Rögtön egy vallomással kezdem: elegem van abból, hogy a közép- és felső kategóriában lassan már csak olyan mobilokat lehet venni, amiket üveg hátlappal láttak el. Értem, hogy ez prémium érzést kölcsönöz a készülékeknek, de nagyon kevés gyártó képes megoldani, hogy a felület ne gyűjtse az ujjlenyomatokat, ne sérüljön könnyedén, és ezen tovább rontanak a lekerekített szélek. Utóbbinak köszönhetően ugyanis a legtöbb mobil olyanná válik, mint a nedves szappan, akár egy százalékos dőlés esetén is képesek leesni bárhonnan. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki a kezébe temeti az arcát, mikor a konyhában állva meghallja, hogy a kanapén hagyott telefon hatalmas csattanással csapódik bele a padlóba. Mind tudjuk, hosszú távon ez hova vezet.
Ezek után talán nem meglepő, hogy azonnal szimpatizálni kezdtem a Motorola Edge 40-nel, amiből három variáns (fekete, magenta, zöld) műbőr hátlappal került forgalomba. A mobilból létezik kék verzió is, ez már üveg hátlapot kapott, de nálam egy fekete modell járt, így a következő sorok értelemszerűen az úgynevezett vegán bőr kivitelű modellekre vonatkoznak.
Tudom, hogy a bőr vagy műbőr hátlap nem újdonság a mobilok világában, de a középkategóriában nem egy bevett megoldás, és a Motorola nagyon eltalálta ezt a kivitelt. A felület visszafogottan texturált, fogásra kellemes, nem csúszkál, nem gyűjti az ujjlenyomatokat, csak a port és a szöszöket kell néha letörölni róla. Az Edge 40 elég vékony (7,6 mm), a kijelző szélei ráadásul le vannak kerekítve (én a sík kijelzőre esküszöm), de a hátlapnak hála mégis stabilan fogható a telefon, és itt attól sem kell tartani, hogy kicsúszik a zsebből, leesik az asztalról, ágyról, bármiről. További remek hír, hogy a gyártó nemcsak a készülék ezen részét találta el, de a többit is.
Motorola Edge 40
Ami a felépítést illeti, napjaink mobiljaihoz hasonlóan nagy meglepetések nincsenek: az alumínium keret jobb oldalán ott a bekapcsoló gomb és a hangerőszabályzók, alul az egyetlen SIM-kártya fogadására alkalmas tálca, az USB Type-C (2.0) port, egy mikrofon és egy hangszóró. A bal szél teljesen sima, felül pedig egyetlen mikrofont találunk. A hangszóró itt a képernyő és a keret közti vékony sávban található, az infra és a hagyományos jack-csatlakozó pedig már innen is hiányzik. Tárhelybővítésre szintén nincs lehetőség, illetve a hagyományos Dual-SIM lehetőség sem adott, de az Edge 40 támogatja az eSIM megoldást, így mégis kezelhető vele két különböző előfizetés.
Az igazán finom dolgok persze a kijelzőnél kezdődnek, hiszen egy 144 Hz-es képfrissítésre képes (ezt mondjuk külön kell bekapcsolni), 6,55 hüvelykes, HDR10+ kompatibilis pOLED panelt kapunk, ami ugyan csak 8 bites, de színek és kontraszt terén így sem lehet rá panasz. A felbontás maximum 1080 x 2400 pixel, az átlagos fényerő nagyjából 500 nit, ez még tűző napon is használható látványt eredményez, az előlapi kamera pedig szokás szerint a kijelző tetején, egy középre pozicionált lyukban kapott helyet. Alul ott a képernyőbe épített, kifejezetten gyors ujjlenyomat olvasó, és örömmel jelentem, hogy a készülék megkapta az IP68 hitelesítést, így a víztől és portól sem kell nagyon félteni, a strandon is nyugodtan akciózhatunk vele.
Jó hír továbbá, hogy bár értesítési LED nincs, de van olyan megoldás, ami pótolja ezt a funkciót. Beállítható, hogy az ívelt képernyő szélei finoman felvillanjanak, ami a kialakításnak hála akkor is látszik, ha a telefon képernyővel lefelé fekszik az asztalon – sőt, most is bekapcsolható, hogy a fények csak akkor jelezzenek, ha ilyen helyzetben tartjuk a készülékünket. Éjszakára ez a lehetőség akár ki is kapcsolható, így a pihenést sem fogja zavarni a villogás.
