Kevés az a rovar, amely a petéi elrejtésén túl gondot fordítana utódai felnevelésébe. A temetőbogarak mégis ezt teszik, méghozzá kirívóan magas fokon. Kilométerekről is megérzik a friss dögöt, amely körül egymásra talál a hím és a nőstény. Ha a tetem már bomlásnak indult, akkor a bogarak csak táplálkoznak belőle, ha viszont friss, komoly harc kezdődik.
A párválasztás után a “szülőpár” igyekszik a többieket elzavarni és saját maga számára kisajátítani a dögöt. Ezután közös erővel kikaparják az elhullott állat alól a talajt, míg az a föld alá süllyed – esetenként akár 30 centi mélyre is leáshatnak. Mikor végeztek, a dög mellé üreget mélyítenek, a nőstény ide rakja le petéit.
Ezzel az utódok táplálékát sikeresen védik meg a légylárváktól, de még biztosabbra mennek: a temetőbogara testén ugyanis légylárvákkal táplálkozó atkák élnek. Mikor a lárvák kikelnek, a nőstény hangjelzéssel csalogatja őket magához és az emésztőenzimeivel addigra fogyaszthatóvá tett döghöz. Sőt, meg is eteti őket, a táplálást a lárvák váltják ki, amint lábaikkal anyjukat simogatják.
Forrás: wikipedia
Amelyik kicsi azonban túl erőszakos, túlzottan nyaggatja az anyját élelemért, azt bizony a kedves mama néha megbünteti: a “legerőszakosabbakat” megeszi – mutat rá az Edinburghi Egyetem kutatása. A tudósok szerint e viselkedésnek két oka lehet az amúgy is kannibalizmusra hajlamos temetőbogárnál.
Egyrészt a nagyon erősen követelőző, a többieket minden áron felülmúlni törekvő lárvák kiszelektálásával a szülők tisztább képet kapnak arról, melyiknek van még szüksége táplálékra. Másrészt így azt is könnyebben eldöntheti, melyik utódot táplál jobban és melyiket kevésbé. Természetesen a nagyobb, fejlettebb egyedeknek jut több étel, hiszen ők nagyobb eséllyel élnek túl és viszik tovább a génállományt.
A tanulmány tehát megmutatta, hogy ha valaki temetőbogárnak születik,egyáltalán nem kifizetődő az anyját ételért nyaggatnia, ha nem igazán éhes – jegyezte meg Clare Andrews biológus,az egyetemmunkatársa.
