Az elmúlt években jelentősen megugrott Magyarországon is a podcastek iránti érdeklődés: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2019-es adatai szerint a magyarok elkezdtek a podcastok és a saját szerkesztésű zenei listák felé fordulni. A hazai piac kis lemaradással követi a nyugati trendeket, ezért jellemző, hogy míg ott már telítődni látszik a podcastszféra, itthon még van bőven hely a mozgásra.
Nagyjából nyolcszázezer magyar hallgat heti rendszerességgel podcast műsorokat – derült ki az IAB Hungary Audio Munkacsoportja megbízásából készített 2021-es médiakutatásból. A felmérésből az derült ki, hogy a hallgatók jellemzően fiatalabbak, az átlagnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, leginkább városiak, magasabb jövedelmi kategóriába tartoznak, és hatvan százalékos arányban férfiak. A podcast hallgatók magukat digitálisan érett, nyitott, fiataloknak tartják.
Nem csoda, hogy ennyire népszerű kezd lenni a műfaj világszerte: a multitasking lassan az életmódunk alapköve, podcastet hallgatni pedig gyakorlatilag bármilyen egyéb, különösebb mentális odafigyelést nem igénylő tevékenység közben lehet. A podcastok segítségével hasznosan tölthetjük a holtidőket, akkor is tanulhatunk és tájékozódhatunk, esetleg egyszerűen szórakozhatunk, ha éppen monoton feladatot végzünk, vagy egyszerűen közlekedünk.
Itthon jelenleg már elég sok podcast van jelen, viszont arányaiban még mindig nagyon kevesen hallgatják őket, a piac épp felfutóban van. Így nemcsak új műsorkészítőknek, hanem új műfajoknak is van lehetőségük a megjelenésre. A beszélgetős podcastek mellett nagy jövője lehet a többi formátumnak, a riportműsoroknak, az egy téma köré csoportosuló minisorozatoknak – a határ gyakorlatilag a csillagos ég.
Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy milyen a jó podcast, mert nagyon sokféle platformról beszélünk, nincs útmutató ahhoz, hogyan kell jól csinálni.
A podcastokra érdemes lenne nem műsortípusként tekinteni, hanem úgy, mint egy platformra. Ez egy kicsit olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy milyen a jó film a Netflixen. Nagyon sokféle műsortípus van, és nagyon sokféleképpen lehetnek ezek jók
– mondta Tóth Szabolcs Töhötöm újságíró, író, podcaster, Az élet meg minden portréinterjú podcast szerzője.
Laikus szemmel úgy tűnhet, hogy podcastot csinálni nem nagy dolog. Beszélget az ember valakivel, vagy akár saját maga osztja az észt egy adott témáról, bevág a felvétel elé egy szignált, aztán feltölti valamelyik podcastplatformra, és pörögnek is a megtekintések. Ez viszont, ahogy sejteni lehet, egyáltalán nem ilyen egyszerű.
Aki belevág egy ilyenbe, azt képzelje el, hogy mennyi idő lehet egy ilyen podcastet elkészíteni, és azt szorozza be öttel. Ezzel nem elriasztani szeretnék senkit, épp ellenkezőleg. Ha valaki úgy érzi, hogy van olyan témája, amit szerelemből csinálna, akkor érdemes elkezdeni.
– mondta Tóth Szabolcs Töhötöm.
Egy induló podcastnál mindig az a legnagyobb kérdés, hogy mi legyen a témája – egyértelmű, hogy először ez fogja bevonzani a hallgatóságot. Nem célszerű azonban a keresletre igazítani a kínálatot, az ugyanis erősen érződik a minőségből, és általában nem is lesz hosszú életű. „Olyan műsorból rengeteg van és lesz, ami próbálja kitalálni, hogy mit szeretnének a hallgatók” – mondja Tóth Szabolcs Töhötöm. „Az a legfontosabb, hogy aki műsort készít, az nagyon-nagyon szeresse azt, amivel dolgozik, és akkor jönni fognak a hallgatók is. Ha viszont megpróbálja előre elképzelni, hogy szerethetnek hallgatni az emberek, és azt próbálja kiszolgálni, akkor nagyon-nagyon nehéz egy olyan műsort létrehozni, ami akár hosszú évekig is fennmaradhat. Rengeteg olyan podcast van, ami első tíz adás után, sőt, az első három után meghal, pont ezért: rájön a műsorkészítő, hogy ezt tulajdonképpen nem szeretné hosszú távon csinálni.”
