Az Egyesült Államokban a felnőttek mintegy négy százaléka szenved figyelemhiányos hiperaktivitási-zavarban. Legtöbbjük stimulánsok, például Ritalin segítségével küzdik le koncentrációs nehézségeiket és impulzivitásukat. És bár a gyógyszerek hatékonyan csökkentik a tüneteket, az emberek általuk nem tesznek szert új képességekre.
A Massachusettsi Általános Kórház orvosa, Steven Safren és csapata 86 olyan páciensen tesztelte egy pszichológiai módszer hatékonyságát, akiknél a gyógyszerek szedése ellenére fennálltak a hiperaktivitás tünetei.
A résztvevők egy része 12 héten át tanácsadással egybekötött lazítótréningen vett részt, a többiek viselkedésterápiában részesültek.
A tréningeken egyéni foglalkozásokon kellett megtanulniuk, hogyan szervezzék meg jobban hétköznapjaikat, hogyan kezeljék a figyelemelterelő hatásokat és a stresszt, valamint hogyan fejlesszenek ki problémamegoldó stratégiákat.
Ez a terápia a résztvevők kétharmadánál legalább harminc százalékkal csökkentette a tüneteket. A lazítógyakorlatokat végző kontrollcsoportnak ezzel szemben csupán egyharmada profitált azokból. A javulás a kezelés befejezte után egy évvel is fennállt.
Ez a módszer különösen azon páciensek számára alkalmas, akik nem kívánnak gyógyszereket szedni, illetve nem reagálnak azokra.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskontroll.
Betegségnek, részképességzavarnak, néha fogyatékos állapotnak tekintik. Gyakran egyszerűen csak hiperaktivitásnak nevezik, holott létezik hiperaktivitás figyelemzavar és egyéb tünetek nélkül.
Különleges figyelmet szentelnek a kutatók a gyermekkori figyelemzavaros hiperaktivitásnak, hiszen a probléma már korai gyermekkorban szembetűnik.
Az ADHD-s gyermek mintha állandóan „fel lenne húzva”. Nem fogy ki az energiából. Szaladgál, felmászik és veszélynek teszi ki magát. Gyakran megsérül. Iskolában óra közben is mászkál. Később ő is megtanul a helyén maradni, de akkor fészkelődik, rázza a lábát, a kezével dobol.
Bár a tünetegyüttest a köznyelvben rendszerint hiperaktivitásnak nevezik, nem minden hiperaktív gyerek figyelemzavaros, és nem minden figyelemzavaros gyerek hiperaktív.
AJÁNLOTT LINK:
