„A pillangókon jól megfigyelhető, milyen sors vár sok más rovarra, a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma általános állapotára” – olvasható a jelentésben.
„A mezei pillangófajták számának ilyen mértékű csökkenése vészjelzés. Ha nem tudjuk megvédeni az élőhelyeiket, sok fajukat örökre elveszíthetjük – jelentette ki Hans Bruyninckx, az EEA igazgatója. – Tisztában kell lennünk azzal, milyen jelentőségük van a pillangóknak és más rovaroknak, hiszen a virágok beporzása létfontosságú a természet egyensúlya és a mezőgazdaság számára.”
Az EEA tanulmányában 17 mezei pillangófaj evolúcióját elemezték az 1990 és 2011 közötti időszakban. Adataik szerint nyolc faj egyedszáma csökkent, köztük a közönséges boglárkáé (Polyommatus icarus), két faj, így a hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) egyedszáma változatlan maradt. Nyolc faj – köztük a busalepke (Hesperia comma) – esetében a tendencia „bizonytalan”.
Ezért tűnnek el
A csökkenés oka az intenzív mezőgazdasági művelés, valamint a hegyvidéki földek gondozásával való felhagyás, elsősorban Európa déli és keleti részén, ahol a mezők fokozatosan erdővé vagy bozótossá alakulnak át.
Északnyugat-Európa egyes régióiban alig maradt más élőhely a mezei lepkéknek, mint az országutak széle, a vasutak nyomvonalai vagy a városi környezet.
