A globális ünneplés ötletét egy Larry Show nevű fizikusnak, a “π hercegének” köszönhetjük – a San Franciscó-i Exploratorium nevű természettudományos múzeumból indult hagyományra a szülőhelyén azzal emlékeznek meg, hogy a munkatársak körbejárják a múzeum kör alakú csarnokát, és (valószínűleg a π mormolgatása közben) fogyasztanak némi gyümölcsös pitét. (Angolul a pi és a pie (vagyis pite) kiejtése megegyezik.)
S bár a matematika igazán “elkötelezett” rajongóit valószínűleg holnap némi másnaposság gyötri majd, világméretű ünnepségre 2015. március 14-én lehet számítani, mivel a π első négy tizedesjegyéből (3,1415) épp ez a dátum jön ki. A szám számos érdekessége közé tartozik az is, hogy az első húsz tizedesjegyét összeadva 100-at kapunk, míg az első 144 tizedesjegyének összege 666.
Aki pedig valamiért ma nem érne rá ünnepelni, ne aggódjon, mivel π iránti szeretetét a tau-napon (6. hó 28. napja, vagyis a π kétszerese) és az év 314. napján (idén a szökőév miatt november 9-én) is kifejezheti.
Jó ünneplést és jó étvágyat!
A π (pi) egy matematikában és a fizikában használt valós szám. Az euklideszi geometriában a kör kerületének és átmérőjének arányaként definiáljuk, görög neve (periféreia = kerület) is erre utal, maga a rövidítés ennek a szónak az első betűje. A pi irracionális, sőt, transzcendens szám.
Értéke 5 helyiértékig 3,14159, de a tizedes jegyek száma végtelen. A modern számítástechnikai módszerekkel már több mint 1 billió tizedesjegyig kiszámították az értékét, de semmilyen ismétlődési minta nem fedezhető fel a számokban.
A Pi, a kör területének kiszámításakor jelent meg, mint probléma. Már az i. e. 2000 körüli időkből származó egyiptomi Rhind papiruszon található egy képlet, ami e probléma megoldására vonatkozik. A képletet alkalmazva 3,1605 értéket kapunk, ami ebben az időben csodálatos pontosságnak számított.
Arkhimédesz a körbe írt és a köré írt sokszögek kerületének határértékeivel közelítette meg a Pi értékét. A középkori Európában először Ludolph van Ceulen (1550–1617) német származású holland matematikus 1596-ban megjelent könyvében húsz tizedesig határozta meg π értékét. Munkássága nyomán a Pi-t „Ludolph-féle számnak” is nevezik.
Már a XVIII. századtól tudták, hogy a Pi irracionális szám, jelölésére a görög “Pi” betűt 1739-ben Leonhard Euler javasolta. 1784-ben Shancks angol matematikus 30 évi munkával 707 tizedesjegyig számította ki, de 1944-ben a szintén angol Fergusson kimutatta, hogy Shancks az 528. tizedestől kezdve tévedett.
