Csaknem háromszázmillióból szerelték fel a Semmelweis Egyetem úgynevezett Szkill- és szimulációs laborát magashűségű gyakorlóbábokkal és egyéb demonstrációs kellékekkel. Előbbiek nem mások, mint egyszerű robotok, amelyeket úgy építettek meg, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak az emberre: testben, felépítésben és reakciókban is.
A felnőtt és gyerek bábuk beszélnek (persze nem maguktól, itt még nem tartunk), fulladnak, sokkot, szívrohamot kapnak, esetleg eleve halottak és újraélesztésre várnak. Az orvoshallgatók pedig vizsgálják, lélegeztetik, katéterezik, fúrják és intubálják őket, még a vénát is megkereshetik és beköthetik az infúziót.
A „beteg”, ha olyan állapotban van, még kommunikálni is képes – erről a szomszéd szobában gondoskodnak mikrofonnal. A gyakorlatokat felveszik és utólag elemzik. Az illúzió természetesen nem tökéletes, amire a robotok nem képesek, azt az oktatók pótolják narrációval („a beteg határozottan, mindkét kezével szorítja az orvos ujjait, a légzés egyenletes”), de az egyik összetettebb bábu például pislog is.
A képre kattintva galéria nyílik! – Fotó: Neményi Márton
A laborhoz mind a hatezer orvostanhallgató hozzáférhet. Ott jártunk és megnéztük, hogy néznek ki a szimulációk a gyakorlatban – kattintson a képre!
