Az asztrofizikusok Jane Rigbynek, a NASA Goddard Űrkutatási Központja tudósának irányításával az úgynevezett gravitációs lencsézés módszerét alkalmazták. Amennyiben két galaxis pontosan azonos látóirányba esik az égbolton, a közelebbi csillagváros gravitációs tere eltorzítja a távolabbi galaxis képét ív alakú foltokká, vagy szerencsés esetben akár egy komplett gyűrűvé – ez az Einstein-gyűrű. Az ily módon lencsézett távolabbi galaxis látszólagos fényessége akár a 30-szorosára is nőhet, megkönnyítve ezzel a jelenség vizsgálatát.
Jelen esetben az ötmilliárd fényévnyire található RCS2 032727-132623 katalógusjelű galaxishalmaz szolgált lencseként, hogy felerősítsék a tízmilliárd fényévnyire lévő halovány csillagvárost. Ennek köszönhetően a Hubble minden korábbinál részletesebb felvételeket készíthetett a távoli galaxisról.
A lencsén keresztül vizsgált galaxis viszont amúgy is roppant fényes – 2006-ban egy kutatócsoport az Európai Déli Obszervatórium nagyon nagy teleszkópja (Very Large Telescope) segítségével kiszámította, hogy háromszor olyan fényes, mint a korábban felfedezett, “lencsézett” csillagvárosok.
Az asztronómusok tavaly a Hubble széles látószögű kamerájával (Wide Field Camera 3) készítettek felvételeket. A gravitációs lencsézés során ugyan torzul az égi objektumokról készített kép, ám a Hubble éles szeme lehetővé tette, hogy olyannak rekonstruálják a galaxist, ahogy az valóban kinéz. A felvételeken csillogó karácsonyfadíszként ragyognak a galaxis csillagképződési régiói. A továbbiakban a kutatók színképelemzéssel vizsgálják a csillagképződési régiókat, hogy megértsék, miért voltak ilyen termékenyek a korai galaxisok.
