A gyártó újdonsága külsőre elegáns, de cseppet sem izgalmas készülék, hiszen néhány apróságtól eltekintve nagyjából ugyanazt a dizájnt kapjuk, mint a tavalyi Honor 50 (vagy annak mostohatestvére, a Huawei Nova 9) esetében. A ház 161,4 x 73,3 x 7,91 milliméteres, tehát nem apró mobilról beszélünk, emellé 6,67 hüvelykes kijelző társul, az üveg hatású, de műanyag hátlapon pedig két, vízszintesen elhelyezett, kerek kamerasziget kapott helyet.
Nálam a készülék méregzöld verziója járt, ez az árnyalat visszafogott eleganciát kölcsönöz a telefonnak, és most is komoly pozitívumként éltem meg, hogy a fényt visszaverő, de mégis matt hatású kivitel nem gyűjti az ujjlenyomatokat, így nem kell folyton törölgetni a hátlapot.
Nincsenek nagy meglepetések
Az összeszerelés hibátlan, a mobil nem recseg, nem ropog, a gombok nem lötyögnek, ugyanakkor a széleken ívelt kijelzőt és hátlapot egész egyszerűen nem tudtam értékelni. Csúszósabb tőle a telefon, a kijelzőnél a „lelógó” rész pedig számomra egyenesen zavaró, főleg fotózás közben. Értem, hogy jól néz ki, kecsesebbnek hat tőle a készülék, de praktikus haszna ennek az égvilágon semmi nincs. A keret csillogó műanyag, jobb szélen a hangerőszabályzó és a bekapcsoló gombbal, felül egy mikrofon árválkodik, alul pedig hangszóró, USB-C port, egy újabb mikrofon és a SIM-tálca található. Utóbbiba két kártya helyezhető, a tárhely SD-kártyás bővítésére viszont nincs lehetőség. A jack csatlakozó szintén hiányzik, és hiába remek az összeszerelés, por- és cseppállóság nincs, ami a 240 ezres árcédula ellenében azért már szúrja az ember szemét rendesen.
A kijelzőre viszont nem lehet panasz: ebben a kategóriában már alapkövetelmény az OLED panel, és egy 120 Hz képfrissítésre képes, HDR10+ kompatibilis variánst kapunk, 1080 x 2400 pixel felbontással és 395 ppi-is képpontsűrűséggel. A színek, a kontraszt és a fényerő hozzák az ilyenkor elvárható szintet, és a kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó is fürgén, megbízhatóan teszi a dolgát (ha pedig arra vágyunk, a 2D arcfelismerés is beállítható a képernyő feloldásához).
Hardver terén nem beszélhetünk mobil erőműről, de így is olyan összeállítást kapunk, ami nemcsak az átlagos használatot szolgálja ki hibátlanul, de még az erőforrás-igényesebb 3D-s mobiljátékokkal is megbirkózik. A processzor egy Qualcomm Snapdragon 778G+, egy Adreno 642L grafikus mag kíséretében, amit 8 GB memória és – választástól függően – 128 vagy 256 GB háttértár egészíthet ki – utóbbi esetén viszont már 259 ezer forintot kell fizetni.
Az aksi 4800 milliamperórás, amivel kényelmesen kihúzható egy nap, de én este azért már nem feküdtem le úgy, hogy ne tettem volna töltőre a telefont. A teljes éjszakára persze nem volt szükség az energia pótlásához, hiszen adott a 66 wattos gyorstöltés, amihez ráadásul megkapjuk a kompatibilis adaptert is a dobozban (a megszokott szilikon tok és az USB-A/USB-C kábel kíséretében). Vezeték nélküli töltés viszont most sem került a telefonba, ami megint csak egy olyan hiányzó tétel, ami a vételár ismeretében azért homlokráncolásra készteti az embert.
Más területen azért nincs gond: van 5G, Wi-Fi6 és NFC, a GPS, AGPS, GLONASS, Galileo és BeiDou navigációnak hála a Honor 70 pontosan pozicionál, és adott a Bluetooth 5.2 is, ami a vájtfülűek legnagyobb örömére támogatja az LDAC és aptX kodekeket is. Itt érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a telefon zenelejátszás/filmnézés közben a kijelző feletti hangszórót egyáltalán nem használja, csak az alsót, így a hangzás azért messze van az igazán jótól.
