátóipari egységben, amit akkori bérlője után Fillingernek hívtak Petőfiék.

Innen páran a Dohány utcába, “Jókai szobájába” mentek, hogy meghatározzák a nap menetrendjét. Itt esett meg az ominózus eset, hogy miközben Vasvári Petőfi tőrt rejtő botjával hadonászott, a penge kirepült és beleállt az ajtófélfába. “Jó jel, a szurony hegye Bécs felé mutat” – nyugtázta a költő. Nyolc óra körül mentek vissza a kávéházba, ahol Jókai felolvasta a 12 pontot, Petőfi pedig elszavalta a Nemzeti dalt, amit első sora után ma sokan tévesen Talpra magyar! címmel illetnek.

Felszámolták a cenzúrát

Innen az Egyetem utcába mentek a jogi karra, a hallgatók széket hoztak a szónokok számára, felolvasták a 12 pontot és elhangzott a Nemzeti dal. Ugyanez játszódott le az orvosi egyetemen, majd a mérnöki és bölcseleti kar hallgatói előtt. Mindenhol megismételték a követeléseket és Petőfi minden helyszínen “elüvöltötte” harcba hívó költeményét. Kortársak szerint ugyanis a lánglelkű költő így szavalt. Ekkor már nemcsak egyetemisták, hanem az utcanépe is nagy számban vette körül és követte a forradalmi csoportot, a tömeg egyre nőtt.

Az Egyetem téren összeverődött ötezer fős csoportból valaki felvetette, hogy menjenek Budára a cenzorhoz, engedélyeztessék a vers és a pontok kinyomtatását. A forradalmi hevület azonban nem ismert cenzort, azonnal megindultak hát Landerer és Heckenast nyomdája felé. Az volt a legközelebb, az idő reggel tíz körül járt. Landerer Lajos állítólag már várta őket, előző nap utasította munkásait: “ha kevesen lesznek az ifjak, és a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket. Ha sokan lesznek, Isten neki, csinálják meg, amit akarnak”!

Ebédel a forradalom

Mivel sokan voltak, megkezdődött a nyomtatás, az elkészült példányokat azonnal osztogatni kezdték, miközben a nyomda előtt tolongó sokaságban beszédekkel táplálták a kigyúlóban lévő lángot. Dél körül meglepő fordulat következett, a márciusi ifjak hazaküldték a szakadó eső ellenére gyarapodó tömeget. A magyar forradalom gyakorlatilag elment ebédelni, de előtte megbeszélik, délután háromkor találkoznak a Nemzeti Múzeum előtt. Az ifjak azonban folytatják a lázas munkát, a Nemzeti Színházba siettek és Bajza József igazgatótól megrendelték estére a betiltott nemzeti mű, a Bánk bán ünnepélyes bemutatóját. Ezután a Nemzeti Múzeum vezetőjének nyújtották át a szabad magyar sajtó első termékeit.

A múzeum előtt délután a pesti polgárok mellett a mai Kálvin téri szénapiacra, a József napi vásárra érkezők is csatlakoztak a tömeghez. Ezrével osztották a 12 pont és a Nemzeti dal példányait, de a verset Petőfi nem szavalta el a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről. Ezután a városházára vonultak, ahol a városatyák kezdeti húzódozás után a nép hangjának engedve aláírásukkal szentesítették a 12 pontot. Megalakult a nemzetőrség, és mivel megszűnt a cenzúra, húszezer ember indult a sajtóvétség és izgatás miatt a helytartótanács épületében raboskodó Táncsics Mihály kiszabadítására Budára.

Mit kíván a magyar nemzet:

Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kivánjuk a sajtó szabadságát, a cenzura eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Pesten. 3. Évenkénti országgyülést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszékeket, képviselet s egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kivánjuk az uniót Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség.

Kokárdák a Nemzeti Színházban

A helytartótanács “sápadt vala és reszketni méltóztatott”, de pár percnyi tanácskozás után szabadon engedte a költőt és eltörölte a cenzúrát. Táncsicsot a nép hintóra ültette és saját kezével vontatta át Pestre, egyenest a Nemzeti Színházba tartva a Bánk bán előadására. A mai Vörösmarty téren a Nádor fogadó bérlője, Hauer József állt a kocsi elé, és legszebb szobáját nyitta meg a házaspárnak. A szabadult rab felbotorkált a lépcsőn, be a szobába, és úgy ahogy volt, ruhástól végigdőlve az ágyon mély álomba zuhant. Hiába várták a színházban, felébreszteni nem tudták.

A nézőtér dugig megtelt az előadást várva, a függöny mögött Jókai mellére a székely Laborfalvi Róza tűzte fel a kokárdát. A nemzeti színek mellett kék és sárga, azaz a székely színeket is felvonultató “rózsa” az unió jelképe volt. Mások mellére is kokárda került, majd élénk vita kezdődik, hogy Táncsicsot egy beöltöztetett színésszel helyettesítsék-e az őt éltető tömeg előtt. Jókai eldöntve a vitát kiállt a nézőtérre és elmondta Táncsics történetét. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek ki a színpadra, Egressy Gábor a Nemzeti dalt szavalta, az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és Szózatot.

Valahogy így ért véget a nagy nap, ami Petőfi szerint: “Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek: nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek”.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.