 |
Először kalandozzunk vissza 1966-ba, amikor Kádár János az MSZMP elnöke és Leonyid Iljics Brezsnyev a Szovjetunió főtitkára egy titkosított szerződésben megállapodtak az eredeti paksi blokkok megépítéséről. Hasonlóan a mai helyzethez, akkor sem előzte meg szakmai konsznezus a döntést. Mindenesetre hamar kiderült, a költségek túl magasak, ráadásul a szovjetek sem voltak biztosak abban, hogy megtudják-e építeni az erőművet. A helyzet egy dologban nagyon más, mint ma: akkoriban energiát főként szénhidrogének elégetésével termeltünk, viszont az emelkedő világpiaci árak miatt időszerű volt az atomenergiára való átállás. |
Európában a reaktorok csökkenő száma nagyrészt annak köszönhető, hogy a liberalizált piacokon az atomenergia már nem versenyképes. A beruházásnak óriási tőkeigénye van, az építési idő és a költségek menet közben gyorsan növekedhetnek, a legmagasabb fajlagos költséggel (EUR/kWh) is a nukleáris iparban találkozunk. Az Európai Uniónak is aggályai vannak a biztonsági előírásokkal és a nukleáris hulladékokkal kapcsolatban. Az atomenergia mellett érvelők jelentős súlyt fektetnek a klímaváltozás problémájára, azonban túlbecsülik a szerepüket a szén-dioxid kibocsátások csökkentésében.
A helyzetet súlyosbítja az elöregedett szovjet típusú reaktorok politikailag már elfogadott (ilyen Paks), illetve további esetekben is (Dukovany, Csehország, Bohunice, Szlovákia) várható üzemidő-hosszabbítása. Ezen reaktorok biztonságát európai biztonsági normák nélkül nehéz felmérni, így szinte megjósolhatatlan, meddig működhetnek biztonságosan. A veszélyeket figyelembe véve, indokolt lenne egy közös európai szabályozás kialakítása.
“Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése szerint új nukleáris létesítmény létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez, illetőleg meglévő atomerőmű további atomreaktort tartalmazó egységgel való bővítéséhez az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulása szükséges. Az Országgyűlés elvi hozzájárulása csak az előkészítési tevékenység megkezdését jelenti.”
Először 2008-ban merült fel Paks bővítési terve, akkor Orbán Viktor még ellenzékiként puccsnak nevezte, hogy pont Oroszországgal akarnak a szocik egy fontos energetikai kérdésben szerződést kötni. Ma arra hivatkozik a kormány, hogy az előző ciklusban a parlamenti többség már rábólintott a bővítésre, azonban ez csak részben van így. 2009-ben ugyan kimondta a parlament, hogy szükség van energetikai beruházásra, a fejlesztéseknél pedig érdemes lenne megvizsgálni egy új erőmű-beruházás lehetőségét.
A Kettős mérce blog a semmiből kotort elő egy videót, melyben épp Lázár János bírálja az oroszok felé való nyitást: “A keleti szelek, Európának ezen részébe, demokráciát és szabadságjogot sohasem fújtak.”
Lázár János mai sajtótájékoztatóján elmondta, mivel hatályban van a ’66-os megállapodás, szerinte kézenfekvő, hogy az oroszokkal kell egyeztetni a bővítésről. Kár, hogy egyeztetés helyett Orbán Viktor titokban megállapodást kötött Putyinnal, miszerint Oroszország pályázat nélkül építheti meg a Paksi Atomerőmű két új, egyenként 1200MW-os blokkját.
Lázár a magyar költségvetés által finanszírozható hitelről beszélt, azonban rengeteg kérdés felmerül. Kapunk 3000 milliárdot az oroszoktól, arra azonban nem tért ki milyen formában, hogyan fizetjük majd vissza. Ki viseli majd a projekttel kapcsolatos kockázatokat? Megszokott jelenség az atomerőmű-építések csúszása, ezzel együtt pedig költségtúllépés jelentkezik. Az alelnök nagyon magabiztos, szerinte ez egy nagyon jó hitel lesz, olcsóbb, mint amit bármely más piaci szereplő biztosítana. Itt érdemes megjegyezni, az EU-nak nincs is 30 évre köthető, ekkora összegű konstrukciója.
Mivel az államadóságot nem lehet ekkora mértékben növelni, a hitelt ütemezve hívjuk le, a magyar önrészt pedig csak a projekt befejezéséhez használják majd fel. Mivel ez nem egy üzleti beruházás (??), nem volt szükség tenderre. A kormány célja, hogy olcsó maradjon az áram Magyarországon, a hitel költségei nem fognak megjelenni az új blokkok termelési árában.
A 3750 milliárdos összköltség alapján borzasztóan drága lesz az ezzel nyert áram. A becslések szerint 95 euró/MWh környékén (forintban: 29 Ft/kWh), ami több mint a jelenlegi nagykereskedelmi ár kétszerese. A hosszú távú hiteleknél rendszerint 5-6% közötti kamattal érdemes számolni, ha Putyin megelégedne 3%-kal (amire nem sok az esély), az atomerőműben termelt áram költsége nagyjából megfelelne a mai zsinór áramárnak.
Lázár János szerint a beruházással munkahelyek tízezrei jönnek létre, a továbbra is olcsó áramárak miatt Közép-Európa legversenyképesebb gazdaságává válunk. Az első új blokkot 2024-ben állítanák üzembe, a másodikat nagyjából rá egy évre. A jelenleg működő blokkok még 15-20 évig biztonságosan üzemeltethetők, nem kizárt az sem, hogy élettartamuk tovább hosszabbítható.
Nem is kérdés, a beruházás sokaknak jó pénzt hozhat. A Közgép decemberben két nagy összegű tendert is nyert, így Simicska Lajos vállalata építheti 5,8 milliárdért a paksi Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának legújabb fázisát, illetve egy 7,8 milliárdos földtani kutatásban is részt vesznek a Mecsekben.
|
Mire elkészül az első blokk, a zöldenergia jóval olcsóbbá válik, mint a nukleáris. Kazahsztánban idén indult el egy 2000MW teljesítményű napelemfarm megvalósítása, ami példátlan méretű beruházás világszinten. A technológia nem csak adott, már egyáltalán nem drága: wattonként kevesebb, mint 1000 forintból készül el a gigaprojekt. Ennek alapján, ha a 2400MW-os bővítést a nap energiájának felhasználásával oldanánk meg, kb. 2500 milliárd forintból kijönne a teljes projekt. |
|
A kormány azzal nyugtatja a kételkedőket, főként a zöldenergia híveit, hogy uniós források segítségével tudja majd támogatni a zöld energiák terjedését. A “40%-os” zöldenergia-részarány a cél, a vágy, de ez akár évtizedeket is igénybe vehet.
Ön mit gondol, jó beruházás Paks bővítése?
Tetszett a cikk? Olvassa el ezeket is:
