A kutatók Alaszka északi részének egy olyan térségét vizsgálták meg, ahol több mint 400 tó található, átlagos mélységük csak másfél méter, az egyes tavak felülete azonban a 60 négyzetkilométert is eléri. A nyár nyolc-tíz hetében jegük tökéletesen felolvad, majd az őszi hideg érkezésével vizük újra befagy. Cristina Surdu és kollégái az Európai Űrügynökség ERS-műholdjának az 1990-es és a 2000-es években készült felvételei alapján elemezték a jégolvadás alakulását.
Telente a tavak vizének kisebb része fagy vissza egészen a medencefenékig, az áprilisig tartó hideg évszak végéig megmaradó jég mennyisége pedig 22 százalékkal csökkent. Számításaik szerint ez a mennyiség a tavakat borító jég 18-22 centiméteres vékonyodásával egyenlő. A jelenség szinte bizonyosan a térség levegőjének melegedését tükrözi, a régió legnagyobb településének, Barrownak 1,7 Celsius-fokot emelkedett az átlagos hőmérséklete az 21. század első évtizedében.
A havazás is erősen befolyásolja a jég alakulását, mivel jól szigetel – magyarázta Cristina Surdu, a Waterlooi Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője. Ha a fagyos évszak elején esik, akkor lassítja a tavak jegének hízását, ám ha a végén, akkor megóvja a jeget a melegedő levegőtől. Jelenleg a fagyos évszak elején esik több hó, ez pedig a jég ellen dolgozik – olvasható a tanulmányban. A tavi jégtakaró vékonyodásának többféle hatása lehet. Az ember számára kedvező, hogy nő a rendelkezésre álló ivóvíz mennyisége, ám kedvezőtlen, hogy a télen a tavakon át vezető utak egy része használhatatlanná válhat a jövőben.
