Lépfene ütötte fel a fejét Jászladányban birkák között. Karantén, vizsgálat, fertőtlenítés, a lakosság figyelmeztetése. Az állategészségügyi és katasztrófavédelmi hatóságok urai a helyzetnek, a felelős államtitkár kijelentette: pánikra nincs ok, korábban is sikerült már megoldani hasonló helyzeteket. A lépfene egyébként világszerte előfordul, de szórványos.
Fotó: MTI / Mészáros János
Állategészségügyi kérdésről van tehát szó. Az emberben mégis felrémlik Irak, biológiai fegyverek, névtelenül küldött, fehér port tartalmazó borítékok. Lépfene, anthrax. Igyekszünk rendet vágni félelmeink kuszaságában.
Kizárt, hogy emberről emberre
A lépfene egy spórás baktérium által előidézett, gyors lefolyású fertőző betegség, amely iránt valamennyi emlős faj – beleértve az embert is – fogékony. A leginkább azonban a kiskérődzőket és a szarvasmarhát támadja meg, ezért a betegség leggyakrabban ezekben az állatokban alakul ki – magyarázza a Hír24-nek Varga János egyetemi tanár, a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar, Mikrobiológia és Járványtan Tanszékének oktatója. Nálunk főként nyáron tapasztalható, legelőn tartott állatokban évente néhány esettel találkozunk.
A fertőzés a talajban lévő spórákból ered, olyan területeken, ahol korábban lépfenében elhullott állatokat földeltek el és a tetemekben a baktériumnak módjában volt spórásodnia. A lappangási idő rövid, egy-három nap, a kiskérődzők a tünetek megjelenését követően egy-két nap leforgása alatt elpusztulnak. A lefolyás olyan gyors, hogy az állat előbb kimúlik, sem mint a baktérium a váladékokban megjelenhetne. Ezért a lépfene kivételesen ritka estektől eltekintve, nem terjed sem állatról állatra, sem állatról emberre.
Az állat és az ember is elsősorban a talajból, spórákkal fertőződik. A mi szervezetünkbe eljuthat még a baktérium a levágott, beteg állatok húsából, vagy sérüléseken keresztül is. A lépfene esetében tehát – ellentétben a madárinfluenzával – nem alakulhat ki semmilyen emberről emberre terjedő változat. Ennek az esélye nulla – emeli ki a szakember.
Fegyvernek elég “gyenge”
Biológiai fegyverként lépfenespóra-szuszpenziót, vagy spóra port lehetne használni. Azok az emberek és állatok betegedhetnének meg, akik az ilyen spórákat belélegezték, lenyelték, vagy sérüléseken keresztül a bőrükbe jutott. Valójában azonban az anthrax nem igazán jó biológiaifegyver-jelölt, mert nem terjed. Vagyis egy esetleges biológiai támadás nem okozna járványt, hanem “csak” a spórákkal közvetlenül érintkező embereket és állatokat betegítené meg.
Kis léptékben még rakétákra sincs szükség. Minthogy spórás baktériumról beszélünk, egy bárhol létrehozott lépfene baktérium tenyészetének levegőn történő beszárításával spórapor állítható elő. Ezt önmagában, vagy például homokkal, téglaporral keverve akár postán is el lehet küldeni bárhová. Mindenki, aki az ilyen küldeményt kibontja fertőződhet.
Emberben a betegségnek három formája van. A leggyakoribb a bőranthrax, ami a bőr vérzéses és elhalásos gyulladásával jár azon a területen, ahol a spóra bejutott. A tüdőanthrax a spórák porral történő belégzése után alakul ki, vérzéses tüdőgyulladást okoz, a beteg gyorsan életét vesztheti. Ha a spórák az emberbe szájon át jutnak be, súlyos vérzéses bélgyulladás alakul ki. Ez a bél anthrax, ami ugyancsak gyorsan halálhoz vezethet. A lépfene azonban antibiotikumokkal gyógyítható, állatok számára védőoltás is rendelkezésre áll.
