A Yale Egyetem kutatói a fényszűrők új készletét állították össze, amelyek mindegyike más és más hosszúságú fényre volt érzékeny. A fényszűrőket az arizonai Kitt Peak obszervatórium 4 méter átmérőjű teleszkópján alkalmazták, amellyel 75 éjszakán át vizsgálták a csillagos eget. Ezalatt negyvenezer galaxisról készítettek felvételeket, amelyek között egyaránt akadtak közeli „csillagvárosok”, ahogy távoli, 12 milliárd fényévnyire lévők is.
A csillagvárosok „tudatállapotáról” a színűk árulkodik. Az éber, aktív galaxisok, amelyek új megacsillagoknak „adnak életet”, a felvételek tanúsága szerint kék fényt bocsátanak ki, passzív, „aluszékony” társaik viszont vöröses színben látszanak.
A kutatás tanúsága szerint több az aktív galaxis, mint a passzív, ami alátámasztani látszik azt az elméletet, hogy a csillagvárosok mindegyike kezdetben „termékeny” volt, s csak később váltak passzívvá.
Kevés olyan galaxist találtak, amely köztes állapotban lett volna. Ez azt bizonyítja, hogy milyen gyorsan zajlik a váltás az aktív és passzív állapot között.
Kate Whitaker, a tanulmány vezető szerzője szerint az aktív galaxisok „csillagtermelési rátája” 50-szer meghaladja az aluszékonyak produktivitását. Nyitott kérdés továbbá, hogy a „szendergő” csillagvárosok felébrednek-e valaha.
Pieter van Dokkum reményei szerint sikerül kideríteniük, hogy lehetséges-e „oda-vissza” mozgás az „ébrenlét” és a „szendergés” között, vagy amennyiben egy galaxist „elnyomja az álom”, soha többé nem „ébred fel”. Szeretnék azt is megtudni, hogy mennyi ideig tart egy galaxisnak, hogy „álomba merüljön”.
