Az éjszakai égbolt ősidők óta ejti ámulatba, illetve segíti az emberiséget: eleink már az írás megjelenése előtt is meséltek a csillagok történeteiről, az égitestek megfigyelése utóbb a legkorábbi tudományok egyikévé fejlődött, a fénylő pontok pedig a tájékozódást és az idő mérését is jelentősen megkönnyítették. A gyermektől a költőn és tudóson át a hajósig évezredek óta gondolkodásra készteti fajunkat az éjjeli égbolt látványa.
Noktalgia gyötör minket
Csakhogy miként egész világunk, úgy egünk is átalakulóban van, modern technológiánk teljesen átrajzolja. Olyannyira, hogy egyes számítások alapján hamarosan minden 15. égi pont műhold lehet, a csillagok pedig már néhány évtizeden belül teljesen láthatatlanná válhatnak.
Ma már gyakorlatilag csak a legelszigeteltebb helyszíneken, például az óceán közepén élvezhetjük úgy az ég látványát, mint elődeink – ki tudja, még pontosan meddig.
A kivilágosodás folyamata amellett, hogy kulturális veszteséggel jár, a csillagászok munkáját is nagyban megnehezíti, hiszen szép lassan ellehetetlenülnek a földi teleszkópokkal folytatott vizsgálatok. Emellett természetvédelmi hatásokról is beszélhetünk: egyes állatfajok cirkadián ritmusa számára alapvető fontosságú az érintetlen égbolt.
Az átalakulásnak akár pszichológiai hatásai is lehetnek. Szakértők a közelmúltban külön kifejezést dolgoztak ki arra az érzetre, amelyet az éjszakai ég látványának elvesztésével tapasztalunk: ez a nosztalgia mintájára megalkotott noktalgia, az éjszaka hiánya miatti fájdalom, gyász szava.
Hatalmas, keringő tükrök
Hogy az égbolt fényszennyezettsége mennyire jelentős, azt jól igazolja a BlueWalker 3 esete, amelyet a Space.com mutatott be részletesen. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IUA) október elején jelentette be egy tanulmányban, hogy az éjszakai égbolt egyik legfényesebb objektuma immár nem egy csillag vagy bolygó, hanem a BlueWalker 3 műholdprototípus.
A világ számos égbolt-megfigyelője számára elfogadhatatlanul fényes
– nyilatkozta Meredith Rawls, az IUA munkatársa és a csapat tagja.
Az űreszközt az AST SpaceMobile fejlesztette ki egy ambiciózus 5G-s kommunikációs rendszer részeként. A BlueWalker 3 azért különösen ragyogó, mert a rakétaadapter mellett hatalmas, 64 négyzetméteres antennarendszer tartozik hozzá – ennél nagyobb nem készült eddig alacsony Föld körüli pályára szánt kereskedelmi űreszköz számára. A műholdat 2022 szeptemberében bocsátották fel.
Az antennát alkotó panelek visszaverik a napfényt, olyan, mintha egy méretes tükör keringene bolygónk körül. Az AST azt tervezi, hogy a közeljövőben újabb 90 hasonló eszközt bocsát fel, létrehozva saját flottáját, más néven konstellációját.
A cég ezzel az első és egyetlen olyan űralapú szélessávú cellás hálózatot építené ki, amely kifejezetten okostelefonok összekapcsolására készült. A vállalat a projekttel állítása szerint a szegénységet enyhítené, ösztönözné a gazdasági fejlődést, előmozdítaná a sokszínű digitális társadalmat, és akár életeket is menthetne.
A BlueWalker 3 és társai ugyanakkor a kutatók számára akadályt képeznek, különösen a szürkület idején végzett megfigyelések alkalmával. Mint Jeremy Tregloan-Reed, az IUN szakértője elmondta: a belső Naprendszer vizsgálatához az kell, hogy csillagunk épp a horizont alatt legyen, ez a helyzet pedig szürkületkor adott.
Az ilyen típusú adatgyűjtő projektek közé tartozik a földközeli objektumok keresése. Amennyiben a jövőben egy aszteroida épp bolygónk felé tart majd, a műholdak visszaverődése hátráltathatja a korai észlelést.
Műholdak ezrei, tízezrei
Jelenleg a BlueWalker 3 a Föld közelében található műholdak közül a legragyogóbb, ám nem csak ez okoz fényszennyezést. Napjainkban egyre több vállalatnak van saját űreszköze, egyes cégek pedig gigantikus flottákat alakítanak ki.
Ezen konstellációk közül mindenképp érdemes kiemelni az Elon Musk-féle SpaceX projektjét, a Starlinket.
A Starlink célja, hogy gyors és kis késleltetési idejű internetet biztosítson a világ bármely pontján, akár a legelszigeteltebb helyszíneken és háború sújtotta övezetekben is. A Starlink internete jelenleg több mint 60 országban, köztük Magyarországon érhető el, de a SpaceX a későbbiekben globális telefon-, valamint roamingszolgáltatást is elindítana.
A csillagászok régóta panaszkodnak a Starlink és más műholdflották okozta problémákra. Musk ugyan ígéretet tett rá, hogy csökkenteni fogja űreszközei fényvisszaverését, a kutatók szerint ez nem elég: hiába mérséklődik a tükröződés, ha közben egyre nő a műholdak száma, egyre több és több vállalat lép be a piacra. Mindez egyébként nemcsak a fényszennyezés, hanem az űrszemét kérdése miatt is fejtöréssel jár.
