A Yale Egyetem kutatói a fényszűrők új készletét állították össze, amelyek mindegyike más és más hosszúságú fényre volt érzékeny. A fényszűrőket az arizonai Kitt Peak obszervatórium 4 méter átmérőjű teleszkópján alkalmazták, amellyel 75 éjszakán át vizsgálták a csillagos eget. Ezalatt negyvenezer galaxisról készítettek felvételeket, amelyek között egyaránt akadtak közeli “csillagvárosok”, ahogy távoli, 12 milliárd fényévnyire lévők is.
A csillagvárosok “tudatállapotáról” a színűk árulkodik. Az éber, aktív galaxisok, amelyek új megacsillagoknak “adnak életet”, a felvételek tanúsága szerint kék fényt bocsátanak ki, passzív, “aluszékony” társaik viszont vöröses színben látszanak.
A kutatás tanúsága szerint több az aktív galaxis, mint a passzív, ami alátámasztani látszik azt az elméletet, hogy a csillagvárosok mindegyike kezdetben “termékeny” volt, s csak később váltak passzívvá.
Kevés olyan galaxist találtak, amely köztes állapotban lett volna. Ez azt bizonyítja, hogy milyen gyorsan zajlik a váltás az aktív és passzív állapot között.
Kate Whitaker, a tanulmány vezető szerzője szerint az aktív galaxisok “csillagtermelési rátája” 50-szer meghaladja az aluszékonyak produktivitását. Nyitott kérdés továbbá, hogy a “szendergő” csillagvárosok felébrednek-e valaha.
Pieter van Dokkum reményei szerint sikerül kideríteniük, hogy lehetséges-e “oda-vissza” mozgás az “ébrenlét” és a “szendergés” között, vagy amennyiben egy galaxist “elnyomja az álom”, soha többé nem “ébred fel”. Szeretnék azt is megtudni, hogy mennyi ideig tart egy galaxisnak, hogy “álomba merüljön”.
