A Dél-Karolinai Egyetem kutatói az agresszió egy alapvető fontosságú neurológiai tényezőjét azonosították, egy receptort, amely az ellenségesen viselkedő egerekben hibásan működött. Amikor ezt – az embereknél is jelen lévő – receptort sikerült bizonyos szerekkel lezárni, eltűnt az egerek fölös agressziója.
Korábbi kutatások megmutatták, hogy a kóros agresszióra fogékonyabbak azok, akiknél egy bizonyos enzim, a monoaminoxidáz-A (MAO-A) szintje alacsony. Férfiaknál és hím egereknél is megfigyelték, hogy az enzimet születetten hiányosan, csökkent mértékben termelők erőszakosan reagálnak a stresszre.
A MAO-A alacsony szintje azonban embereknél csak az egyik összetevője az agresszió megjelenésének. “A másik a rossz bánásmód eltűrése, a két tényező kombinálódása pedig halálosnak tűnik: következetesen erőszakot eredményez felnőttekben” – magyarázta Marco Bortolato, kutatásvezető. Kóros agresszió, dühkitörések kísérik sok esetben az Alzheimer-kórt, az autizmust, a bipoláris zavart, a szkizofréniát, valamint más pszichológiai rendellenességeket is.
Az agresszióhoz köthető agyi receptor, az NMDA kulcsszerepet játszik abban is, hogy az egyszerre több csatornán beérkező érzékszervi információknak értelmet tudjunk adni. Az eredmény áttörésnek számít a kóros agresszió célzott kezelésére szolgáló gyógyszer kifejlesztésében.