Persze egyáltalán nem baj, ha az ember olyan témát talál, ami érdekli az embereket – sőt, nyilvánvalóan így lehet fennmaradni a piacon hosszú távon. De ehhez nem kell a legnépszerűbb témákban gondolkodni, valószínűleg ezek már telítettek is, és nehezebb maradandót alkotni velük.
Ha például valaki kifejezetten rajong, tegyük fel, a növénytermesztésért, a hasonló érdeklődéssel rendelkező emberek oda fognak gyűlni a podcastjához, ha jól csinálja. „Tulajdonképpen egy podcasternek ezer olyan hallgatóra van szüksége, aki nagyon elszánt és nagyon elkötelezett, tehát nagyon kedveli a témát és a podcastet. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy szám szerint csak ennyien hallgatják, de elkötelezett hallgatókból elvileg elég ennyi, fenn tudja tartani a podcastet. Ha megtalálsz ezer ilyen embert, akkor már van egy olyan elkötelezett hallgatótáborod, amire tudsz egy műsort építeni. Ez azt is jelenti, hogy azoknak a podcasteknek is van piaca, amelyek beletalálnak egy szubkultúrába. Ahhoz szoktam hasonlítani ezt, mint amilyen a 2000-es évek elején a blogok világa volt. Ott is felépült egy-két igen népszerűvé vált blog, ami tulajdonképpen ilyen szubkultúrát tudott megcélozni.” Ez is összefügg persze azzal, hogy ezt is szerelemből kell csinálni – ha a szubkultúra része a podcaster, alapvetően jobban érdeklődik a témái iránt, mintha a kereslet után menne a tartalomgyártással.
Technikai költségek és megélhetés
Egy jó témán kívül szükség lehet még a megfelelő technikai háttérre is. Ez egyszeri beruházás, Tóth Szabolcs Töhötöm szerint nagyjából 200 ezer forintos ráfordítást igényel, ebből már lehet megfelelő felszerelést beszerezni. „Aki egyedül vág bele, az arra számítson, hogy a technikai dolgok megtanulása, majd később az utómunka, a vágás, ezeknek a platformoknak az ismerete ez azért időt és energiát igényel. Nyilván lesznek olyan podcasterek, akik annyira zseniálisak, öntörvényűek és tehetségesek, hogy elviszik a show-t komoly technika vagy megfelelő műsorszerkesztés nélkül is, de azért az esetek többségében azt le kell szögezni, hogy egy-egy jó podcastban sokkal-sokkal több munka van, mint ami kívülről a laikusoknak látszik” – mondta.
A hazai podcastszféra tart már ott, hogy meg lehet élni belőle, de van még hely olyan tartalomgyártóknak, akik szintén szeretnének ezzel foglalkozni főállásban. „Érezni, hogy kezd bemenni a piacra erre a hirdetési pénz, de azért elég óvatosan. Inkább azt mondanám, hogy az ügynökségek érzékelik, hogy nagyon nagy divat lett a podcast, hogy ez most egy olyan kifejezés, ami nagyon jól hangzik.”
Éppen ezért indította a Vodafone a Carat reklámügynökséggel közös programját, a Podcast Pioneerst, ami kezdő podcastereknek segít elindulni. Ez tulajdonképpen egy hirdetői támogatói platform, a kiválasztott tartalomgyártók hallgatottságalapú anyagi támogatás mellett technológiai segítséget is kapnak, illetve műsoraikat a Vodafone különböző felületein hirdetik. „Szerintem az a nagyon jó ebben a programban, és én ezért is vállaltam szívesen azt, hogy csatlakozom hozzá, mert a Vodafone nem azt találta ki, hogy saját maga válogatja ki a neki tetsző podcasteket, hanem mindenki számára kinyitotta a lehetőséget, és azt mondta: próbáld ki magad, és ha elkezdenek hallgatni, és jó vagy, akkor mintegy mecénásként mögéd állok, és meglátjuk, hogy ezzel mennyire leszel sikeres” – mondta Tóth Szabolcs Töhötöm. „Nem próbáltak létrehozni egy saját platformot, mert a podcastoknak már megvannak a saját platformjaik. Nem a saját elképzeléseik szerint válogatták össze a támogatandó podcastereket. Segítséget nyújtanak azoknak, akik mindenféle támogatás és kapcsolatrendszer nélkül, de jó időben akarnak belevágni ebbe a műfajba. Úgy érzem, hogy ez a program abban is segítséget tud nyújtani, hogy egy kicsit emelje a magyar podcastok színvonalát. Itt nem arra gondolok, hogy egy csomó műsorra ráfér a színvonalemelkedés, hanem arra, hogy minél több színvonalas műsor legyen itthon is a piacon. És ez a projekt ennek jót fog tenni.”
