A hőkamerát eredetileg hadászati célokra fejlesztették ki, de mióta kereskedelmi forgalomban is kapható, újabb és újabb információkat gyűjthetünk vele a minket körülvevő világról is. Íme, néhány tény állatokról, amelyet hőkamerával készített felvételeknek köszönhetünk.
Az állatkertek munkatársai számára az egyik legnagyobb kihívás az óriáspanda terhességének megállapítása. A San Diego Állatkert munkatársainak jutott eszébe először, hogy hőtérképet készítsen az állatokról. Ezzel a módszerrel igen korai stádiumban kimutatható a vemhesség anélkül, hogy az anyát kényelmetlen fizikai vizsgálatoknak vetnék alá.
A méhek egyik legfőbb ellensége a lódarázs, amely csapatostul egész családokat képes kipusztítani a lárvák felfalásával. A darazsak stratégiája, hogy először kémet küldenek a kaptárba, ami felméri a potenciális táplálék mennyiségét. Az információt átadja társainak, és ha a zsákmány megéri, indul a támadás. A méheknek 30-40 darázzsal szemben semmi esélyük, ám Japánban okos taktikát fejlesztettek ki. A kémet ölik meg, mielőtt még “leadhatná a drótot” társainak. Százával veszik körül a betolakodót valóságos méhlabdát alkotva, amelynek belső hőmérséklete eléri a 46 fokot. A magas hőmérséklet és a szén-dioxid megöli a darazsat.
A vadon állatorvosai ugyancsak termikus képalkotó eszközök segítségével tudják megvizsgálni pácienseiket távolról, az állat zavarása, befogása nélkül. Olcsó és gyors módszer. Az egyes testrészek magas hőmérséklete gyulladást jelezhet. Ezzel a módszerrel sikerül például kiszűrni az ízületi gyulladásban szenvedő elefántokat, vagy a veszett mosómedvéket. Érdekes módon, míg a mosómedvéknél az orr magas hőmérséklete, addig a nagy barna denevéreknél hűvös pofájuk árulkodik a kórról.
Az afrikai elefántról köztudott, hogy vérerekkel sűrűn behálózott hatalmas fülein keresztül adja le a hőt, így hűti magát. Ázsiai rokonának azonban jóval kisebb fülei vannak, és mint bebizonyosodott, nem is képes rajtuk keresztül megfelelő hőtől megszabadulni. A hőfelvételek megmutatták: éjszakánként az elefánt törzséből szabadul fel a legtöbb hő.
A véznaujjú maki horrorfilmbe illőhosszú és vékony ujját használja arra, hogy a fák kérge alól kipiszkálja a férgeket. Tudósok megfigyelték, hogy amikor az idegekkel sűrűn átszőtt érzékeny műszert a maki nem használja, annak hőmérséklete is csökken. Mielőtt akcióba lépne, ismét “üzemhőmérsékletre” melegszik. Valószínű, hogy az állat jelentős energiát spórol meg a fura szerszám hűtött állapotban tartásával.
Tekintve, hogy a denevérek éjszakai állatok, a hőkamerák megjelenéséig igencsak nehéz volt a vadonban tanulmányozni őket. A felvételek megoldottak egy rejtélyt is, miért hever tucatnyi elpusztult állat a szélerőművek turbinái alatt. Kiderült, a kerekek kattogása megtéveszti a denevéreket, azt hiszik, repülő rovarok okozzák a zajt.
Az óriás kontyvirág a világ legnagyobb virágzata, akár három méter magasra is megnő. Undorító bűzt, szó szerint hullaszagot árasztva vonzza magához a rovarokat, amelyek petéiket dögökbe szokták elhelyezni. Utódaik persze éhen pusztulnak majd a virágon, ám a növény célját, a beporzást addigra már elvégezte az anya. A hőfelvételek tanúsága szerint a növény nem bízza a véletlenre a szag terjesztését: gőzt árasztva juttatja a szagokat a lombkoronába.