Korrekt képalkotás
Kamerafronton összesen négy egységet kapunk: egyet az előlapon, hármat hátul. A 32 megapixeles szelfikamera a képernyő tetejébe vágott lyukban található, és tisztességes teljesítményt nyújt: nappal remek fotók és videók rögzíthetők vele, sőt, még este sem vall szégyent, mozgókép esetén viszont be kell érnünk az 1080p/60 fps minőséggel, ami 2022 második felében, egy közel negyedmilliós telefon esetében már egy kicsit szerény teljesítmény.
A hátlapi kameraszigetekben egy 54 megapixeles főegység, egy 50 megapixeles széles látószögű modul és egy 2 megapixeles mélységszenzor kapott helyet. Szerencsére ezen mit sem változtat, hogy a másik két egységgel egészen jó fotókat lehet készíteni, még kevésbé ideális fényviszonyok között is.
A főegységgel akár 54 megapixeles fotók is készíthetők (ezt külön opció a kamera szoftverben), de alapból 12,5 megapixelre tömörített fotók születnek, és őrjítő különbség nincs köztük, a fájlméretet leszámítva. A kétszeres nagyítás se zavarjon össze senkit, ez teljesen egészében digitális megoldás, az ennek megfelelően valamivel zajosabb, de még mindig használható végeredménnyel. Összességében azért elmondható, hogy szépek a színek, a részletességre sem lehet panasz, ugyanakkor az éjszakai felvételeknél már laikusként is látható, hogy a szoftver erősen belenyúl a végeredménybe, ami olykor kissé természetellenes felvételeket eredményez.
Az 50 megapixeles széles látószögű kamera nappal szintén jól teljesít, szép színekkel operáló, részletes képek lőhetők vele, sőt, akár makróként is használható. Esténként ugyan nem muzsikál olyan jól, mint az 54 megapixeles egység, de kis türelemmel és odafigyeléssel még ilyenkor is használható képeket lehet vele készíteni. Mozgóképek készítésére sajnos már kevésbé jó ez a modul, a részletesség és a dinamika meg sem közelíti az elfogadható szintet.
A főegységnél pedig hiába jobb a képminőség, és adott a 4K/30 fps, de emellé be kell érnünk a nem túl hatékony elektronikus képstabilizálással, és valahol az is érthetetlen, a telefon miért szakítja meg magától a felvételt 10 percnél. Az persze pozitív, hogy adott olyan felvétel mód, ahol egyszerre rögzíthetünk az eltérő kamerákkal, és váltani is lehet közöttük, ugyanakkor, aki ilyen funkciókra vágyik, és ki is akarja használni ezeket, az jó eséllyel a tesztalanyunknál jobb képminőséget és optikai stabilizálást biztosító telefont fog választani.
Ennyiért többet várunk
A Honor 70 egy jól összerakott, normális hardverrel és korrekt kamerákkal szerelt készülék, ami jó eséllyel kielégíti minden átlagfelhasználó igényeit. Egyetlen baj van vele, az pedig ismét az árazás, ami egy ideje nagyon nem megy a gyártónak. A 240 ezerről induló ár egy középkategóriás telefonért azért már sokaknak erős lehet, és bár valószínűleg mindenki tisztában van a gazdasági helyzettel és a forint borzasztó teljesítményével, de ez a telefon még ennek fényében is drága. Közel negyedmillióért ennél ma már többet vár az ember, az IP-védelem és a vezeték nélküli töltés hiánya ezért az összegért igencsak fájó, és a képletből nem szabad kihagyni azt sem, hogy jóval kevesebbért lehet valamivel régebbi, de nagyjából hasonló képességű (Xiaomi 11T Pro), vagy közel ugyanennyiért többet kínáló telefonokat (Samsung Galaxy S21 FE, Motorola Edge 30 Fusion) kapni.
