Mike Hapgood, a Rutherford Appleton Laboratórium munkatársa a Nature brit szaklapban publikált technikailag fejlett társadalmunk fokozott érzékenységéről, ha a világűr időjárásának változásairól van szó. Manapság az áramellátás, a légiközlekedés, a kommunikáció és maga a pénzgazdálkodás is ugyanúgy műholdaktól függ, mint a GPS-flották és más, sérülékeny technikai installációk. Így béníthatta meg például 1989-ben egy súlyos napvihar több millió kanadai áramellátását és így szakadhatott meg a kapcsolat közel 1600 műholddal.
Bár azóta az áramszolgáltatók megerősítették berendezéseiket, nem szabad elfelejteni, hogy az 1989-es napvihar nem számított különösen erősnek. Éppen ezért – így Hapgood – az emberiségnek nemcsak a világűr olyan eseményeire kell felkészülnie, melyek az elmúlt évtizedekben történtek, hanem olyan szélsőségekre is, amelyek évezredenként egyszer fordulnak elő.
Szerencsénkre a maximális kockázat becslésének képessége sokat javult, egy pontosabb előrejelzés képessé válhat arra, hogy akár a bekövetkező esemény óráját is előre megadja – így a technikai rendszerek, például az energiahálózatok és műholdak időben ellenállóvá tehetők.
Szoktatok aggódni a beérkező űridőjárás okán, vagy a rekorder napkitörések sem ijesztenek már meg? A legutóbbi, “világvégével” fenyegető napvihar úgy haladt el bolygónk mellett, mint számos korábbi – az átlagember számára érezhető hatás nélkül -, azonban a napfolttevékenység-ciklus 2013-ban ér a maximumához.