Középkategóriás telefonról lévén szó, nem kapjuk meg az aktuális csúcshardvereket, de az Android 13-ra épülő rendszerrel érkező Edge 40 így sem panaszkodhat. A MediaTek Dimensity 8020 lapkakészlet, a 8 gigabájt memória (LPDDR4x) és a 256 gigabájt háttértár (UFS 3.1) nemcsak a hétköznapi feladatokat kezelik gond nélkül, de a mobiljátékokat is kiszolgálják, az erőforrás-igényesebb programokat is bátran el lehet indítani a telefonon.
Emellé jön még a mára elmaradhatatlannak mondható 5G támogatás (nyárra mindenki megkapta a Telekomnál), a Bluetooth 5.2, a Wi-Fi 6, a mobilos fizetést lehetővé tévő NFC és az összes létező műhold támogatása, így a Motorola üdvöskéje abszolút kompetens hardverrel van felszerelve.
Az energiaellátásról egy 4400 milliamperórás telep gondoskodik, amivel teljesen átlagos használat mellett akár másfél napig is ki lehet húzni, de még aktív közösségi média jelenlét mellett is garantált, hogy délután még nem kell a töltő után kapkodni. Ha viszont közel a nulla százalék, akkor sincs gond, hiszen adott a 68 wattos gyorstöltés, sőt a Motorola nem spórolta ki a vezeték nélküli megoldást sem, itt 15 watt a maximum, amit kapunk. És ide kapcsolódó pozitívum, hogy a gyártó más cégekkel ellentétben nem bújik a fenntarthatóság álcája mögé a spórolás érdekében.
Kamerahelyzet
Szintén örömteli, hogy a Motorola a kamerák tekintetében is a mértékletességet választotta, és a kínai gyártók által előszeretettel alkalmazott háromkamerás parasztvakítás helyett a hátlapon csak két modult kapunk: egy 50 megapixeles főegységet, illetve egy 13 megapixeles széleslátószögűt – hiányzik tehát a szemétdombról guberált, semmire nem használható 2 megapixeles makró. Vagyis hát nekem nem hiányzik, már csak azért sem, mert a széleslátószögű modellel teljesen használható közelik készíthetők, szóval a gyártó valójában „spórolt” is, meg nem is.
A főkamerával akár 50 megapixeles fotók is lőhetők, amik ugyan részletesebbek, mint az alapbeállítással készülő 12,5 megapixeles képek, de ezzel nem nyerünk annyit, hogy emiatt megérné az ilyenkor lassabban dolgozó és az átlagnál jóval nagyobb fájlmérettel bajlódni.
Bár tény, hogy találunk sokkal jobb fotókat készítő telefonokat a piacon (gondoljuk csak a korábban tesztelt Samsung Galaxy S23-ra vagy a Xiaomi 13-ra), de a kategóriájában az Edge 40 jól teljesít, mindkét modul megállja a helyét még este is, nappal pedig csak a széleslátószögű fotóknál kell néha extrán figyelni arra, hogy a széleken ne legyenek elmosódottak a részletek.
Sajnos a mozgóképeket illetően már nem ennyire egyértelmű a helyzet, este elég gyenge a végeredmény (beleértve az előlapi 32 megapixeles kamerát is), nappal pedig hiába kapunk a 4K-nak hála éles végeredményt és szép színeket, sajnos a képstabilizálás messze nem tökéletes, minden felvételen látszik, hogy a szoftver próbálta ellensúlyozni az apró kilengéseket, ami a szemet zavaró pattogást eredményez. Ez egy frissítéssel jó eséllyel orvosolható, ugyanakkor a tesztidőszak alatt nem érkezett olyan javítás a telefonra, ami ezt kezelte volna.
Jó szívvel ajánljuk
A videórögzítés problémáit leszámítva szinte semmi gondom nem volt a Motorola újdonságával, rendesen megkedveltem a teszt alatt, ami olyan szempontból nem meglepő, hogy a kialakítás nemcsak jól néz ki, de még praktikus is. Emellé jön a remek kijelző, a teljesen korrekt hardver, a helyenként csúcstelefonokat idéző felszereltség és a fotózásra jól használható kamerák. Ami kicsit még zavart, hogy a Motorola a beígért frissítéseket illetően kissé el van maradva a konkurenciától, hiszen csak két évnyi főverzió (Android 14 és 15) és plusz egy évnyi biztonsági csomag biztosított.
Minden más tekintetben remek készülék a Motorola Edge 40, ami a nagyjából 180 ezres árával olyan komplett csomagot kínál, amivel jelen pillanatban kevés gyártó képes felvenni a versenyt – nem véletlenül mondom, hogy ez most az egyik legjobb középkategóriás mobil a piacon.