Az űripar mára virágzó ágazattá nőtte ki magát, és rengeteg az egyelőre kiaknázatlan lehetőség – nem csoda, hogy még hazánk is próbál felzárkózni ezen a területen. Látszólag ellentmondásos módon viszont épp a fellendülés lassíthatja majd le a további fejlődést.
A 61. különálló gépesített dandár ukrán katonája a Starlink rendszert használja katonai gyakorlatok során az ukrajnai Csernyihiv régióban, 2023 júniusában.
Jeff Bezos sem akar kimaradni
A történet legújabb felvonásaként kiderült, hogy a Jeff Bezos tulajdonában lévő kiskereskedelmi óriáscég, az Amazon is elkezdte saját konstellációja létrehozását – írja a BBC. A Project Kuiper néven futó flotta első két műholdprototípusát október 6-án indították el, az elkövetkező években a tervek szerint 3200 további űreszközt bocsátanának fel. A nem titkolt cél, hogy a Starlink méltó vetélytársat kapjon.
Az Amazon 10 milliárd dolláros projektjének kutatása és fejlesztése 2018-ban kezdődött, abban az évben, amikor a Starlink első két tesztműholdja munkába állt. Az Amazon az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottságtól már megkapta az engedélyt az érintett rádiófrekvenciák használatára, a dokumentum értelmében a flotta legalább felének 2026 júliusáig pályára kell állnia, és a teljes kiépítésnek 2029 júliusáig be kell fejeződnie.
Ehhez az elkövetkező időszakban rengeteg rakétafelbocsátásra lesz szükség. Az Amazon meg is kötött szerződéseket különböző indítóvállalatokkal közel száz misszióra vonatkozóan, a küldetések jelentős részét ugyanakkor olyan rakétákkal végeznék, amelyek még nincsenek forgalomban – kérdés, hogy ezek elkészülnek-e időre kellő megbízhatósággal.
A nagy óriások mellett megannyi kisebb-nagyobb cég is jelen vannak már a piacon, vagy készül a belépésre. A brit székhelyű Eutelsat-OneWeb szintén kiépített egy 620 műholdból álló hálózatot, de kanadai, európai uniós, kínai és további amerikai szereplők is bejelentettek hasonló terveket.
Veszélyes terep
A műholdak évről évre rohamosan emelkedő száma apránként lehetetleníti el a földi csillagászati megfigyeléseket, aminek – mint fentebb írtuk – gyakorlati, a hétköznapi embert érintő következményei is akadhatnak. Jelenleg a kutatók képesek lehetnek előre jelezni egy nagyobb, bolygónk felé tartó objektum érkezését, lehetőséget adva a potenciálisan érintett területek kiürítésére, esetleg az adott aszteroida vagy üstökös eltérítésére.
Amennyiben a vonatkozó vizsgálatokat gátolni fogják a műholdak, a védelmi rendszer drasztikusan meggyengülhet. A problémát ugyan lehetne mérsékelni például a tükröződő felületek méretének csökkentésével vagy speciális fényelnyelő anyagok alkalmazásával, a valódi megoldást valószínűleg csakis az jelenthetné, ha szabályoznák a felbocsátható műholdak számát.
A súlyosbodó fényszennyezéssel párhuzamosan az eszközök nagy száma miatt az űrbéli ütközések kockázata is emelkedik. A Föld körül keringő elhasznált űreszközök és azok maradványai jelenleg is problémásak, a darabok a még működő szerkezetekkel ütközve óriási károkat okoznak.
Nem egyszer kellett már űrszemetek miatt manőverezni a Nemzetközi Űrállomással, hogy elkerüljék a becsapódást. A hatalmas műhold-konstellációk hatására a világűr még zsúfoltabbá válik majd, nőhet a potenciálisan veszélyeztetett űreszközök, illetve a későbbi maradványok mennyisége.
Tény, hogy a Starlink és a hasonló kezdeményezések olyan régiókba hozhatnak el bizonyos szolgáltatásokat – például stabil internetkapcsolatot –, ahová más módon nehezen vagy egyáltalán nem lehetne eljuttatni azokat, csakhogy a konstellációk ezáltal beláthatatlan hatalmat is adnak birtoklóiknak.
Elég arra gondolni, hogy a Starlinknek, illetve Elon Musknak mekkora szerepe van már most világpolitikai eseményekben. Az ukrajnai háború kitörését követően a milliárdos felajánlotta műholdas internetét a védekező félnek – eleinte ingyen, majd a Pentagontól kért több száz millió dolláros támogatást –, a szolgáltatás pedig óriási segítséget jelentett az ukrán hadseregnek, minden fronton hasznosították. Később azonban Musk éppen az internetet visszatartva lehetetlenített el egy ukrán támadást, ezzel akarva-akaratlanul jelezve a háborúra gyakorolt befolyását. A Starlink révén a háború mellett az iráni tüntetésekbe is beavatkozott, internete a tüntetők számára vált elérhetővé.
A műholdflották kialakítása tehát mindenképp nemzetközi szabályozásra szorul. Félő, hogy ezek, illetve az egyéb űripari tevékenységek alaposabb kontrollálása nélkül az űr a dúsgazdagok újabb játszóterévé válhat.
